Vissza a tartalomjegyzékhez

SZLAZSÁNSZKY FERENC
Nem engedtek kiszállni

Mondhatni csak egy „paraszthajszál” választotta el Zemplényi György ismert úszómenedzsert, hogy érdemei elismeréseképpen állami kitüntetésben részesüljön a magyar úszósport érdekében végzett fáradozásaiért. Ehelyett négy év fogházat kapott a sportága megsegítésére kicsalt és viszszafizetetlen kölcsönökért.
Az elsőfokú bíróság nem tekintette enyhítő körülménynek, hogy annak a 242 millió forintnak, amivel Zemplényi sokaknak adósa maradt, jelentős részét „nemes” célokra költötték. Nevezetesen az 1992-es barcelonai olimpiára készülő úszók luxuskörülmények közötti edzőtáboroztatására. A bíróságot az sem hatotta meg, hogy annak idején a Belügyminisztérium állami kitüntetésben kívánta részesíteni a nagyvonalú, akkor még sikeresnek tartott úszómenedzsert. Ellenben tizenkilenc rendbeli csalás és kétrendbeli sikkasztás bűntettében bűnösnek találva, négyévi fogházra ítélte a tárgyalóteremben megtört, beteg embernek látszó férfit. A per elsőrendű vádlottját, Schmidt Tamást, a Művészeti Alap egykori vezetőjét - aki törvénytelenül fedezetet nyújtott hitelekhez - hűtlen kezelés miatt egy év három hónap börtönbüntetésre ítélték, de az ítéletet három év próbaidőre felfüggesztették. Mint arról már beszámoltunk, Zemplényi kölcsönöket vett fel a Művészeti Alap terhére, magánszemélyektől. 1991 őszén és 1992 tavaszán összesen 242 millió forinthoz jutott így, amit aztán nem fizetett vissza.
Az elítélt úszómenedzser a tárgyalóteremből kijövet elmondta: államtitkári szintű értekezleten figyelmeztette az akkori felsőbb vezetést arra, hogy „anyagilag és idegileg” egyaránt tönkrement. „Bármi áron az olimpiáért!” - válaszolták erre. - „Nem engedtek kiszállni” - mondta keserűen Zemplényi György.