Hetek - II. évfolyam, 25. szám, 1998. június 20

„Az úgy volt, hogy szólt apám, vinnénk már át azt a nagy fagolyót a szérűből a vincellérhez. El is indultunk öcsémmel, de azt tudni kell, hogy a vincellér a szomszéd faluban lakik. Mire a nap delelőre hágott, jócskán elfáradt a kezünk a cipekedéstől, ezért azt találtuk ki, hogy magunk előtt rugdossuk a golyót, úgy megyünk tovább. Ez jónak is nézett ki egy ideig, míg valami suhancok nem jöttek szembe, éppen a másik faluból. Na, mikor ezek meglátták a golyót, mindjárt elkezdték ők is rugdosni, de persze ellenkezőleg, pont a mi falunk felé” - enged bepillantást a labdarúgás születésébe John Woodenball angliai lakos XIII. századi beszámolója.

Igaz-e a fenti történet vagy csak e cikk szerzője találta ki, nem tudni, mindenesetre tény, hogy a mai futball egyik elődje valóban a középkori Angliában alakult ki. A résztvevők egy-egy falu lakói közül kerültek ki, és abban vetélkedtek, hogy melyik csapat tud egy fejnagyságú fagolyót eljuttatni az ellenfél lakóhelyére. Sokszor ötszázan is játszottak egyszerre. A résztvevőket semmilyen szabály nem kötötte, egy-egy mérkőzés akár egész nap is tarthatott. A játék anynyira durva és kegyetlen volt, hogy Edward király 1314-ben betiltotta, legalábbis a városokban.
Más források Kínát tartják a foci szülőhazájának, hiába néznek rájuk ferde szemmel a büszke futballnemzetek. A távol-keleti országban állítólag már az időszámítás kezdete előtt is űztek egy, a jelenkori focival rokonítható sportot. A játék neve tsu-csü volt, ami azt jelenti: lábbal rúgni a labdát. A történetírók szerint a kínaiak szőrrel bevont állati hólyagot rugdostak bambusznád kapuk felé.
Az idei világbajnokság egyik esélyesének tartott olaszok sem a múlt nyáron kezdtek el focizni. A kutatók azt tartják, hogy már a Római Birodalomban ismeretes volt egy, a mai futballhoz hasonló játék, a harpastum. A hadvezérek szerették, ha katonáik szabadidejükben ezt a sportot űzték, mert a háborúzáshoz hasonlóan itt is két lényeges elem dominált: a támadás és a védekezés. Mindemellett pedig a sok futás jó kondícióban tartotta a legényeket.

Egy nagy ugrással ismét Angliába érkezünk, ezúttal azonban már a XIX. századba. A labdarúgás ebben az időben gyors fejlődésnek indult. Az utcákról, terekről bekerült az iskolák udvaraiba, ahol a kisebb hely miatt korlátozni kellett a játékosok számát. Így kezdődött el a szabályalkotás mindmáig tartó folyamata. Az 1862-ből fennmaradt szabályzat első pontja ekképp hangzik: gól akkor van, ha a labda a felső kapufa alatt átjut a gólvonalon, kivéve ha kézzel dobják. A harmadik szabály: csak a labdába szabad rúgni. Európában az angol átutazók és vendégmunkások révén honosodott meg a foci, s az 1800-as évek végén már nemzetközi mérkőzésekre is sor került.
A századelő labdarúgásában még nem volt összjáték, csak a rúgást, a labdavezetést és a cselezést ismerték. Kilenc támadójátékossal, egy hátvéddel és a kapussal indultak harcba a csapatok. Az összjáték a skótoknál alakult ki először: spórolni akartak a mozgással, ezért inkább a labdát „futtatták”: elkezdtek passzolni.
Az első világbajnokságra 13 csapat részvételével 1930-ban került sor Uruguayban. A győzelmet a hazaiak szerezték meg. Négy évvel később a következő vb-t újfent a rendező állam, Olaszország nyerte. 1938, Párizs: a bajnok ismét Itália, az ezüstérmes pedig Magyarország. A második világháború miatt tizenkét év szünet után, 1950-ben került sor a következő vb-re. A helyszín Brazília, a nagy esélyes is Brazília, a győztes azonban Uruguay lett.

