Ritka csillagászati jelenséget sikerült lencsevégre kapnia a héten a SOHO amerikai
napkutató űrszondának: egy nap eltéréssel két üstökös csapódott be a Napba, majd
a második ütközést követően nagy mennyiségű forró gáz és mágneses energia
tört ki Napunkból. A csillagászok azonban nem tartják valószínűnek, hogy
összefüggés lenne az üstökösök halála és a napkorona-kitörés között.
Mindenesetre az, hogy rövid egymásutánban két üstökös is behatolt a Nap
koronájába, nem mindennapi esemény. Az üstökösök egy csoportját
„napsúrolóknak” nevezik a csillagászok, hiszen ezek az égitestek szinte öngyilkos
közelségbe kerülnek a Naphoz, és olykor a felszíntől csak mintegy 50 ezer kilométer
távolságban süvítenek keresztül a Nap légkörén vagy koronáján.
(Összehasonlításul: a Föld jó 150 millió kilométerre kering a Nap körül.)
Napsúroló üstökösöket feltehetően már az ókorban is észleltek. A múlt század
végén Heinrich Kreutz csillagász tanulmányozta behatóan őket, és ezért
„Kreutz-napsúrolóknak” is nevezik a csoport tagjait. A SOHO üzembe állítása
(1996) előtt mindössze huszonötöt sikerült felfedezni, ám az űrszonda azóta már
több mint ötvenre bukkant. A Földről nehéz őket azonosítani, mert mire napközelbe
érnek, a mi szemünket is elvakító fotoszféra, a Nap „látható felszínének” a
fénye elnyeli az üstökös csóváját.
A Nap legkülső légköri rétege, a korona azonban jóval halványabb, mint a
fotoszféra, azt a Földről szemlélve csak teljes napfogyatkozáskor lehet látni
néhány percre, amikor a Föld és a Nap közé ékelődő Hold eltakarja a forró
égitest legfényesebb rétegét. A napkorona tanulmányozására szolgál a SOHO-n
elhelyezett úgynevezett koronográf, amelyben egy korong alakú szerkezet letakarja a
fotoszférát, így az űrkutatók előtt észlelhetővé válik a napkorona, amelyet
huzamos időn át is tanulmányozhatnak, vizsgálhatják annak összetevőit,
viselkedését, valamint az azon keresztül áthatoló üstökösöket. (MTI)