- Alelnök asszony, hogyan értékelik önök a
választások első fordulóját?
- Nagyon nagy dolog a számunkra, hogy ilyen nehéz négy
esztendő után meg tudtuk ismételni az 1994-es választási
eredményünket. Hiszek abban, hogy a választásokon győzni:
hosszú növekedés és nem rövid vágta eredménye. Ennek a
néhány hétnek a tapasztalatai azt mutatják számomra - és
ez egy teljesen új érzés -, hogy a politikában nemcsak a
hosszú távra kell edzeni, hanem meg kell tanulni az utolsó 400
méteren úgy futni, mintha az ember 400-as vagy 800-as
vágtázó lenne. Ha későn is, de ezt a tanulságot le kellett
vonni. Most az utolsó 100 métert úgy kell futnunk, mintha
világéletünkben 100 méteres futók lettünk volna.
- Ezen kívül ön személyesen le tudna-e vonni a
választások első fordulója után valamilyen tanulságot?
- Meg kell erősítenünk azt a képességét a
politizálásnak, hogy az emberek érzelmeit is meg tudja
ragadni. Mi azt hisszük, hogy az emberek programokkal a hónuk
alatt mennek a szavazófülkébe, és mielőtt kiválasztanák a
megfelelő szimbólumot vagy a párt nevét, azelőtt még
egyszer felnyálazzák, hogy melyik párt mit ígér a
nyugdíjasoknak, a családoknak, vagy mit mond a szomszédokkal
való viszonyról. Ebben a politikában túlteng a racionalitás.
Ne értsen félre: én magamat is racionális embernek tartom,
és nem szeretnék olyan országban élni, ahol a politikából
hiányzik a higgadt gondolkodásra való képesség, de úgy
látszik, nem tudjuk elég jól, hogy az embereknek érzelmeik
vannak, rokonszenveik vagy ellenszenveik, szeretnek valakit vagy
utálnak, sajnálják vagy elutasítják, és ezeket az
érzelmeket nem tudtuk eléggé mozgósítani. Ha megtanuljuk,
hogy hogyan kell összekapcsolni az észérveket és az
érzelmekre való hatást, akkor már jobban fogunk felkészülni
a következő választásra.
- Ez a választás, az első forduló azt bizonyította,
hogy a magyar emberek nem racionalitás alapján döntöttek,
hanem hangulati elemekre támaszkodtak: ki ígér nagyobbat, ki
ígér többet. Lehet, hogy nem volt szerencsés ilyen csendes
kampányt folytatnia az MSZP-nek?
- A mai eszemmel már biztosan tudom, hogy kifejezetten hiba
volt, ezért mondom, hogy meg kell tanulni öszszeegyeztetni a
hosszú távfutásnak és a rövid vágtának a sajátosságait.
Tudniillik, ebben a nyolcéves hosszú menetelésben mi úgy
éreztük, hogy a választók szeretik a csöndes, visszafogott
stílusunkat. Egyébként ezt ma is így hiszem, hogy a politika
hétköznapjaiban az emberek nem szeretik az ökölrázást, a
kiguvadt szemeket - de a rövid vágta időszakában, akkor
bizony nem lehet csöndesnek lenni, mert akkor arra a hamis
következtetésre juthatnak: ezek azt hiszik, hogy már
megnyerték a választásokat, ezek azt hiszik, hogy már a
célban vannak, ezek azt hiszik, hogy már átszakították a
célszalagot. És itt hibáztunk.
- Ezt bátran bevallja! De az MSZP megőrizte
népszerűségét, ugyanazt a választási eredményt hozta, amit
a négy évvel ezelőtti első fordulóban. Viszont a koalíciós
partner, az SZDSZ szinte teljesen elveszítette a bázisát, és
ez a legrosszabb szereplése volt eddig. Éreznek-e
felelősséget az MSZP politikusai, hogy az SZDSZ a kormányzati
koalícióban együttműködve elveszítette népszerűségét?
- Azt a következtetést mindenféleképpen le kell vonnunk,
hogy a koalíciós konfliktusok koptattak mind a két párton,
és úgy tűnik, hogy ezen az SZDSZ többet veszített, mint az
MSZP. Most nagyon nehéz kiszámítani, hogyha jól
„vágtáztunk” volna, és nincsenek koalíciós konfliktusok,
akkor mennyivel kapott volna többet - mindenféleképpen
többet kaptunk volna mi is és az SZDSZ is.
Az igazi nagy problémának én azt tartom, hogy a magyar
választók nem tudják, hogy a Fidesz „nem az a Fidesz”. Ez
a Fidesz nem az 1990-94 közötti időszak liberális pártja,
ez a Fidesz már nem liberális párt többé, tehát nem
csereszavatos a szabaddemokratákkal. Az SZDSZ választóinak
jelentős része a Fideszhez vándorolt át, és még nem vette
észre, hogy akire szavazott, az valaha ismerőse volt, de ma
már nem rokona az SZDSZ-nek. Ez nem az a párt, amelyet
korábban Fideszként ismertünk, amely 1990-ben szellemes és
jópofa választási plakátjával nagyon sok szavazatot és
rokonszenvet megszerzett - azóta már a humorérzékét is
elveszítette. Remélem, általános választópolgári
vélemény, és még mindig nem késő, hogy az SZDSZ
szavazóbázisából sokan felismerjék: az a párt, amelyet
korábban Fideszként ismertek, már nem azonos a régi
önmagával, és ezért visszafordulnak a koalícióhoz.
