Egy asszony életében az egyik legcsodálatosabb élmény, mikor gyermeke
születik. Az újszülött érkezése nagyon sok területen hoz újdonságot az ifjú pár
életébe, különösen igaz ez az első gyermek esetében. A terhesség alatt, illetve a
szülést követő időszakban a sok újdonságból fakadóan a kismamáknak nagyobb
hangsúlyt kell fektetniük kiegyensúlyozott, stabil lelkiállapotuk megőrzésére. A
köznyelvben gyes-betegségként vagy kismama-depresszióként - baby-bluesként -
ismert jelenség élettani és pszichikai hátteréről Dr. C. Molnár Emmát, az I.
Számú Szülészeti és Női Klinika pszichológusát kérdeztük.
A doktornő véleménye szerint a ‘depresszió’ nem a megfelelő kifejezés erre a
jelenségre. A magyar nyelv nagyon szemléletesen (más)állapotosnak nevezi a gyermeket
váró kismamát. Ez a másállapot ténylegesen más állapot. Mégpedig nem csak
hormonális szinten, nem csak a testi formák megváltozásában, nem csak abban, hogy egy
magzat növekszik a hasában. A kismama érzelemvilága is kitágul, és a jövendő élet
felett való öröm, bizakodás, az új életre való felkészülés, illetve a jövő
miatt való szorongás, esetleg félelem gyakori hullámzása jellemzi. Még akkor sem
nevezhető kórosnak, ha esetleg gyakoribb, vagy intenzívebb, mint a terhességen
kívüli időszakban. A köztudatban élő idealizált, csupa derű kismama-image-nek
szinte lehetetlen, de nem is kell megfelelni.
Az állapotos nők lelkiállapotát nemcsak a magzat határozza meg, hanem szociális és
érzelmi környezetük is. Két fontos tényezőt emelnék ki: az első a szülőkkel, a
régi családdal való viszony átalakulása. A kismama veszít a gyermek-státusból, és
az anyjával egyenrangú státusba kerül. Ez veszteség is, hisz már nem mehet
„haza” akármikor, új családja iránti felelőssége korlátozza a szülők felé
való viszonyát. Ez különösen az első gyermek születésénél jelenik meg
erőteljesen, hiszen az ifjú párból ekkor lesz igazi család. Ez a folyamat
párválasztással kezdődik és a családalapítás szükséges velejárója. Ha
felkészülünk a párválasztással járó következményekre, az elszakadást nem
törésként fogjuk megélni.
A második erőteljesen befolyásoló tényező a partnerkapcsolat stabilitása. Minél
bejáratottabb, kipróbáltabb egy partnerkapcsolat, annál biztosabb alap a gyermek
érkezése számára. Az új családtag megjelenése változást hoz a kapcsolatba is,
hisz a szülők más-más viszonyba kerülnek a kis jövevénnyel. Az anya számára
rendkívül fontos a gyerek, hiszen az ő fizikai testén keresztül zajlanak a gyermekkel
kapcsolatos események, érzi a magzatmozgásokat, rúgást, csuklást, és látja ezzel
összhangban a saját testének változásait. Speciális érzelmi viszony alakul ki a
gyermek és az anya között, amiben a férfi - férfi mivoltánál fogva - nem tud
teljes mértékben részt venni. Ezt az objektív korlátot a kismamának tudomásul kell
vennie: bármennyire örül is a férj a gyereknek, mégis egy bizonyos
távolságtartással tudja csak szemlélni az eseményt. Dr. C. Molnár Emma véleménye
szerint a férfiakban természetüknél fogva megvan egyfajta jóindulatú támogatás,
és sok esetben az azonosulási készség is a kismama felé - ezért is jelennek meg
együtt a nőgyógyásznál, járnak felkészítő tanfolyamra, sőt sokszor a
terhestornán is előfordulnak „kispapák” -, de a támogatás túlzott igénylése
vagy újabb elvárásokkal való fellépés az apát inkább csak irritálja.
