Egy kidekorált repcsi. Repülő kacsa Fotó: Somorlyai László
Repülni felemelő érzés. Kiváltképp helikopterrel, vagy repülőgéppel. Tovább
fokozza az élményt, ha magunk láthatjuk el a pilóta tisztét, vagy ami még ennél is
több: saját gépünket vezethetjük. Mindez ma már Magyarországon is elérhető, és
nem csak számítógépes játékprogramok által, hanem a valóságban is. Nem kell
hozzá más, mint jó egészség, vezetői engedély, és pénz. Sok pénz. Egymotoros
kisrepülőt ugyan már hárommillió forintért vásárolhatunk, de egy jobb és
fiatalabb gép tíz-tizenöt milliót is megér - mondja Nagy Csaba, a Magyar Repülő
Szövetség főmérnöke. Ezek a két- vagy négyszemélyes modellek régebben főleg a
„tervállamokból”, Lengyelországból, Csehszlovákiából és a Szovjetunióból
érkeztek hazánkba. A szocializmus idején persze szó sem lehetett magángépekről.
Még Várkonyi Zoltán, a híres filmrendező sem tudott engedélyt szerezni saját
repülő vásárlására. Mindez azonban a múlté. A rendszerváltás után az állami
repülőgéppark egy része magánkezekbe került. Becslések szerint két-háromszáz
repülő. Természetesen ma már nemcsak KGST-modelleket vehetünk, közkedvelt típus
például az amerikai Cessna is. Amennyiben ilyet szeretnénk, és magunk utazunk ki az
Egyesült Államokba megvásárolni, fontos, hogy ne Floridában vagy Miamiban vegyük meg
a gépet, mert a sós tengeri levegő miatt arrafelé gyors a korrózió. Utazzunk az
ország belsejébe, a száraz Utahba, vagy Nevadába - figyelmeztet a jó
repülőgépvétel elemi szabályaira Deli Péter, a szövetség repülésbiztonsági
előadója.
Az örök fiatalság titka
Ha sikerült megvenni a repcsit, találni kell neki egy üzembentartót. Ez azért
fontos (és kötelező), mert csak akkor kap felszállási engedélyt a gép, ha a
gyártó által előírt karbantartási munkákat szakszerűen és rendszeresen elvégzik
rajta. A repülő sok mindenben különbözik az autótól. Eltekintve az utóbbinál -
szerencsére - ritkán tapasztalható vertikális mozgástól, többek között abban,
hogy - mondjuk - egy ötvenéves repülő lehet akár „zsír új” állapotban is.
Meghatározott idő elteltével ugyanis kicserélnek rajta bizonyos alkatrészeket akkor
is, ha nincs velük semmi probléma. Háromezer üzemóra után pedig minden gépet
darabjaira szednek, és teljesen felújítanak. Ez a magyarázata annak, hogy a budaörsi
reptér hangárjában ma is ott áll egy 1942-ben készült szovjet PO-2-es, és még
repülni is lehet vele. A típus egyébként világcsúcstartó: olyan jól sikerült,
hogy majdnem ötvenezer darabot gyártottak belőle. A második világháborúban
bombázóként üzemelt, sokat nők vezettek. Elöl ült a pilóta (ljotcsicá), a hátsó
személyzet pedig a bombákat dobálta ki (sznárjád). A szovjet hadiipar egyébként
semmit nem bízott a véletlenre. Ha netán meghibásodott a futóművet kiengedő
hidraulika, egy drótkötél megrántására kinyílt a kerék alatti ajtó, és a
futómű saját súlyánál fogva zuhant a megfelelő pozícióba.
A huszonöt éves kapitány
Visszatérve a jelenhez, frissen vásárolt repülőnknek kell egy megfelelő parkoló
is. A repülőszövetség vállal bértárolást és üzemben tartást is. E két
szolgáltatásért havi 25-70 ezer forintot kell fizetni, gépünk súlyától, valamint
attól függően, hogy a tárolás szabadtéren, illetve hangárban történik-e. További
költséget már csak a szervizelés, az alkatrészcserék és az üzemanyag-fogyasztás
jelent. Egy tizenkét személyes AN-2-es kétszáz litert fogyaszt óránként, a benzin
literje kétszázharminc forintba kerül.
Úgy érzem, most értünk ahhoz a ponthoz, amikor fel kell kérnem a kedves Olvasót: ne
veszítse el a kedvét! Élelmes honfitársaink találtak olcsóbb megoldást is. A
budaörsi hangárban például parkol egy olyan repülő, amelynek tíz tulajdonosa van. A
repülő gazdái egyenlő arányban szálltak be a vételárba, és egyenlő mértékben
használhatják a járgányt. A közösség érdekeit egy huszonöt éves fiatalember
képviseli. Amikor egyik tulajdonos sem akar repülni, a közös képviselő bérbe adja a
gépet, tovább csökkentve a fenntartási költségeket. (A szóban forgó repülő
bérleti díja húszezer forint óránként.) Az említett fiatalember egyébként pilóta
is, egy AN-2-essel viszi városnézésre a turistákat.
Nagy Csaba szerint Magyarországon is szélesedik az a társadalmi réteg, amely
megengedheti magának a repülőgép-tulajdonlás luxusát. Nagyobb részük pusztán a
repülés iránti szerelemtől indíttatva vesz magángépet, kisebb hányaduk
kereskedelmi célból. Ez utóbbiak között azonban az az általános vélemény, hogy a
repültetés egyelőre nem jó üzlet a Kárpát-medence fölött. Akkor hogyan lehet
mégis kisebb vagyonra szert tenni repülés által? Úgy, ha előzőleg volt egy nagyobb
vagyon - idézi a régi viccet a főmérnök.
Fedőneve: Fedő
Nos, amennyiben jól felkészített repülőnk már a kifutópálya mellett várakozik,
egyetlen teendőnk maradt a felszállás előtt: jogosítványt szerezni. Az elméleti és
gyakorlati részből álló tanfolyamot akár két hónap alatt elvégezhetjük, persze a
650 ezer forintos tandíj befizetése után. Repülőt vezetni könnyebb, mint autót, itt
nincs kuplung meg fék, csak egy gázkar - mondja Hajdú Károly, alias Fedő, a
szövetség szerelője, egyben egy oktatással is foglalkozó cég tulajdonosa. A vizsga
szigorú, és ellentétben az autóra szóló engedélyekkel, nem lehet megvásárolni a
jogosítványt. Pillanatok alatt kiderülne, ha valaki nem tud vezetni, az „eleinte majd
lassabban repülök” ötlet pedig aerodinamikai okokból kivitelezhetetlen - nyugtat
meg Fedő a pilótaengedélyek valóságos értékével kapcsolatban.
A repülés egyébként sokkal biztonságosabb az autózásnál. Egyrészt azért, mert a
repülőalkatrészek három-négyszeresen túlbiztosítottak, másrészt pedig minden
gépen található egy azonosító műszer. Ennek segítségével a földi információs
szolgálat folyamatosan tájékoztatja a pilótákat a többi repülő helyzetéről. Ha
mégis szembejönne egy gép, mindig jobbra térjünk ki. Elég időnk lesz a műveletre,
hiszen egy kisrepülő legfeljebb kétszáz kilométeres sebességgel halad. Hogy mi a
legfontosabb dolog a légi közlekedésben? A repülés csimborasszója a leszállás -
összegez Fedő -, hiszen olyan még nem történt, hogy valaki végleg fentmaradt
volna.