Európai hírű „beltengerünk” főleg
kánikulában célpontja a nyaralni, hűsölni vágyó honi és
külföldi útrakelőknek. Ezúttal másik oldaláról mutatjuk
be a Balaton környékét, amely szinte egész évben alkalmas a
kirándulásra. Szezonon kívül csábító a tömeg hiánya, a
csend, a nyugalom. Ám hűvösebb idő esetén még nyáron is
érdemes elszakadni a parttól, és szétnézni a környéken.
Kedvcsinálónak a sok lehetőség közül elsőként a
Káli-medencét mutatjuk be, amely a Balaton északi oldalán
fekszik.
Nevét a honfoglaló magyarok bírájáról, Kál horkáról
kapta. A környékbeli települések neve máig őrzi Kál
nemzetségének emlékét (Köveskál, Mindszentkálla,
Szentbékkálla).
A medencét két irányból is megközelíthetjük: vagy
Révfülöptől Kővágóörsön keresztül mehetünk, vagy az
Ábrahám-hegynél a Burnót patak szurdokszerű völgyén át
a Salföldön keresztül. Kővágóörs és Salföld
települések határában találjuk a hajdan nagy kiterjedésű,
12 km hosszan elnyúló, ritka és érdekes geológiai
képződménynek, a kőtengernek a maradványait, melynek nagy
részét már kibányászták tűzálló edények készítése
és üveggyártás céljából. E termetes kövek sokaságát a
földből előtörő hévizes források „ragasztották”
össze az itteni fehér homokból. A homokot máig bányásszák
üveg- és fegyvergyártás céljaira a Salföld melletti
Kisörspuszta határában.
A bányászat a falucskát megkímélte, de a környéken több
bányatavat hagyott maga után. Jellemzőek az itteni
településekre az épen megmaradt népi építészeti emlékek.
Több művész, zenész, sportoló vásárolt itt nyaralót,
gyakran ízlésesen és korhűen felújítva a régi házakat,
portákat.
Az Ábrahám-hegy határában lévő Örsi-hegyet már bazalt
borítja, utalva az egykori aktív vulkáni tevékenységre,
aminek egyértelmű jele - nyugatra haladva - a Badacsony
környéki hegyek vonulata. Kékkút hátárában szénsavas
gyógyvízforrás tör fel. Már a rómaiak idejében ismert volt
a ma Theodora-forrásról elnevezett ásványvíz. A környék
egyaránt alkalmas gépkocsis és gyalogos túrákra.