Mondhatni csak egy „paraszthajszál” választotta el Zemplényi György
ismert úszómenedzsert, hogy érdemei elismeréseképpen állami kitüntetésben
részesüljön a magyar úszósport érdekében végzett fáradozásaiért. Ehelyett négy
év fogházat kapott a sportága megsegítésére kicsalt és viszszafizetetlen
kölcsönökért.
Az elsőfokú bíróság nem tekintette enyhítő körülménynek, hogy annak a 242
millió forintnak, amivel Zemplényi sokaknak adósa maradt, jelentős részét
„nemes” célokra költötték. Nevezetesen az 1992-es barcelonai olimpiára készülő
úszók luxuskörülmények közötti edzőtáboroztatására. A bíróságot az sem
hatotta meg, hogy annak idején a Belügyminisztérium állami kitüntetésben kívánta
részesíteni a nagyvonalú, akkor még sikeresnek tartott úszómenedzsert. Ellenben
tizenkilenc rendbeli csalás és kétrendbeli sikkasztás bűntettében bűnösnek
találva, négyévi fogházra ítélte a tárgyalóteremben megtört, beteg embernek
látszó férfit. A per elsőrendű vádlottját, Schmidt Tamást, a Művészeti Alap
egykori vezetőjét - aki törvénytelenül fedezetet nyújtott hitelekhez - hűtlen
kezelés miatt egy év három hónap börtönbüntetésre ítélték, de az ítéletet
három év próbaidőre felfüggesztették. Mint arról már beszámoltunk, Zemplényi
kölcsönöket vett fel a Művészeti Alap terhére, magánszemélyektől. 1991 őszén
és 1992 tavaszán összesen 242 millió forinthoz jutott így, amit aztán nem fizetett
vissza.
Az elítélt úszómenedzser a tárgyalóteremből kijövet elmondta: államtitkári
szintű értekezleten figyelmeztette az akkori felsőbb vezetést arra, hogy „anyagilag
és idegileg” egyaránt tönkrement. „Bármi áron az olimpiáért!” -
válaszolták erre. - „Nem engedtek kiszállni” - mondta keserűen Zemplényi
György.