Akinek iskoláskorú gyermekei vannak, az biztosan
találkozott már a dyslexia kifejezéssel, de sokan
tanácstalanul állnak a XX. században felfedezett kortünet
előtt. A népesség körülbelül 15 százalékát - egyes
felmérések szerint akár egynegyedét is - érintő kórkép
a dyslexia, mely a férfiaknál sokkal gyakoribb, mint a nőknél
(8:1 arányú). Oka máig vita tárgyát képzi a szakemberek
körében.
A dyslexia nem betegség, nem fejlődési rendellenesség, nem
agyi vagy idegsérülés következménye. Legjobban talán így
definiálható: a gondolkodás egy különös módja, illetve az
emberi szervezet egyfajta válasza a világban jelenlévő
zűrzavarra.
Talán már közismert tény, hogy életünk legmeghatározóbb
szakasza az első három év, ez a korszak döntően
meghatározza egy ember további lehetőségeit az életben.
Hogyan fejlődik az agy ebben a korszakban? Mik lehetnek ilyenkor
a dyslexia kialakulását befolyásoló tényezők?
Az agy fejlődését az öröklődés és a tapasztalatok
formálják. Születés előtt az agysejtek hihetetlen
gyorsasággal többszöröződnek, születéskor számuk kb. 100
milliárd. Az agy ilyenkor még befejezetlen állapotban van,
ugyanis sejtjei nincsenek egymással hálózatba kapcsolva. Ez a
világra adott válaszként alakul ki. A terhesség korai
szakaszától hároméves korig alakulnak ki azok az
idegpályák, illetve vándorolnak el az agysejtek a megfelelő
időben a megfelelő helyre, melyek később a gondolkodást
végzik; amelyek az íráshoz, olvasáshoz, valamint egyéb
tanulási folyamatokhoz elengedhetetlenek. Ha valamilyen ok miatt
ezek egyáltalán nem vagy csak részben tudnak kialakulni, akkor
beszélünk egy gyermeknél részképesség-hiányról vagy
-zavarról.
A dyslexia-veszélyeztetettség már öt-hat éves korban (még
óvodában!) kiszűrhető; speciális oktatással és kezeléssel
pedig kiküszöbölhető.
Ahhoz, hogy dyslexiáról beszélhessünk, egyszerre legalább
három-négy lehetséges okot kell megneveznünk. Ilyen ok lehet
az öröklődés (ha a családban már előfordult),
beszédfejlődési, szemészeti, látórendszerbeli, hallási,
analizáló, szintetizáló képességek hiányossága. A
dyslexia későbbi erősödésének több oka lehet: lelki
probléma, hátrányos szociális helyzet, rossz
olvasástanítási módszer, a vizuális kultúra túltengése
(túlzott, válogatás nélküli televíziózás,
számítógépezés), az olvasási szokások romlása, az
idegrendszer részleges éretlensége.
A szülők, pedagógusok gyakran már csak akkor veszik észre
jelenlétét, amikor már a kialakult tüneteket ismerik fel az
iskolában, tudniillik a gyermek nem vagy nagyon nehezen,
hibásan tud csak olvasni. Ezért érdemes több dologra is
odafigyelni a hároméves kort elért gyerekek további
fejlődése során:
- a gyermek nehezen tudja kifejezni magát, rendszeresen nem
találja a megfelelő szavakat,
- akaratától függetlenül mindig rendetlen, zavaros a
szobája,
- a jobb és bal oldalt téveszti,
- a kézdominancia kialakulásának hiánya ötéves korban
(egyformán használja mindkét kezét),
- rossz a vizuális memóriája,
- a színeket, a napok, napszakok, évszakok neveit nem tudja
megtanulni,
- látási problémákkal küzd,
- rajzkészsége nagyon gyenge, korától elmaradott,
- rendkívül nehezen és későn tanulja meg a cipőjét
bekötni,
- mozgása bizonytalan, összerendezetlen.
Az olvasás tanulásakor jelentkező további lehetséges
tünetek:
- betűtévesztés (pl. b-d, p-b, m-n, o-ö, u-ü stb.),
- betűk, szótagok sorrendjének összekeverése,
- az abc megtanulásának nehézsége,
- olvasásban való eltévedés,
- nagyon lassú, akadozó olvasás,
- az olvasott szöveg nehéz megértése.
Megdöbbentő tény viszont az, hogy az ilyen gyermekek
intelligenciája gyakran átlagon felüli, korukhoz képest
rendkívüli tudás birtokában vannak. Jeles személyiségek
között több olyan embert ismerünk, aki hasonló
problémákkal küzdött, pl. Einstein, Edison, Bell, Churchill,
Walt Disney.
És mit tehetnek a szülők a dyslexia elkerülése érdekében?
A gyermekkel való törődés, a szeretet kifejezése sokkal
nagyobb befolyással van az agy működésére, mint hinnénk. A
szülők és a gyermeket körül vevő emberek az első években
döntő szerepet játszanak abban, hogy megfelelő
tapasztalatokhoz juttassák őt, ezáltal befolyásolva az agy
szerveződéseinek folyamatát, érzelmi fejlődését, tanulási
képességeit. Kezdetben a „világot” a mama, a szülő
képviseli. A gyermek fejlődését irányítják a szülőktől
jövő hangok (becézés, éneklés, mesélés, felolvasás),
illatok, érzések. Különösen fontos szerepet játszik az
érintés, a simogatás, mert az agyat bizonyos hormonok
kibocsátására ösztönzi, melyektől függ a növekedés is.
Még néhány jó tanács: figyeljünk oda csecsemőkori
mozgásokra (fejemelés, kúszás, mászás stb.), hogy azok
megfelelő időben, megfelelő módon jelenjenek meg a
gyermeknél, mert ezen mozgások végzésekor épülnek ki azok
az idegpályák, amelyeknek később döntő befolyásuk lesz az
írás-olvasás tanulásában. Bátorítsuk ezekre a mozgásokra
és egyéb „felfedezésekre” a gyermeket különböző
érdekes játékszerek segítségével. Vegyük észre a gyermek
egyéniségét, sajátos vonásait. A fegyelmezés mindig legyen
következetes, felhasználva az alkalmat a gyermek tanítására.
Válogassuk meg, hogy mit nézhet meg a televízióban, illetve
mennyi időt tölthet el a képernyő előtt.