Vissza a tartalomjegyzékhez

NAGY RITA
Beszélgetés Randolph Braham professzorral

Randolph Braham a City Unversity of New York Graduate School kiemelt professzora, a holocaust-kutatással foglalkozó Rosenthal Intézet igazgatója. A náci birodalommal és a zsidó népirtással foglalkozó kutatásai csakúgy, mint a kelet-európai politikai rendszerekről végzett tanulmányai a történettudomány vezető személyiségévé tették. Harminckilenc kötet szerzője, illetve szerkesztője és további 26 társszerzője. „A Népirtás Politikája. A magyar Holocaust” című monumentális művét, amely már több kiadást ért meg, a legjelentősebb holocausttal foglalkozó művek között tartják számon. Életműve elismeréseként 1995-ben Göncz Árpád köztársasági elnök a Magyar Köztársaság Érdemrend Tisztikeresztjével tüntette ki. A napokban emlékeztek meg Budapesten a munkaszolgálatra elhurcoltakról. Munkatársunk ebből az alkalomból beszélgetett Braham professzorral New Yorkban.


Randolph Braham professzor: „Sehol nem történt ilyen gyorsan és barbár módon a deportálás, mint Magyarországon”
Fotó: Somorjai László

- Magyarországon a zsidó lakosok deportálása a magyar kormány tudtával és aktív közreműködésével történt. Mi volt a magyar zsidóság vesztesége a holocaust alatt?
- A legtöbb kutatás szerint 570 ezer magyar zsidó esett áldozatul a II. világháborúban. Az 1944. május 15. és július 9. közötti deportálás során 440 ezer zsidót hurcoltak Auschwitzba és más koncentrációs, illetve haláltáborokba. Július 9-ére - Budapestet kivéve - egész Magyarország gyakorlatilag zsidómentessé vált. Tragikus véletlen, hogy Wallenberg pontosan július 9-én érkezett Magyarországra. A német megszállás előtt 60 ezer zsidó polgár halt meg munkaszolgálatosként, illetve az újvidéki és a kamenyec-podolszki vérengzés következtében.
- A történelmi ismeretek fényében mit mondhatunk: menynyit tudtak a világ nemzetei a haláltáborok szörnyűségeiről?
- Bizonyítékok támasztják alá, hogy a világ már 1942-ben tudott a náci végső megoldásról. Mikor a német megszállás után sor került a magyarországi zsidók deportálására, a világ vezetőinek - beleértve a magyar zsidó és nem zsidó nemzeti vezetőket - konkrét ismereteik voltak Auschwitz létezéséről. Csak a magyar zsidó tömegek nem tudtak semmiről, dacára annak, hogy viszonylag közel voltak Auschwitzhoz, és a végső megoldás már majdnem négy éve folyt a nácik által uralt Európában.
Mindennek tetejébe, ekkorra a nácik már nagyon jól tudták, hogy elvesztik a háborút. Éppen ezért az SS-ek és magyar cinkosaik (Endre László, Baky László és a hozzájuk tartozó elemek) elhatározták, hogy legalább a zsidók elleni háborút megnyerik. A gyors szovjet előrenyomulás következtében az idő egyre szorított, ezért a német és magyar nácik elhatározták, hogy a lehető legrövidebb idő alatt likvidálják a magyar zsidóságot. Sehol nem történt ilyen gyorsan és barbár módon a deportálás, mint Magyarországon!
- Ha az Egyesült Államok és az antanthatalmak tudtak a haláltáborokról, miért nem tettek valamit annak érdekében, hogy megakadályozzák a vérengzést?
- A háborúban a katonai győzelem megszerzése volt az elsődleges cél. A nyugati szövetségesek abban a meggyőződésben voltak, hogy a zsidókon leginkább úgy segíthetnek, ha minél gyorsabban megnyerik a háborút. Nyilvánvalóan nem volt más kiút, bár talán okosabb lett volna, ha a gázkamrákat és vasúti síneket is bombázzák, mivel így, ha nem is megakadályozni, de legalábbis késleltetni lehetett volna a gyors ütemben haladó likvidálást. A szovjetek még inkább hibáztak ebben, hiszen közelebb voltak a haláltáborokhoz és a deportáló vonatok útvonalaihoz, mint a nyugatiak. Arról sincs tudomásunk, hogy a lengyel, szovjet vagy jugoszláv ellenállók bármit is tettek volna a zsidók érdekében per se (például egyetlen szabotázsakció sem történt a halálvonatok elindulásának megakadályozására). A túlélők felszabadítása tehát katonai következmény volt, a háború menetének a szükségszerű velejárója; nem kifejezetten a zsidók megmentése volt a cél.
