Hetek - II. évfolyam, 23. szám, 1998. június 06

Olvasóink leveleit szerkesztett formában közöljük. Nem adunk helyet szélsőséges, az emberi méltóságot sértő megnyilatkozásoknak, illetve olyan véleményeknek, melyek fölösleges indulatokat keltenek.

A Hetek 20. heti számában a kullancscsípésekkel, fertőzésekkel foglalkoztak. Mivel én is érintett voltam kullancsügyben - véremből kimutatták a Borrelia Lyme kór baktériumát -, mindig fokozottabb érdeklődéssel olvasom, hallgatom az efféle témát. Bár laikus vagyok, nem rendelkezem egészségügyben szerzett diplomával, mégis meglepett, amit olvastam a cikkben a kullancs eltávolításának módjáról. Eddig hozzáértő szakemberektől mindig azt hallottam, hogy semmi esetre sem szabad zsíros, olajos kencét kenni a kullancsra, mert a légzőnyílásokat elfedve a kullancs fulladozni kezd, így elkezdi visszaöklendezni az ember véráramába az addig kiszívott vért és a kullancsban levő vírusokat, baktériumokat is. Így a fertőzés létrejöttének sokkal nagyobb a valószínűsége, mintha az észrevételkor speciális csipesszel csavaró mozdulattal, vagy egy kés hegyével kipöccintenék.
Tudomásom szerint a fej bennmaradása kisebb probléma az esetlegesen bekövetkezendő öklendezésnél. Úgy tudom, a fej nem tartalmaz vírusokat, hanem csak a kullancs potroh része, a gyomra rejti ezeket. Érdekes, hogy a cikk óvott attól, hogy a kullancsot öklendezésre késztessük, holott a szerző által említett eltávolítási módszerrel pont az öklendezést segítjük elő. Úgy gondolom, a kirándulási szezon kezdetén veszélyes félretájékoztatni az olvasóközönséget. Szívesen figyelmükbe ajánlom Dr. Bozsik Béla Pált, az Országos Közegészségügyi Intézet szerológiai osztályának vezetőjét, aki Magyarországon az elsők között végzett kutatásokat a kullancscsípések okozta fertőzésekkel kapcsolatosan. Az OKI a Gyáli úton található. Figyelmükbe ajánlhatom még Dr. Timmer Margit orvosnőt, aki a Rókus kórházban látja el a kullancs által fertőzött betegeket. Biztos vagyok benne, hogy bármelyikük készségesen ad felvilágosítást a témával kapcsolatban, és talán nem ártana helyesbíteni a cikkben leírt módszert az általuk elmondottak alapján.