Az 1954-es, svájci világbajnokság előtt a magyar csapat mindaddig példátlan erkölcsi és anyagi támogatásban részesült a sportvezetés részéről. Ebben nyilvánvalóan politikai okok játszották a főszerepet: egy népi demokráciát építő ország vb-győzelme jelentős csapás lett volna az imperializmusra. A legenda szerint minden idők legjobb magyar focistája, Puskás Öcsi fogalmazta meg először a futball és a pénz közötti összefüggés elméletét az ötvenes évek elején rendezett Magyarország-Svájc mérkőzésen a Népstadionban. A vendégek nagy meglepetésre már 2:0-ra vezettek az esélyes magyarokkal szemben, amikor Puskás kiment az oldalvonalhoz, és megkérdezte a szövetségi kapitányt: „Guszti bácsi, nem volna egy kis pénz? Mondjuk egy málnaszörpre?” Állítólag az elutasító válasz után hangzott el Puskás szájából a máig ható konklúzió: „Kis pénz - kis foci, nagy pénz - nagy foci.” Úgy hírlik, a csapatvezetők később vették az adást, így aztán a félidő végére lett pénz, és hogy, hogy nem, végül a magyarok nyertek 4:2-re. Visszatérve az 1954-es világbajnokságra, ezen Németország végzett az első helyen. Bár a középdöntőben 8:3-ra kikaptak a mieinktől, egy másik vonalon mégis bejutottak a fináléba. Itt ismét Magyarországgal mérkőztek, ám ezúttal 3:2-re ők győztek. Sajnos. Az ezüstérmes magyar csapat tagjait szó szerint úgy kellett hazacsempészni, hogy megóvják őket a népharag elől.
1958-ban Brazília lett a világbajnok, a döntőben 5:2-re verte a házigazda svédeket. Ezen a tornán tűnt fel egy új csillag, a tizenhét éves brazil Edson Arantes do Nascimento. A futballtörténelem legifjabb világbajnoka két góllal járult hozzá a fináléban aratott győzelemhez. Ebben az időben egyébként már annyira felgyorsult a játék ritmusa, hogy emiatt társai a gyorsan kimondható Pelé néven szólították a tizenhét éves sztárt.
Négy évvel később megint a brazil válogatott győzött az ezúttal Chilében megrendezett világbajnokságon.

A televízió bekapcsolódik

A következő három bajnoki címet Anglia, Brazília, majd az NSZK szerezte meg. Az idő előrehaladtával a futball már nemcsak milliók szórakozása volt, hanem milliós üzletté is vált. A belépőjegyek eladásából befolyt összeg egyre kisebb hányadát alkotta a teljes bevételnek. A nagy pénzt már régóta a hirdetések hozzák a nemzetek labdarúgó-szövetségeinek. Az egész világot elérő tévéközvetítések pedig megsokszorozzák az egyébként sem olcsó reklámpercek árát. Kiváló reklámhordozó a pályát szegélyező palánk, illetve maguk a játékosok is. Az általánosan bevett focista felszerelés így fest: mez, nadrág, sportszár, stoplis cipő. Ezek mindegyikén elhelyezhető valamilyen hirdetés. Van azonban négy, a focihoz kapcsolódó ruhadarab, amely reklámértékkel nem rendelkezik: a nagy mellény, a zakó, a kötény és a bunda. A közvetítésekbe iktatott idegesítő reklámokról jobb nem is beszélni. (Érted?!) A tévéközvetítések során a kiváló focisták mellett tehetséges riporterek, bemondók is feltűnnek. Egy ízben a pályára telepedett, átláthatatlan szmog miatt félbeszakadt mérkőzés után kiváló bemondónk imigyen szólt a tévézők millióihoz: „Kedves nézőink, köDvetítést láttak a Bulgária-Portugália mérkőzésről”.
Tovább haladva a történelemben ma már biztosan állíthatjuk, hogy 1978-ban Argentína, 82-ben Olaszország, míg 86-ban ismét Argentína szerezte meg a világbajnoki címet. Ez utóbbi tornán a megújult magyar válogatott is pályára lépett. Szép reményeink azonban hamar szertefoszlottak, hiszen az első meccsen 6:0-ra kikaptunk a Szovjetuniótól. Ellenfelünk úgy játszott velünk, mint a nagy testvér az öccsével.

Nem középiskolás fokon

Vessünk most egy pillantást a foci főszereplőire, a labdarúgókra. Abban mind egyformák, hogy egész éven át tartó, kemény edzésekkel hozzák formába magukat. Anyagi helyzetük szempontjából sincs alapvető eltérés közöttük: amelyikük nemzetközi szinten játszik, mind milliomos. Persze akadnak köztük multik is. A játékosok műveltsége azonban széles skálán mozog. A
86-os mexikói világbajnokság egyik sztárja, a brazil Socrates például sportpályafutásával egy időben orvosi diplomát is szerzett, így az említett tornán már Dr. Socrates néven futhatott ki a pályára. Ugyanakkor tudunk olyan játékosról is (a nevét személyiségi jogai védelmében nem közöljük), akivel csapattársai egy külföldi utazás során el tudták hitetni, hogy a vonat által érintett valamennyi város neve Uscita. Az említett játékos ugyanis minden egyes állomáson ezt a feliratot olvasta. A szó jelentése egyébként olaszul: „kijárat”. 1990-ben Németország lett a világbajnok, a házigazda olaszoknak csupán a bronzérem jutott. Négy évvel ezelőtt az Egyesült Államok rendezhette meg a tornát, amely Brazília győzelmét hozta. Remélem, a kedves Olvasó ma sem felejti el maga mellé készíteni az aprósüteményt és a megfelelő hőmérsékletűre hűtött üdítőt, hiszen hamarosan kezdődik az újabb meccs, ezúttal Franciaországból. Jó estét, jó szurkolást!