Több száz halálos áldozattal járó zavargássorozat
vetett véget a 32 éve tartó Suharto-érának Indonéziában.
Az indonéz parlamentet elfoglaló, napok óta Suharto
lemondását követelő diákok kitörő örömmel, táncolva és
énekelve fogadták az államfő lemondását.
HETEK-ÖSSZEÁLLÍTÁS
Suharto exelnök. Észbe kapott Fotó:
MTI
Suharto indonéz államfő a lakosság akaratának engedve
csütörtökön bejelentette távozását. Az indonéz
televízió élőben közvetítette, amint Suharto az elnöki
palotában, katonai és politikai vezetők jelenlétében,
nyilvánosan átadta a hatalmat Jusuf Habibie-nek, az addigi
alelnöknek. A tüntetések egyik vezetője azonban rögtön
hozzátette: ez már nem elégíti ki a diákokat, és
követelik, hogy az elnök teendőit átvevő Habibie is
távozzon, valamint mindkettejüket állítsák bíróság elé.
A 62 éves Habibie, aki ez év márciusában az exelnök hetedik
újraválasztása során jutott az alelnöki poszthoz, azonnal
felesküdött a Koránra, és megkezdte egy ideiglenes kormány
felállítását.
Fosztogató dzsakartai fiatalok. Megtörtént az
áttörés Indonéziában Fotó:
MTI
A fegyveres erők, melyek a hatalom valódi letéteményesei,
elfogadták, hogy Habibie vegye át az elnöki jogkört, és
egyben Suharto eddigi elnök és családja személyes
biztonságáért is garanciát vállaltak.
Az ország legtekintélyesebb ellenzéki vezetője, Amien Rais, a
28 millió tagot számláló Muhamadija nevű muzulmán szervezet
vezetője, nem volt teljesen elégedett a váltással. Ha az új
kormány is korrupt emberekből áll össze, akkor nem fogom
támogatni - jelentette ki Rais, aki szintén jelöltetni fogja
magát a fél év múlva tartandó választásokon. A
tájékoztatási miniszter szerint Habibie folytatja majd a
gazdasági reformprogramot, amit az ország a Nemzetközi
Valutaalappal (IMF) közösen dolgozott ki.
A „békés” hatalomátadáshoz döntően hozzájárult az a
tény, hogy Wiranto, az indonéz hadsereg vezetője elállt
fenyegetőzéseitől. A katonai vezető újságíróknak
elmondta, „megérti a reformok sürgősségét”, de
kifejezte, hogy a fegyveres erők a Suharto-rezsim legerősebb
támaszai, és annyiban hajlandó gazdasági és politikai
változtatás lehetőségéről tárgyalni, amennyiben azok
„fokozatosak és alkotmányosak”. Az elnök csütörtöki
lemondásáig Indonézia-szerte több helyen is tüntetéseket
szerveztek.
A Suharto-éra krónikája
1965. szeptember 30-án egy meghiúsult kommunista puccs
során életét veszti hat magas rangú tábornok. Suharto
tábornoknak sikerül magához ragadnia a kezdeményezést, és
tisztogatást végez a kommunistagyanús elemek között. A
következő hónapokban a tisztogatások során félmillió ember
veszti életét. Egy évvel később Sukarno, a korábbi
államfő átadja a hatalmat Suhartónak, aki betiltja az
Indonéz Kommunista Pártot. 1967-ben Suhartót a Népi
Konzultatív Gyűlés kinevezi elnöknek. Az ötéves elnöki
posztra Suhartót még hétszer választják újra. Suharto
pártja, a Golkar, amely a katonaság által szervezett
„munkacsoportok” szövetsége, könnyűszerrel nyeri a
választásokat.
A kilencvenes években súlyos nemzetközi kritika éri
Indonéziát a sajtószabadság hiánya miatt. Az ázsiai
gazdasági válság hatására 1997 nyarán a rúpia értéke
csökkenni kezd, majd őszre eléri addigi mélypontját.
Indonézia a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF) fordul pénzügyi
segítségért. Ezt követően az IMF 40 milliárd dollárnyi
segélyt juttat az országnak. 1998 januárjában Michel
Camdessus IMF elnök egy gazdasági reformokra vonatkozó
egyezményt ír alá Indonéziával. Februárban zavargások
törnek ki a magas élelmiszerárak miatt. A megmozdulásoknak
legalább öt halálos áldozata van. Márciusban a kormány
megszorító intézkedéseket jelent be, ezt követően
diáktiltakozások törnek ki országszerte. Suharto még ebben a
hónapban új kormányt alakít, amelyben az elnök legidősebb
lánya és a család szoros baráti köréhez tartozó személyek
is tisztségeket kapnak. Áprilisra már többezres
diákmegmozdulások követelik Suharto lemondását, aki
„minden csapás okozója”. Május 12-én hat fiatal veszti
életét a rendőrséggel való összecsapásokban. A zavargások
nyilvános fosztogatásokká fajulnak. A vandalizmus célpontjai
a gazdag elitréteg szimbólumának számító áruházak és
egyéb épületek. Suharto képtelen elejét venni az egyre
elmérgesedő zavargásoknak, amelyeknek május második hetére
már 500 áldozata van. Május 21-én Suharto, alelnöke, Jusuf
Habibie javára lemond elnöki posztjáról. (Szikora Márton)