Az indiai atomrobbantások után nem az volt a kérdés, hogy az
ősellenségnek tartott Pakisztán válaszol-e majd a nukleáris provokációra, hanem az,
hogy ezt mikor teszi meg. Az atomrobbantások igazolásaként a két fél elsősorban
biztonsági okokra hivatkozott, noha mindkét ország nacionalista retorikája mögött
megtalálható az egymással szembeni vallási intolerancia, amely erősebbnek bizonyult a
nemzetközi közösség által kilátásba helyezett szankciók elrettentő hatásánál.
A két ország közötti vallási ellentétek a hozzájuk kapcsolódó politikai
érdekekkel együtt rendszeresen véres következményekkel jártak már a múltban is.
India és Pakisztán kapcsolatát alapvetően megkeseríti az a szomorú történelmi
tény, hogy a szubkontinens 1947-es felosztása után közel egymillió ember vesztette
életét az egymás közötti harcokban.
Mind India, mind Pakisztán évek óta rendelkezik atomfegyverrel és korszerű
rakétarendszerekkel - az elmúlt hetek föld alatti atomrobbantásai csupán ezt a jól
ismert tényt erősítették meg. Mindkét kormány azzal a tudattal vállalta az egész
világgal való szembefordulást, hogy lakosságának jó része lelkesen támogatta a
robbantásokat. A hindu többségű Indiában a lakosság több mint 90 százaléka
helyeselte, míg a muzulmán többségű Pakisztánban 70 százalék tartotta fontosnak a
nukleáris próbarobbantásokat.
Az indiai atomrobbantások okát egyes megfigyelők szerint az ország történelmében
kell keresni. India azóta próbálja megtalálni elveszett önbecsülését, hogy az
ország megszabadult a brit kolonializmus igájától. A februári indiai választások
győztese, a Bharatija Dzsanata Párt (BJP) ezt a hindu fundamentalizmus
népszerűsítésével igyekszik megvalósítani. A 19 pártból álló laza
kormánykoalíció nem titkolt muzulmánellenes politikával került hatalomra.
Programjában szerepelt többek között, hogy „minden földig lerombolt mecset helyett
egy hindu templom fog állni”, illetve a vitatott státusú Kasmír tartomány
különleges helyzetének megváltoztatása, ahol a 135 milliós indiai muzulmán
kisebbség jó része él. (India és Pakisztán az angol gyarmatbirodalomból 1947-ben
történt kiválásuk óta már három háborút vívott a vitatott tulajdonjogú Kasmír
tartományért). Bár a BJP szalonképesnek próbálja feltüntetni magát a nemzetközi
politikában, a párt felelős azért az 1992-es atrocitásért, amely során egy
szélsőséges hindu csoport - a BJP uszítására - lerombolta Ajodhja település
mecsetjét. Az akkor fellángolt gyűlölködések több ezer ember halálát okozták. A
BJP most egy hindu templom építését tervezi a lerombolt mecset helyén, ezzel is
kifejezve a párt elkötelezettségét a vallási tisztogatás mellett.
Síva, a világpusztító
Az indiai nukleáris program vezetőjét és fő tanácsadóját, Abdul Kalamot
egyébként nemzeti hősként ünnepelték, miután a radzsasztani kísérleti
helyszínről visszatért Újdelhibe. A 66 éves agglegény a maga szókimondó
stílusával az öntudatra ébredt modern indiai ember megtestesítője. Úgy kell
gondolkodnunk és tennünk, mint egy olyan nemzet, amely egymilliárd főt számlál, nem
pedig egymilliót - nyilatkozta az indiai atomprogram atyja a New York Times
riporterének. Kalam gyakorló muzulmán, ez azonban szavain és viselkedésén nem
látszik meg. Egy indiai kiadású, róla írt életrajzi könyv szerint Kalam fejezeteket
tud fejből a hindu szent iratok egyik legismertebbikéből, a Bhagavad-Gítából, és
szabadidejében előszeretettel pengeti a vína nevű húros hangszert, amelyet Síva
hangszerének tartanak, aki a hinduk szerint a teremtés és a pusztítás istene.
Amennyiben az életrajzíró szavai igazak, akkor eggyel több közös pont van Kalam és
Robert Oppenheimer között, aki az első amerikai atomrobbantási kísérlet vezetője
volt. Ez utóbbi az 1945. július 16-án végrehajtott új-mexikói robbantás után
szintén Sívát idézte a Bhagavad-Gítából: „Én magam lettem a halál, világok
elpusztítója.”
