Vissza a tartalomjegyzékhez


Öröm és gyász Suharto bukása után

Több száz halálos áldozattal járó zavargássorozat vetett véget a 32 éve tartó Suharto-érának Indonéziában. Az indonéz parlamentet elfoglaló, napok óta Suharto lemondását követelő diákok kitörő örömmel, táncolva és énekelve fogadták az államfő lemondását.

HETEK-ÖSSZEÁLLÍTÁS


Suharto exelnök. Észbe kapott Fotó: MTI

Suharto indonéz államfő a lakosság akaratának engedve csütörtökön bejelentette távozását. Az indonéz televízió élőben közvetítette, amint Suharto az elnöki palotában, katonai és politikai vezetők jelenlétében, nyilvánosan átadta a hatalmat Jusuf Habibie-nek, az addigi alelnöknek. A tüntetések egyik vezetője azonban rögtön hozzátette: ez már nem elégíti ki a diákokat, és követelik, hogy az elnök teendőit átvevő Habibie is távozzon, valamint mindkettejüket állítsák bíróság elé. A 62 éves Habibie, aki ez év márciusában az exelnök hetedik újraválasztása során jutott az alelnöki poszthoz, azonnal felesküdött a Koránra, és megkezdte egy ideiglenes kormány felállítását.


Fosztogató dzsakartai fiatalok. Megtörtént az áttörés Indonéziában Fotó: MTI

A fegyveres erők, melyek a hatalom valódi letéteményesei, elfogadták, hogy Habibie vegye át az elnöki jogkört, és egyben Suharto eddigi elnök és családja személyes biztonságáért is garanciát vállaltak.
Az ország legtekintélyesebb ellenzéki vezetője, Amien Rais, a 28 millió tagot számláló Muhamadija nevű muzulmán szervezet vezetője, nem volt teljesen elégedett a váltással. Ha az új kormány is korrupt emberekből áll össze, akkor nem fogom támogatni - jelentette ki Rais, aki szintén jelöltetni fogja magát a fél év múlva tartandó választásokon. A tájékoztatási miniszter szerint Habibie folytatja majd a gazdasági reformprogramot, amit az ország a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) közösen dolgozott ki.
A „békés” hatalomátadáshoz döntően hozzájárult az a tény, hogy Wiranto, az indonéz hadsereg vezetője elállt fenyegetőzéseitől. A katonai vezető újságíróknak elmondta, „megérti a reformok sürgősségét”, de kifejezte, hogy a fegyveres erők a Suharto-rezsim legerősebb támaszai, és annyiban hajlandó gazdasági és politikai változtatás lehetőségéről tárgyalni, amennyiben azok „fokozatosak és alkotmányosak”. Az elnök csütörtöki lemondásáig Indonézia-szerte több helyen is tüntetéseket szerveztek.


A Suharto-éra krónikája

1965. szeptember 30-án egy meghiúsult kommunista puccs során életét veszti hat magas rangú tábornok. Suharto tábornoknak sikerül magához ragadnia a kezdeményezést, és tisztogatást végez a kommunistagyanús elemek között. A következő hónapokban a tisztogatások során félmillió ember veszti életét. Egy évvel később Sukarno, a korábbi államfő átadja a hatalmat Suhartónak, aki betiltja az Indonéz Kommunista Pártot. 1967-ben Suhartót a Népi Konzultatív Gyűlés kinevezi elnöknek. Az ötéves elnöki posztra Suhartót még hétszer választják újra. Suharto pártja, a Golkar, amely a katonaság által szervezett „munkacsoportok” szövetsége, könnyűszerrel nyeri a választásokat.
A kilencvenes években súlyos nemzetközi kritika éri Indonéziát a sajtószabadság hiánya miatt. Az ázsiai gazdasági válság hatására 1997 nyarán a rúpia értéke csökkenni kezd, majd őszre eléri addigi mélypontját. Indonézia a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF) fordul pénzügyi segítségért. Ezt követően az IMF 40 milliárd dollárnyi segélyt juttat az országnak. 1998 januárjában Michel Camdessus IMF elnök egy gazdasági reformokra vonatkozó egyezményt ír alá Indonéziával. Februárban zavargások törnek ki a magas élelmiszerárak miatt. A megmozdulásoknak legalább öt halálos áldozata van. Márciusban a kormány megszorító intézkedéseket jelent be, ezt követően diáktiltakozások törnek ki országszerte. Suharto még ebben a hónapban új kormányt alakít, amelyben az elnök legidősebb lánya és a család szoros baráti köréhez tartozó személyek is tisztségeket kapnak. Áprilisra már többezres diákmegmozdulások követelik Suharto lemondását, aki „minden csapás okozója”. Május 12-én hat fiatal veszti életét a rendőrséggel való összecsapásokban. A zavargások nyilvános fosztogatásokká fajulnak. A vandalizmus célpontjai a gazdag elitréteg szimbólumának számító áruházak és egyéb épületek. Suharto képtelen elejét venni az egyre elmérgesedő zavargásoknak, amelyeknek május második hetére már 500 áldozata van. Május 21-én Suharto, alelnöke, Jusuf Habibie javára lemond elnöki posztjáról. (Szikora Márton)