A legújabb amerikai szuper- moziban egy gyorsan
közeledő és roppant terjedelmes üstökös fenyegeti
civilizációnkat. A katasztrófa elkerülésére van némi
esély, de megpróbáltatik az amerikai demokrácia
szilárdsága, nemkülönben az elnök tekintélyének súlya, s
számos törékeny emberi kapcsolat... miközben a hírcsatornák
teljes gőzzel dolgoznak a „világtörténelem legnagyobb
sztoriján”, mely szerint egy New York nagyságú égi kődarab
nyomul rendületlenül a Föld felé.
A Dream Works (Lucas és Spielberg cége) látványcsapata a
viszonylag szűken adagolt extra látványosságokat most is
magas szinten szállította, azonban a hangsúly - ezúttal -
egyértelműen az érzelmekre, az emberi értékviszonyokra
került.
A téma egyébként szinte már tipikus. Földrengés, tűzvész
és vízáradat, tornádó, vulkánkitörés, és a csapásokat
- a filmen - rendre túlélő emberiség, amelyet saját
atomfegyverei és a földönkívüliek is megpróbálnak
eltörölni bolygójáról. Most, az évezred végén, amikor az
apokaliptikus látományok a filmiparban is „természetes
módon” szaporodnak el, sokatmondó minden apró motívum, ami
a fantázia-világvégét hivatott hihetőbbé tenni.
A veszélyérzetnek - amire a mozifogyasztó felkapja majd a
fejét - valóságosnak kell lennie, amihez elő lehet húzni
egyet a globális katasztrófaforrások közül. Az egyik ilyen a
Földbe esetlegesen beleszaladó üstökös okozta kozmikus
karambol, ami (bár a tudósok szerint töredékszázaléknyi
esélyű) tényleg alkalmas a jelenlegi élővilág jelentős
visszametszésére, vagy akár évekig tartó teljes
redukálására, ahogy azt a filmben is többször
hangsúlyozzák. Előbbi esetet valószínűsíti sok tudós a
dinoszauruszok kihalásának magyarázataként.
Az üstökös becsapódása ugyanis hatalmas porfelhőt ver fel,
ami hosszú időre eltakarja a Nap fényét, s ez „hetek alatt
a növények, hónapok alatt az állatvilág pusztulását
eredményezi” (idézet a filmből).
Figyelemre méltó a bibliai motívumok jelenléte a
produkcióban. Az elsődleges túlélési tervvel kiküldött
űrhajó a „Messiás” nevet viseli - feladata, hogy az
üstökös felszínére helyezett nukleáris bombákkal darabokra
robbantsa a veszedelmes égitestet. Ám van egy B-terv is: ha ez
nem sikerülne - és pont ez történik - egymillió
kiválasztott megmenekülhet az amerikai népességből egy
előre kiásott „bárka” segítségével. A túlélésre
készített bárka hatalmas óvóhely, ahol az előre
kiválasztottak (tudósok, művészek és egyéb kiválóságok),
és a „taj-számuk” alapján kisorsolt, kizárólag ötven
évnél fiatalabb szerencsés átlagpolgárok - meg persze
állatfajok és növények magvai - két évig kihúzhatják,
míg végül - a számítások szerint - a Napot elfedő
porfelhő lassan oszladozni kezd, és kezdetét veheti az
újrabetelepülés.
A filmben szabad utat kapnak a jellegzetes amerikai értékek. Az
elnök - aki nagy tekintélyét népéért érzett
felelősségtudatának és higgadtságának köszönheti - a
világ nyilvánossága előtt vall hitéről. A főszereplő
családokban a nyilvánvaló vég közeledtére megerősödik a
szeretet és az egymáshoz tartozás tudata, s jelentéktelenné
válik többek között a tegnap még mindennél fontosabb
médiakarrier. A sikertelen akcióból visszatérő űrhajósok
pedig egy rögtönzött húzással ugyanezen motívumból
engednek a lehetőség késztetésének, és feláldozzák
magukat az emberiségért -
a „Függetlenség Napjában” látható példa nyomán.
Így is lesz becsapódás és gigantikus szökőár, ami
könynyedén mossa el a tengerparti városokat, és rohan még
hétszáz mérföldnyit a szárazföldek belseje felé... de
aztán a víz is kezd visszahúzódni.
Általános bizakodás és derű uralja a záró képsorokat. Ám
a romos Fehér Ház előtt elhangzó bizakodó elnöki szónoklat
ellenére erősen gyanítjuk: az emberiség - saját erejéből
- továbbra is képtelen megvédeni magát.