EPERJESI ILDIKÓ
A népszerűtlen jótevő

Nemrégiben Borisz Berezovszkij iparmágnás és médiamogul úgy nyilatkozott: ő és még hat másik bankár és üzletember ellenőrzi az orosz gazdaság mintegy ötven százalékát. Bár ez nyilvánvalóan túlzás, az úgynevezett „üzleti-ipari csoport” élén álló orosz üzletemberek elképesztően gazdagok és befolyásosak. A történelem során ritkán fordult elő, hogy ekkora gazdagság ilyen gyorsan ilyen kevesek kezébe kerüljön, mint ahogyan ez a posztszovjet gazdaságban történt. Ez a néhány mesésen gazdag üzletember ,,orosz oligarchák” néven vált ismertté.

Borisz Berezovszkij. Forródrót a Kremlbe

Nem tudok távol maradni azoktól az eseményektől, amelyek hazánk jövőjét befolyásolják - jelentette ki a minap Berezovszkij. A ,,Hazánk Oroszország” mozgalom támogatójaként számon tartott multimilliárdos szerint az ország fő ellenségei Vlagyimir Zsirinovszkij és a kommunista párt.
Nem meglepő, hogy az oligarchák a Szovjetunió összeomlását követő fájdalmas átmeneti időszak talán leggyűlöltebb figurái. A Kremlre gyakorolt befolyásuk szembetűnő: az oligarchák pénzelték Jelcin választási kampányát és költséges orvosi kezeléseit is. Borisz Jelcin jóindulatát azonban köztudomásúan könnyű elveszíteni. A Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) egyik magas rangú tisztje a Moszkovszkij Komszomolec értesülései szerint márciusban azzal a hírrel kereste meg Berezovszkijt, hogy az FSZB utasítást adott az üzletember meggyilkolására. A kiszivárogtatást követően a titkosszolgálat több vezetőjét felfüggesztették állásából.
Széles körben elterjedtek azok a pletykák, melyek szerint az oligarchák nyereségüket nem becsületes úton, hanem kenőpénzekkel és fenyegetésekkel szerezték. Anatolij Csubajsz, a tavasszal menesztett kormány egykori első miniszterelnök-helyettese némileg cinikusan így nyilatkozott a jelenlegi elitről: ,,Lopnak és lopnak és lopnak. Mindent ellopnak és lehetetlen megállítani őket. De hadd lopjanak. Legalább tulajdonosokká válnak és a vagyonuk okos kezelőivé.”
A mind mélyebb gazdasági válságban elszegényedő dolgozók - mint például az elégedetlenségi mozgalmat indító kemerovói bányászok - megvetik az oligarchákat. A dolgozó tömegek gyakran hónapokig nem kapják meg a bérüket gyárigazgatóiktól, akik többnyire a régi sztálinista bürokrácia soraiból kerültek a vezető posztokra. Az üzemek privatizációja során az apparatcsikokból lett menedzserek maguk között osztották szét a részvényeket, és jutottak egyik pillanatról a másikra mesés vagyonokhoz. Az elégedetlenek szerint a Nemzetközi Valutaalap és az Egyesült Államok kormánya a felelős az elharapózó korrupcióért, hiszen ők siettették a privatizációt, ezzel arra bátorítván a vezetőket, hogy bezsebeljék mindazt, amit csak elérnek. Borisz Berezovszkij szerint viszont Oroszország fő ellensége ma nem a magántőke, hanem az orosz és a muszlim nacionalizmus.
Az orosz törvényhozásban mind a kommunisták, mind a liberálisok rossz szemmel nézik Oroszország választások nélkül uralkodó üzleti rétegét, ám gyakorlatilag semmit sem tudnak tenni ellenük. Azok azonban, akik a vérontástól sem riadnak vissza, tudják, hogyan lehet a számukra ellenszenves közéleti szereplőket kiszorítani: a Berezovszkij által irányított ipari csoportnak, a LogoVAZ-nak parkolóhelyeit többször érte terrortámadás, s lakásának bejáratánál két alkalommal találtak bombát.
Az orosz üzletembereket szinte naponta érik erőszakos támadások. Ezek a bűntettek nem egyszerűen az alvilág fellépései. A bűnszövetkezetek és a törvényes vállalkozások közötti válaszvonalat lehetetlen meghúzni abban az országban, ahol a ,,magántulajdon egyenlő lopás” régi szlogenje még mindig meghatározza a közgondolkodást. Az oligarchák maguk is kétes eszközökkel védelmezik érdekeiket. Jelcin egykori testőrparancsnoka, Korzsakov például váltig állítja: Berezovszkij utasította őt, hogy gyilkolja meg üzleti ellenfelét.