- Ön hogyan és hol élte meg a háború végét?
- 1943. október 4-én bevittek munkaszolgálatosnak a tízes munkaszolgálatos zászlóalj 10/2 munkásszázadába. Stanislavov és Kolomeja környékére (Ukrajna) voltunk kivezényelve. Az 1944-es őszi szovjet offenzíva következtében ekkorra már nagy ütemben vonultunk vissza. Decemberben egy Nyíri nevű faluhoz értünk (Sátoraljaújhely közelében), ahol lövészárkokat kellett ásnunk a Zempléni-hegységben. Mikor a századot továbbvezényelték nyugat felé, öten (közülük négyen désiek) minden előkészület nélkül elhatároztuk, hogy nem megyünk tovább. Megszöktünk, és hosszabb kálvária után menedéket találtunk egy magyar paraszt csűrében. (Ezt a magyar embert - Novák Istvánnak hívják - a Jad Vasemben a nyolcvanas évek elején elismertettem mint Jámbor Keresztényt.) Itt ért bennünket a felszabadítás egy román-szovjet katonai egység részéről. Rövid szovjet hadifogság után visszakerültem a szülővárosomba, Désre, ahol szörnyű pusztulással szembesültem. Elhatároztam, hogy valamiképpen kimegyek Amerikába, ahol már sok családtagom élt, akik még a húszas években települtek ki. Sikerült átjutnom az amerikai zónába, Németországba, ahol nemsokára amerikai uniformisba öltöztettek, és mivel sok nyelven beszéltem, az UNRRA (Egyesült Nemzetek Segély és Rehabilitációs Képviselete) alkalmazásába kerültem. Innen, Németországból mentem ki ösztöndíjjal 1947 végén a New York-i City College-ba, ami akkoriban az egyik legjobb egyetemnek számított Amerikában. Itt kezdtem el egyetemi tanulmányaimat 1948 februárjában.
- Izrael állam a napokban ünnepelte kikiáltásának 50. évfordulóját. Véleménye szerint beteljesetítette-e alapítóinak álmait?
- A holocaust bebizonyította, hogy a zsidó nép nem támaszkodhat a világ nagy részére. Izraelnek ezért lényeges szerepe van a zsidóság biztonságának megteremtésében nemcsak Izrael államán belül, hanem az egész világon. Most ünnepeljük a Zsidó Állam megalakulását. Izrael ma teljesen más, mint amit a korai cionisták elképzeltek. Bizonyos szempontból messze túlszárnyalja a pionírok álmait. Izrael ma egy tipikus nyugati orientáltságú demokrácia, mely nagyrészt a piacgazdaságon és a modern technikán alapul. Az egy főre jutó nemzeti jövedelme nemcsak a környező közel-keleti országokét haladja meg, hanem sok európai országét is. Izraelt ma sok konfliktus teszi próbára, nemzetközi és belső feszültségek nehezítik meg életét: a palesztin kérdés, a háborús fenyegetettség. Mély társadalmi ellentétek osztják meg az országot, mint ami az askenázi és szefárd zsidók között, vagy ami az ortodoxok és a reform, illetve konzervatív zsidók között feszül. Az izraeli polgárok a világ minden népéből, minden nyelvterületéről, a legkülönfélébb kultúrákból települtek ide, és az idő haladtával lassacskán néppé kovácsolódnak.
- Mostanában az ellenségeskedés új hulláma nyilvánul meg Izrael kormányával szemben, elsősorban európai országok részéről. Izraelnek ebben a helyzetben még inkább szüksége van a diaszpóra, és ezen belül is elsősorban a legsikeresebb, az amerikai diaszpóra támogatására.
- Véleményem szerint az amerikai diaszpóra a krízisekben mindig Izrael mellé állt, tekintet nélkül a nyilvánvaló vallási különbségekre. Én magam is maximálisan támogatom Izraelt, és elkötelezettségemet talán mutatja az is, hogy eddig huszonhétszer jártam ott. De Izrael életét nemcsak a diaszpóra kíséri megkülönböztetett figyelemmel, hanem sok keresztény felekezet is.
- Köszönöm a beszélgetést.