A népszavazással megerősített északír békeegyezménynek most a hétköznapok
során kell bizonyítania életképességét - és ez nem megy egykönnyen. Bár a
politikusok megegyeztek, Londonderry lakói azonban még városuk nevében sem tudtak
eddig megállapodni. A katolikus lakosság „Derry”-ként emlegeti - így hívták a
települést az angol gyarmatosítók megérkezése előtt -, míg a protestánsok
ragaszkodnak hozzá, hogy a brit főváros nevét a „Derry” szó elé rakva utaljanak
a városra.
Londonderry szimbóluma lehetne az elrontott, de talán helyrehozható dolgoknak
Észak-Írországban. Az erőszakhullám több mint 30 éve itt, Londonderryben
kezdődött, amikor egy katolikus emberjogi mozgalom úgy döntött, felveszi a harcot a
várost évszázadok óta kormányzó protestáns hatóságokkal. A békésnek induló
tüntetések zavargásokká fajultak. A város a brit hadsereg és az IRA felfegyverzett
csoportjai közötti összecsapások színterévé vált. Az 1972-es „véres
vasárnap” után a konfliktus futótűzként terjedt tovább Észak-Írországban.
Most azonban Londonderry azt szeretné, ha a megbékélésről válna híressé. A város
jóval előbbre jár az egymással szembeni tolerancia és megértés terén, mint
Észak-Írország többi része. „Az embereknek elegük lett az erőszakból.
Rájöttek, hogy sehova nem vezet, és felismerték az együttélésben rejlő gazdasági
lehetőségeket” - állítja Martin Bradley, Londonderry polgármestere. Donncha
MacNiallais is - aki korábban az IRA tagja volt, majd 10 év börtönbüntetés
letöltése után a városi önkormányzatban vállalt közösségi munkát - hasonlóan
látja a helyzetet: „Mindkét fél felismerte, hogy nem képes katonai győzelmet
elérni.”
Londonderry lakói abban reménykednek, hogy az egyezményben kialkudott új politikai
szerkezet megteremti majd a lehetőséget arrra, hogy a nézeteltéréseket békés úton
oldják meg. S ki tudja, talán idővel még városuk nevéről is sikerül
megállapodniuk.