A napokban - mintegy megkésett könyvheti csemegeként - megjelent
Szektaveszély: új vallási közösségek címmel egy könyv, amely objektív
tanulmányként kínálja magát a boltok polcain.
Donáth László evangélikus lelkész, szocialista országgyűlési képviselő lapunknak
elmondta, nem tart attól, hogy újra feléledne a 90 és 94 közötti időszakra
jellemző úgynevezett szektakampány, amit két gondolattal indokolt: az akkori kormány
egyértelműen az 1945 előtti államegyházisághoz nyúlt vissza, az alakuló
kormánykoalíció fő ereje viszont, a Fidesz, más stílust képvisel. A másik indok
véleménye szerint az, hogy az egyházak egy részét nem az érdekli, a másik úgymond
bevett-e, hanem sajnos az, hogy ki mekkora állami támogatásban részesül. Mint a
kérdéssel kapcsolatban elmondta, a még nyitott kérdés az, hogy Magyarországon
amerikai típusú egyházjogi rendszer alakul ki, vagy egyes európai országokhoz
hasonló. Az előzőt a sokszínűség, vallási pluralizmus, az utóbbit az egyházak
közötti dogmatikus különbségtétel jellemzi. Véleménye szerint a Fidesz 90-ben és
94-ben az SZDSZ-nél is liberálisabb egyházpolitikát folytatott. Ezért is
furcsállná, ha ezen a területen radikális fordulat állna be. Egyébként az
evangélikus lelkész sajnálatosnak tartaná, ha egyes vallási közösségeket, mint
veszedelmet mutatnának be bármilyen politikai erők.
Danka Krisztina, a Magyarországi Krisnatudatú Hívők Szövetségének sajtószóvivője
elmondta, tartanak attól, hogy újra napirendre kerül az ún. szekták kérdése.
Leginkább attól tartanak, hogy ezt a kérdést dilettánsan kezelik. Tudomásuk szerint
vannak olyan tervek, melyek a felekezetalapítást százéves magyarországi múlthoz,
vagy tízezer fős tagsághoz szabnák. Ezzel kapcsolatban aggályuk az, hogy nehezen
megállapítható, ki számít egyháztagnak, hisz például ő is katolikusként van
nyilvántartva, miközben krisnatudatú hívő. A százéves korhatárral kapcsolatban
pedig két érvük is van. E szerint Jézus sem alapíthatott volna vallást Izraelben, ha
ott ilyen törvények lettek volna. Másrészt olyan nagymúltú vallások, mint a
buddhizmus, hinduizmus - melynek képviselői ők is -, vagy éppen a mohamedánizmus
kerülne kirekesztésre. Szerinte egyébként a magyar társadalmat nem az ún. szekták
kérdése aggasztja, hanem hogy miből élnek, miből tudnak vásárolni. A könyvvel
kapcsolatban azt sérelmezik, hogy olyan deviáns vallási közösségekkel, melyek
külföldön súlyos bűncselekményeket követtek el, kerültek egy könyvbe. Ráadásul
az említett közösségek egy része nem is létezik hazánkban. „Hiába nevezhető
korrektnek egy tanulmány, ha rossz elvek alapján válogatják hozzá a többi anyagot”
- tette hozzá.
Mészáros István, a Parlament Emberi Jogi Bizottságának leköszönő alelnöke nem
tapasztal szektaveszélyt. Mint mondta: a szektaveszély, mint fogalom amúgy is
értelmezhetetlen. Ha ugyanis valakik köztörvényes bűncselekményeket követnek el
vallási tevékenységnek álcázva, azokat az irányadó törvény szerint kell
megbüntetni. „Nem tudok azonban arról, hogy bárki ellen is indult volna ilyen címen
eljárás, ha viszont egyesek azt tartják veszélyesnek, hogy szabadon lehet szerveződni
vallási célra is, ez a veszélyt kiáltó vallásellenességéről árulkodik. Nincs
ugyanis magyarázat arra, hogy világi szervezeteket, egyesületeket, pártokat,
sportklubokat miért lehessen szabadabban létrehozni, mint vallási közösségeket.”
Mészáros István hozzátette: „Tudtommal sokkal több párt van bejegyezve, mint
egyház, mégsem beszél senki pártveszélyről. Vallási törvényeket szerintem is
lehetne pontosítani, a felekezeti bejegyzés feltételét illetően, ez azonban
semmiképpen sem lehetne olyan mélységű változtatás, ami magát a jelenlegi nyitott
rendszert zárttá formálja át és lényegileg befagyasztaná a szabad társulás jogát
a vallás területén. ”
(publicisztika: )