Az utóbbi időben - mint mindig, valahányszor parlamenti választásokra kerül
sor Magyarországon - szinte nem akadt olyan politikai erő, amely ne hangoztatta volna
igen erőteljesen, hogy a többgyermekes magyar családok helyzetén javítani akar. A
politikai szlogenek, vagy éppen a családi idillt ábrázoló reklámok ellenére
elmondható, hogy a hétköznapi tapasztalatok sajnos ritkán igazolják a társadalom
családpárti, illetve gyermekközpontú szemléletét.
Ha fellapozzuk a Központi Statisztikai Hivatal egyik 1997-es kiadványát, igen
elgondolkodtató adatokat találunk benne a magyar családokra vonatkozóan. A
Társadalomstatisztikai füzetek 20. számából megtudhatjuk, hogy az elmúlt két
évtizedben a 30 évesnél fiatalabbak össznépességen belüli aránya fokozatosan
csökkent. Ez idő alatt a házasságkötések száma közel 40 százalékkal lett
kevesebb, a házasságkötési kor pedig - leginkább anyagi okokból - kitolódott.
Az első gyermeküket szülő nők átlagéletkora 21-ről 25 évre nőtt. Azok a nők,
akik magasabb életkorban mennek férjhez, és így később szülnek, sok esetben
döntenek úgy, hogy több gyermeket nem vállalnak. Fontos megemlíteni még, hogy egyre
inkább tért hódít a házasságon kívüli együttélési forma, ezzel
összefüggésben a házasságon kívül születettek száma 1980 óta két és
félszeresére nőtt. Jelenleg minden negyedik gyermek házasságon kívül,
túlnyomórészt hajadontól születik - ha egyáltalán megszületik. Tavaly 100
ezernél kevesebb gyermek született, ezzel szemben 75 ezer volt az abortuszok száma.
A szakemberek és a nagycsaládosok nyilatkozataiból kitűnik, hogy ma Magyarországon a
két vagy több gyermek vállalása egyrészt a szegénység vállalását is jelenti
sokszor, másrészt a társadalmi környezet értetlenségét, ha nem rosszallását
váltja ki. A köztudatban a sokgyermekes szülő vagy felelőtlen, vagy vallásos, vagy
cigány. Tény, hogy a kevésbé szekularizálódott - és nem feltétlenül gazdagabb
- társadalmakat sokkal gyerek-, és családközpontúbb szemlélet jellemzi, mint az
európai, különösen a kelet-európai országokat. Sem a negyven évig tartó kommunista
rendszer, sem az összeomlását követő politikai-gazdasági változások nem
teremtették meg az erkölcsi és anyagi feltételeit annak, hogy ebben a régióban a
többgyermekes családmodell általánossá válhasson. Ezek a társadalmak nem a
kifejezetten családcentrikus, tradicionális értékek mentén szerveződnek.
A felmérések szerint a magyar társadalom csak vágyaiban és szavaiban családpárti,
nem pedig tetteiben - fejtette ki lapunknak Benkő Ágota, a Nagycsaládosok Országos
Egyesületének elnöke. Példának okáért megemlítette, hogy néhány éve
Svédországban nagyon rossz volt a születési arány. A helyzet kezelésére - a
pénzbeni juttatások mellett - család- és házasságvédő jogi környezetet is
teremtettek. Erőfeszítéseiknek köszönhetően mára már sokkal több gyermek
születik, több mint két gyermek jut egy családra, míg Magyarországon ez az érték
legfeljebb 1,7-re tehető. Az elnöknő elmondta, hogy manapság az állam a
kiskorúakról való gondoskodás anyagi terheit gyakorlatilag teljesen áthárítja az
amúgy is túladóztatott szülőkre. Úgy véli, szükség lenne egy igazságosabb,
családi elemekkel bővített jövedelemadó-rendszerre, amely figyelembe veszi az
eltartottak számát is, mert így egyrészt arányosabbá válna a közteherviselés,
másrészt szűkülne a segélyre szorulók köre is. Benkő Ágota megerősítette:
azért is fontos lenne, hogy a társadalom életének minden területén kialakuljon egy
családbarát szemlélet, mert a gyerekek megfelelő szocializációjának, így a
családi életre való nevelésének is legfontosabb terepe az öszszetartó család.
A téma kapcsán több sokgyermekes szülőt is megszólaltattunk. A többségükben
budapesti érintettek egybehangzóan arról számoltak be, hogy a hétköznapok során az
emberek részéről egyre ritkábban tapasztalnak szimpátiát vagy segítségnyújtást.
Kerekes Mónika hatgyermekes pszichológusnak is az a meggyőződése, hogy ha egy gyermek
testvérek között, szeretetteljes légkörben nő fel, nagyobb az esélye annak, hogy az
átlagosnál egészségesebb személyiséggel fog rendelkezni, toleránsabbá,
alkalmazkodóbbá válik, felnövekedve könnyebben beilleszkedik a társadalomba.
„A mai világban a legnagyobb érték a gyermek” - állapította meg Laknerné
Zsuzsanna, maga is hatgyermekes édesanya. Beismerte, szűkösen élnek ugyan, de
amennyire csak tudják, segítik egymást mindenben. Mindegyik gyermeke egyetemet vagy
főiskolát végez. Szavait, miszerint a gyermekei otthon olyan értékekkel lettek
felvértezve, amelyeket máshol nemigen kaphattak volna meg, alátámasztják a fent
említett társadalomkutatási adatok is. Ma már ugyanis - a hasonló, nem tipikus
mentalitású családokat leszámítva - egyre kevesebben azonosulnak azzal az
életszemlélettel, amely a gyermeket a legnagyobb értéknek tekinti.