Az oligarcháknak be kellene bizonyítaniuk, hogy képesek valami jót is tenni - állítja Berezovszkij. Úgy tűnik, a LogoVAZ elnöke nem csak a szavak embere, hiszen másfél millió dollárral támogatja az orosz tudományos életet.
Az orosz gazdaság a bizonyításhoz kiváló terepet kínál: még mindig romokban hever, annak ellenére, hogy többségében magánkézben van. A hatékony kormányzati vezetés hiánya nem az egyetlen problémája Oroszországnak. A legtöbb orosz cég nem alakult át állásteremtő, profitközpontú vállalkozássá. Az oligarchák szeretik hangsúlyozni, hogy Oroszország a japán és német kapitalizmus példáját követi, amelyben a bankok kulcsszerepet játszanak a beruházásokban, és aktívan közreműködnek a vállalatok irányításában. Oroszországban azonban a bankok egyszerűen nem akarják kockáztatni a pénzüket a vállalkozások támogatásával. Tartanak a magas hitelezési rizikótól és attól, hogy nincs megfelelő lehetőségük érdekeik törvényes védelmezésére egy olyan gazdaságban, ahol az adósságok nemtörlesztése járványszerű méreteket kezd ölteni.
Az oligarchák szerint ezekért a gondokért az állam a felelős: 1996-ig, amíg a megszorító intézkedések nyomán le nem törték az inflációt, az államháztartási hiányból adódó kamatláb 80 százalék volt. Ebben a helyzetben ahhoz, hogy valaki sok pénzt szerezzen, le kellett csak hajolni a földre és fel kellett szedni a jövedelmet. A neheze azonban csak most következik: az orosz gazdaságot helyreállító intézkedéseket kell meghozni. A néha fájdalmas lépéseket nehéz megtenni. Az Uneximbank például a Norilszk Nikkel céget próbálja megmenteni. Vlagyimir Potanyin, a legnagyobb orosz bank alapítója, mindössze 170 millió dollárért szerezte meg a norilszki telep 51 százalékát. A gyár a világ legnagyobb és legveszteségesebb fémgyára. Jelenleg munkásai bérét sem tudja kifizetni, s adóhátralékai óriásiak. A vállalat új vezetői készek a reformokra - például a helyi önkormányzatot arra akarják kényszeríteni, hogy fizessen némely szociális ellátásért, így az egészségügyi szolgáltatásokért és az oktatásért, melyeket eddig a cég finanszírozott. A törvényhozás tagjai azonban nem támogatják egyöntetűen a norilszki reformokat.
A hatalomban a különböző érdekek összeütközése még csak most kezdődik igazán. A visszaélések a médiabefektetésekben a legnyilvánvalóbbak. Berezovszkij és Gusszinszkij (az egykori filmrendező) tartja kezében a legnézettebb orosz tévécsatornákat, a legolvasottabb újságokat, az ORT és az NTV tévéhálózatot, valamint a Szevodnya, a Zavtra és az Itogi hírlapokat. Berezovszkij állítólag jelentős érdekeltséget szerzett a Szibnyeft olajcégben és az Aeroflotban is.
Mindketten hű támogatói Jelcin elnöknek, az azonban kérdéses, hogy Jelcin után milyen taktikát fognak folytatni. Berezovszkij szerint a soron következő 2000. évi elnökválasztás esélyesei közül Alekszandr Lebegy különösen veszélyes lenne az orosz elnöki székben, mivel - véli az orosz üzletember - a nyugalmazott tábornok lehet egy újabb de Gaulle vagy Pinochet, de válhat belőle akár egy újabb Hitler is. A politikában mindazonáltal nincs jobb barát, mint az egykori ellenség - állítják az orosz üzletemberek, így a mostani szibériai kormányzóválasztáson Berezovszkij Lebegy támogatói között szerepelt.
Berezovszkijt ellenfelei azzal is vádolják, hogy összekeveri az üzletet és a politikát. A klasszikus orosz hagyományokat követő politikus - akitől a nyugat is tart - felismerte, hogy Oroszországban a politikán kívül maradva nem lehet sok pénzt szerezni. A LogoVAZ új „AVVA” márkanéven kibocsátott népautója Jelcin támogatása nélkül nem sok hasznot hozott volna - így azonban sikeres. Az üzletembert április végén Jelcin javaslatára megválasztották a Független Államok Közösségének titkárává is. Berezovszkij mozgástere ezzel jelentősen kibővült: immár a volt Szovjetunió teljes területére kiterjesztheti befolyását.
Borisz Berezovszkij - minden kritika ellenére - meg van győződve arról, hogy ténykedése a nép érdekeit szolgálja. A multimilliárdos csak azon csodálkozik, hogy a nép miért nem tudja ezt felismerni.