Az indiai robbantásokra válaszoló pakisztáni nukleáris kísérleteket a muszlimok
világszerte üdvözlik - annak ellenére, hogy a hivatalos iszlámábádi nyilatkozatok
tagadják a robbantások vallási színezetét. Különösen igaz ez a közel-keleti
muzulmán országokra, ahol a hagyományos ellenségnek tekintett Izrael az egyedüli
állam, amely köztudomásúan képes az atombomba előállítására. Hat
atomrobbantásával Pakisztán lett az első muzulmán ország, amely csatlakozott a
nukleáris klubhoz.
„A világ minden táján örülnek a muzulmánok, hogy Pakisztán rendelkezik ezzel az
új képességével” - mondta Kamal Kharazi iráni külügyminiszter, aki a múlt heti
kísérleti atomrobbantások után az első magas rangú külföldi vendég volt
Iszlámábádban. Az „iszlám bombával” kapcsolatban - melynek kifejlesztésétől
már évek óta tartott a nyugat - Iszlámábád nem jelezte, hogy azt saját
területén kívül esetleg más muzulmán országok védelmében is hajlandó lenne
bevetni.
Nukleáris párbaj
Indiát és Pakisztánt elsősorban nem hideg ideológiai ellentétek választják el
egymástól, hanem olyan túlfűtött érzelmek, amelyek általában nemzeti, illetve
vallásos színezetűek. A tizenegy robbantást követő esetleges fegyverkezési hajsza
nemcsak azért nem hasonlítható a hidegháború alatti szovjet-amerikai
fegyverkezéshez, mert az indiai szubkontinens két országa nem rendelkezik olyan fejlett
radartechnikával, amelynek segítségével időben észlelhetné egy kilőtt töltet
irányát, illetve a becsapódásnak az idejét. Mivel egyik félnek sem áll
rendelkezésére olyan technológia, amely lehetővé tenné a korai riasztást, állandó
készültségben kell tartaniuk a hadseregüket. A technikai problémákon túl még
nagyobb veszélyeket rejteget magában az a tény, hogy mindkét ország vallása
militáns jellegű, amely politikai nacionalizmussal ötvöződik. Mindkét ország
esetében igaz, hogy a fundamentalizmusok - az iszlám, illetőleg a hindu -
meghatározó (politikai) jelentőséggel bírnak. Az ellenségeskedés a gyűlöletre és
a kölcsönös bizalmatlanságra épül. Ez sokkal rosszabb a kölcsönös elrettentésen
alapuló egyensúlynál, amely a hidegháború idején az Egyesült Államok és a
Szovjetunió közt fennállt. India és Pakisztán között óceánméretű távolságok
sincsenek, hanem hosszú közös határ. Indiában - akárcsak Pakisztánban -
nacionalista kormány van hatalmon, és ez talajt ad a hisztéria növekedésének.
A nyugati demokráciák szakértői attól tartanak, hogy nukleáris csapás-váltásba
keveredik a két ország Kasmír tartomány miatt. Nem kizárt a jövőben egy
„nukleáris párbaj” kitörése a hindu és a muzulmán ország között - írja a
Time magazin. Az amerikai hetilap szerint egy lehetséges forgatókönyv így festene:
muzulmán militáns alakulatok iszlámábádi támogatással felkelést szítanak Kasmír
tartományban a vitatott himalájai terület miatt, amelynek határvonalánál a határ
menti lövöldözésekben jelenleg is hetente több indiai és pakisztáni katona veszti
életét. Erre India csapatösszevonással válaszol, katonáit átvezényli a pakisztáni
határon, hogy kiszorítsa a militánsokat. Iszlámábád nehéztüzérség bevetésével
torolja meg az indiai lépést, ami konvencionális harcokhoz vezet. A hagyományos
fegyverek használatáról hamar a nukleáris megoldáshoz folyamodnak, és 15 kilotonnás
(hirosimai erősségű) atomtöltetekkel felszerelt harci gépek jelennek meg a sűrűn
lakott Bombay és Karacsi városai fölött. Eredmény: több ezer civil halott, és
gyilkos atomcsapadék az egész szubkontinensen. Az apokaliptikus forgatókönyv
tükrében nem tűnik túlzásnak Thomas Grahamnek, az „Ügyvédek a világ
biztonságáért” szervezet elnökének véleménye, aki azt állítja: „Az atomkor
kezdete óta talán - a kubai válságot leszámítva - most vagyunk a
legveszélyesebb időszakban.”