Vissza a tartalomjegyzékhez

EÖTVÖS BARBARA
Tanulni kell a békét

A népszavazással megerősített északír békeegyezménynek most a hétköznapok során kell bizonyítania életképességét - és ez nem megy egykönnyen. Bár a politikusok megegyeztek, Londonderry lakói azonban még városuk nevében sem tudtak eddig megállapodni. A katolikus lakosság „Derry”-ként emlegeti - így hívták a települést az angol gyarmatosítók megérkezése előtt -, míg a protestánsok ragaszkodnak hozzá, hogy a brit főváros nevét a „Derry” szó elé rakva utaljanak a városra.

Londonderry szimbóluma lehetne az elrontott, de talán helyrehozható dolgoknak Észak-Írországban. Az erőszakhullám több mint 30 éve itt, Londonderryben kezdődött, amikor egy katolikus emberjogi mozgalom úgy döntött, felveszi a harcot a várost évszázadok óta kormányzó protestáns hatóságokkal. A békésnek induló tüntetések zavargásokká fajultak. A város a brit hadsereg és az IRA felfegyverzett csoportjai közötti összecsapások színterévé vált. Az 1972-es „véres vasárnap” után a konfliktus futótűzként terjedt tovább Észak-Írországban.
Most azonban Londonderry azt szeretné, ha a megbékélésről válna híressé. A város jóval előbbre jár az egymással szembeni tolerancia és megértés terén, mint Észak-Írország többi része. „Az embereknek elegük lett az erőszakból. Rájöttek, hogy sehova nem vezet, és felismerték az együttélésben rejlő gazdasági lehetőségeket” - állítja Martin Bradley, Londonderry polgármestere. Donncha MacNiallais is - aki korábban az IRA tagja volt, majd 10 év börtönbüntetés letöltése után a városi önkormányzatban vállalt közösségi munkát - hasonlóan látja a helyzetet: „Mindkét fél felismerte, hogy nem képes katonai győzelmet elérni.”
Londonderry lakói abban reménykednek, hogy az egyezményben kialkudott új politikai szerkezet megteremti majd a lehetőséget arrra, hogy a nézeteltéréseket békés úton oldják meg. S ki tudja, talán idővel még városuk nevéről is sikerül megállapodniuk.