A leendő szülőknek számolniuk kell a nemi különbségekből adódó
szerepkülönbségekkel is. Az apa és az anya szerepe között ugyanúgy különbség
van, mint ahogy a férfi és a nő között, és ennek határai nem moshatók össze egy
egységes szülőszereppé. Ezeknek a tényeknek az elfogadása és az ezzel való
kibékülés megkönynyíti a család működését.
Tudományos módon is kimutatható, hogy a csecsemő, mihelyt megszületik, sőt már azt
megelőzően az anyaméhben is, megkülönbözteti az anyja és az apja hangját,
születése után pedig a szülei illatát is, és másképp viszonyul hozzájuk.
Csodálatos módon a gyermekben megvan az alapvető, mondhatni veleszületett igény arra,
hogy legyen egy apja és egy anyja, aki mindvégig megmarad az eredeti szereposztásban.
Apává nemcsak a gyerek léte teszi a férfit, ahogy ez a nőknél tapasztalható, hanem
a nő magatartása is. Az, hogy értékeli, elismeri a férfi új szerepét, és hálás
azért, amit az apa tesz a gyermekéért és a családjáért.
A családdá válás már a terhesség alatt elkezdődik, és a szülést követő
időszakban folytatódik. Az utóbbi pár évben sajnos változást lehet tapasztalni az
asszonyok hozzáállásában. Úgy gondolják, hogy amíg terhesek, addig élhetik a maguk
életét, és majd ha megszületik a baba, akkor ráérnek vele foglalkozni. Ez igen
hibás elképzelés. A gyermekre létezése első pillanatától fogva figyelmet kell
fordítani.
Az I. Számú Szülészeti és Női Klinikán Dr. Papp Zoltán professzor a
családközpon-
tú szülés szemléletének gyakorlati megvalósítását teremtette meg, ezzel is
segítve a mihamarabbi családdá válást. A szülőszobák leginkább egy hálószobára
hasonlítanak, külön fürdőszobával, halk zenével. Szülés után több órán át
együtt is maradhat a család.
Akármennyire igyekszünk is megteremteni a legideálisabb körülményeket, a szülést
követő pár napban mégiscsak rá kell döbbennünk arra, mennyi gond és feladat előtt
állunk. Sokkoló tud lenni az a felismerés is, hogy a kismama testén kívülre kerül a
gyermek, egyfajta kiürültség érzését keltve. Ezt hívja a szakirodalom
„maternity-blue”-nak. Ez nem depresszió, hanem inkább egy szomorkás hangulat.
Természetes, hogy a gyermekkel kapcsolatos boldogság és aggodalom egyaránt megjelenik:
eleget szopott-e, jól alszik-e, miért nem ébreszthető, miért evett most kevesebbet,
vajon csikar-e a hasa, elég ruhát adtam-e rá? - és még számos rejtélyes kérdés
bukkan fel, ahogy az anyuka ismerkedik a gyermekével. Új feladat, amihez senki nem
állhat hozzá olyan magabiztossággal, hogy ő bizony mindent tudni fog, hiszen
ismeretlen terepen mozog. Különösen vonatkozik ez az első gyermekre. Ha előfordul is
ilyenkor, hogy az újdonsült anyuka elcsügged vagy lehangolódik valamilyen probléma
miatt, nem mondhatjuk azonnal, hogy depressziós. Csupán választ, megoldást keres.
A következő kritikus fázis, amikor letelik a szülést követő hat hét, s a nőnek
ismét hangsúlyt kell tennie arra, hogy ne csak anya, hanem újra feleség és nő is
legyen. A gyermek újdonsága ilyenkor még nagyon leköti a szülőket, de nagyon nehéz
úgy ismét egymásra találnia az ifjú párnak, hogy közben görcsösen a gyereket
figyelik. A gyermek pszichés stabilitásának előfeltétele, hogy az apja és az anyja
boldogok legyenek egymással, és élvezzék az élet örömeit.
A továbbiakra nézve is rendkívül fontos, hogy ne boruljon fel a család egyensúlya,
maradjon meg a ferfi és a nő szövetségének prioritása minden más kapcsolattal
szemben, ne a gyermek foglalja el a központi helyet. A család így tud stabil maradni,
és biztos alapot teremteni a gyermekek számára.