Üdvözlettel
Molnárné Vincze Zsuzsa
Verpelét

Nyílt levél Csurka Istvánnak

Csurka Úr!
Kissé zavarban voltam a megszólításnál, mert egy levelet általában a magyar illemszabály szerint úgy kell kezdeni, hogy „Tisztelt”, én azonban nem tisztelem Önt. Most már nem tisztelem, bár valamikor, amikor Ön még író volt és nem politikus, csodáltam. Csodáltam írásaiért, jól éreztem magam az Ön által írt színdarabok előadásai alkalmával, és úgy könyveltem el magamban munkásságát, hogy Ön jó író, művészember. Az utóbbi időben nem egy alkalommal hallottam az Ön szájából, hogy saját magát nem írónak, hanem dramaturgnak nevezi. Nos meg kell állapítanom, hogy ha most Ön dramaturg, akkor annak csapnivalóan rossz. Retorikája egysíkú, válaszaiból hiányzik az írókra jellemző szabatosság és szellem.
Gondolkodása beszűkült és csak egy sínen mozog - a hangulatkeltés és az izgatás egyirányú pályáján, és ott sem mindig előre. Tudom, sokan nem veszik komolyan az Ön kijelentéseit és zavaros fejtegetéseit, én azonban már megéltem egy olyan kort, amikor az Önhöz hasonló politikust nem vették komolyan, és az végül az általa megrészegített tömeg hátán a XX. század egyik legnagyobb gonosztettét hajtotta végre.
Két dolog miatt is szégyellem magam. Az egyik az, hogy vannak emberek, akik bedőlnek az Ön téveszméinek, mely hol a Moszad és KGB, hol a Világbank és a külföldi pénzügyi világ intervenciójáról beszél, hol a Magyarországon élő - éppen az Ön eszméinek hatására - fogyóban lévő zsidók uralkodásáról beszél.
A másik szégyellni való dolog részemről az, hogy ezt a levelet nem merem aláírni, mert a tapasztalatok szerint joggal félhetek attól, hogy atrocitásnak leszek kitéve. Bár ha jól meggondolom, ez utóbbiért nem nekem kéne szégyellni magam. Legutóbbi kijelentéseire reagálva csak azt tudom mondani, hogy igen, a zsidók öszszetartanak, mert erre nevelte őket az elmúlt évszázadok tapasztalata - hogy mást ne említsek, az évenként egyforma dátumhoz kapcsolódó pogromok, melyeknek máig ismétlődő gyakorlata az, hogy egymáshoz „bújnak” a családok, bár legtöbbje már azt sem tudja, miért vált ez szokássá. Igen, nagyon sok orvos, ügyvéd és bankember zsidó, de nem azért, mert kivételeznek egymással, hanem azért, mert a zsidó hagyomány alapján: tanulnak. Én az Ön helyében nem azon keseregnék, hogy miért vannak ebben a szakmában többségben a zsidók, hanem azon, miért nem tanulnak mások is ugyanilyen intenzitással.
Csurka Úr, szeretném, ha felismerné, hogy ideológiájával többet árt a magyarságnak, mint bárki más ebben az országban, mert kijelentéseivel és zavaros programjával a gyűlölködést táplálja és nem a megbékélést, közös ügyünkért, a magyarság boldogulásáért. Gondoljon néha arra, hogy volt a világon évezredek előtt egy zsidó rabbi, aki a szeretetet hirdette és a megbékélést tanította. Ezt a zsidó rabbit Jézus Krisztusnak hívták.
Remélem, maradt még Önben annyi a régi, általam akkoriban nagyra becsült íróból, hogy érti a különbségét annak, hogy levelemet nem zsidó magyarként, hanem - némi büszkeséggel - az Ön eszméinek ellentéteként úgy írom alá, hogy egy

MAGYAR ZSIDÓ
(Név és cím a szerkesztőségben.)

Tisztelt szerkesztőség!

Élvezettel és tetszéssel olvastam a Hetek április 11-i számában a Ráérős urak passziója címmel megjelent kitűnő tudósítást. De a címmel elégedetlen vagyok. Akarva-akaratlanul azt a szemléletet tükrözi, amivel azt a játékot az ötvenes években a magyar társadalom szórakozásai közül száműzni akarták. Nem vitás, hogy a bridzs bonyolult szabályrendszere, továbbá sajátos értékelési módszerei miatt, nem is szólva a lapokra való emlékezésnek a fontosságáról, iskolázott elmét, nagyfokú kombinatív készséget és jó emlékezőtehetséget kíván. Nem mindenki alkalmas arra, hogy jó bridzsező legyen. Kétségtelen, hogy tanult embernek, aki életében letett már néhány vizsgát, és olyan munkát végez vagy végzett, ami nem mechanikus, sokkal könnyebb megtanulni bridzsezni, mint másoknak. Valószínűleg innen ered az a híre, hogy úri játék. Mivel azonban a huszadik században a tanulás, a műveltség már nem egyes osztályok privilégiuma, a bridzsezők között a legkülönbözőbb eredetű emberek találhatók. Ismeretes, hogy a néhány évvel ezelőtt igen magas korban elhunyt kínai államférfi, Teng Hsziao Ping, szenvedélyes bridzsező volt. Kommunista mivoltával nem tartotta ellenkezőnek a bridzsezést. Egyébként van olyan elmélet, ami szerint a bridzs orosz eredetű játék, még jóval a Lenin októberi államcsínye előtti időből. Nyilván tisztában volt vele Teng is, hogy a bridzs a gondolkozás fejlesztésének, a memória edzésének és - az idősek számára ez igen fontos - a szellemi frissentartásnak hatékony módszere. Amellett szórakoztató és versenyszerűen űzhető. A magyarok már a harmincas években is világszínvonalon tudtak bridzsezni. Arra is volt eset, hogy a magyar bridzsválogatott világbajnokságot nyert. Nem hiszem, hogy van más olyan kártyajáték, amit versenyszerűen lehet játszani. Hiszen minden versenyben részt vevő csapat ugyanolyan öszszeállítású lappal játszik, következésképpen a szerencse ki van kapcsolva, egyedül a tudás, a kombinációs készség, a kézben tartott lapok helyes értékelése dönti el azt, hogy ki nyeri a játszmát.
Végül egy korrekció: a bridzs nem szerepel az olimpiai játékok között, holott - a szintén hiányzó sakkal együtt - ott lenne a helye.