- A Fidesz azt terjeszti, hogy azt a pártot, amellyel az
MSZP koalíciót alkot, fel fogja morzsolni az MSZP, ugyanúgy
jár majd, mint az SZDSZ, és ezért nem kívánnak a
nagykoalícióról egyelőre beszélni. Önnek mi a véleménye
erről?
- Olyan ez, mint a „Piroska és a farkas”-ban a
farkas, befekszik a nagymama ágyába, csipkés főkötőt tesz a
fejére, és mondja, hogy gyere hozzám közelebb, hogy jobban
lássalak. Így csalogat még leendő koalíciós partnereket.
Hát ez a mesében sem vált be.
- El tudják-e képzelni a következő négy évet
ellenzéki pozícióban, gondolkodnak ezen?
- Természetesen nem gondolkodunk ezen, egy győzelemre álló
pártnak mindent meg kell tennie a győzelemért. Az első
fordulót megnyertük, és most azon dolgozunk, hogy a második
fordulóból meggyőző erővel kerüljünk ki. A kérdés persze
jogos, mert mindig minden pártnak tudnia kell azt, hogy négy
év ellenzék vagy letörli a parlamenti palettáról vagy
túléli azt. Mi már bebizonyítottuk, hogy megsemmisítő
választási eredményt is túl tudunk élni. Kilencven és
kilencvennégy között összeszedtük magunkat, rendeztük a
sorainkat, és 94-ben óriási győzelmet arattunk. Most a
választás első fordulójában megismételtük ezt az
eredményt, és ezért nem ellenzéki szerepre készülünk,
hanem arra, hogy folytassuk azt, amit az elmúlt négy évben
tettünk.
- Ha mégis a Fidesz jut hatalomra, milyen területeken
várható változás?
- A Fidesz politikusai azt mondják, hogy az MSZP és a Fidesz
céljai kibékíthetetlen ellentétben vannak. Ez nem igaz. Amit
a Fidesz a programjában mond, az legfeljebb eszközeiben és
mértékében különbözik attól, amit a koalíciós
kormányzás az elmúlt négy évben tett, és jól tett. A
kérdése mégis jogos, mert ez a változás nem a Fidesztől
függ, hanem a leendő koalíciós partnerétől, és attól a
MIÉP-től, amelynek a külső támogatására szüksége van. A
Fidesz saját politikájával és saját programjával fog
ellentétbe kerülni, mert koalíciós partnerekre szüksége
van; és úgy fog járni, ahogy Antall József, akit saját
koalíciós partnerei térítettek le arról az útról, amelyen
egyébként ő járni akart.
- Olyan hírek terjedtek el, hogy a hétvégén az MSZP és
a Fidesz egyeztetett a nagykoalícióról, amelyben a római
katolikus egyház, konkrétan a püspöki kar közvetített. Van
erről információja?
- Ebből egy szó sem igaz. Bacsó Péter „Tanú”-ja jut
eszembe erről, az ürgebőrbe bújtatott üzenetek. Ezek olyan
bugyuta politikai találgatások, amelyek szót sem érdemelnek.
- Egyes vélemények szerint eldurvult a kampány az
utóbbi időben, és ezt elsősorban az MSZP számlájára
írják. Ön szerint is így van, vagy még ennél is keményebb
hangokat kell megütni?
- Nem szeretek keménykedni, a durva hangot pedig az MSZP-től
különösen idegennek tartom. Az a meglepő számomra, hogy
milyen rövid az emberek emlékezete. 1994-ben volt pufajkázás,
gyilkosozás, kazamaták a Köztársaság téren. Érdekes, hogy
akik ezeket annak idején megfogalmazták, most milyen
érzékenyek lettek.
- Mi a véleménye a MIÉP parlamentbe jutásáról? A
pártelnök a választások éjszakáján „nem normálisnak”
nevezte azt, aki ennek örül.
- Örülni senkinek sincs oka, én a MIÉP-et nem kívánom
minősíteni, hiszen nem tudhatom, hogy milyen személyes
tragédiák vagy milyen emberi tévedések vannak a MIÉP-re
adott szavazatok mögött. Ismerek olyat, aki a saját
tönkrement életét próbálta meg valamilyen módon
megbosszulni, vannak, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy a
nemzeti zászló mögött milyen politikai szándékok bújnak
meg. A választókat soha nem minősítjük. Azt én magam is
vallom, hogy a MIÉP parlamentbe kerülése lassítani fogja az
EU-hoz való csatlakozási lehetőségeinket, márpedig ez sokba
kerül az országnak, nem csupán tekintélyben, nemzeti
hitelben, hanem forintmilliárdokban is.