Átalakulhat a magyar politikai térkép

Kende Péter politológus

- Hogyan értékeli ön a választások első fordulójának eredményeit, és mit vár a közeljövőtől?
- A választás első fordulója több meglepetést hozott: a Fidesz látványos előretörését; az SZDSZ ugyanilyen látványos hanyatlását; az MSZP viszonylagos sikerét - hogy ilyen nehéz négy év után az MSZP-nek sikerült megtartania a 94-ben szerzett választóit -; és a MIÉP parlamentbe kerülését. Úgy tűnik, Orbán Viktor stratégiája annyiban igazolódott, hogy sikerült neki lényegesen kiszélesítenie a szavazótáborát. Ennek következtében a magyar politikai térkép sokkal polarizáltabbá vált, és ráadásul most nagyjából két egyforma fő erő áll egymással szemben, amire még eddig nem volt példa a korábbi választásokon. Így most nagyon nyitott a második forduló kimenetele: ugyanúgy elképzelhető a szocialista párt győzelme, illetve a jelenlegi kormánykoalíció fennmaradása, mint az, hogy a jelenlegi kormánykoalíció a következő parlamentben kisebbségbe kerül, és egy másik kormánykoalíció jön létre. Az MSZP-nek nagyon optimista becslések szerint sem lehet sokkal több mandátuma, mint 180. Ez azt jelenti, hogy egy sokkal szerényebb kormánytöbbséggel kell beérnie a következő szocialista-liberális kormánynak, ha ugyan fönnmarad az MSZP-SZDSZ szövetség, ami ebben a pillanatban még szintén bizonytalan. Ezután a vereség után ugyanis az SZDSZ-ben föl fog erősödni az az irányzat, mely az MSZP-től független politikát hirdet.
Ami a másik esélyt illeti: ha a második forduló még tovább erősíti a jobboldali pártokat, akkor sem valószínű, hogy az ő oldalukon ez nagyon jelentős parlamenti többséget eredményezne, sőt valószínűleg csak egy relatív többséget eredményezhet. A Fidesz és az őt szorosan támogató MDF koalíciója semmiképpen sem juthat önmagában többségre, de még a kisgazdapárt mintegy 40 mandátumával együtt is elképzelhető, hogy csak relatív többséget érnek el, azaz több helyük lesz mint a szocialista pártnak, de nem több, mint az a 194 mandátum, amely a magyar parlamentben az abszolút többséget jelenti. Először is azért nem, mert már most számolni kell 10-15 MIÉP-képviselővel, másodszor pedig azért sem, mert a kisgazdapárt támogatása még nincsen biztosítva. Nyilvánvaló, hogy Torgyán olyan követelésekkel fog előállni, amelyeket a Fidesznek nagyon nehéz, vagy inkább kockázatos volna teljesíteni, hiszen nem kockáztathatják a kormánypolitika sikerét azért, hogy kielégítsék Torgyán hiúságát, és válaszoljanak azokra az igényekre, amelyeket a Torgyán-féle választóréteg képvisel. Ez rövid úton kudarccal fenyegetné ezt a kormányt, és ezért a kormányalakítás a jobboldalon sem volna könnyű feladat. Lehet, hogy kisebbségi kormány alakításával kell megelégedni, és lehet, hogy még ezen belül is olyan ellentétek merülnek föl, amelyek a kormány bemutatkozásakor zavart, sőt krízist teremtenek.
- Mi lehet tehát a megoldás?
- Ha az MSZP-nek sem, és Orbán Viktornak sem sikerül kormányt alakítani, akkor esetleg egy MSZP-Fidesz nagykoalíció jön létre. Ez a jelenlegi helyzetben nagyon valószínűtlennek tűnik, de ha kormányozhatatlan, vagyis világos többség nélküli parlament jön létre, akkor természetesen semmit sem lehet kizárni. Még azt sem, hogy esetleg új választások lesznek, ha egy-két hónapon belül a második forduló győztesei nem tudnak egymás között megegyezni. Az új választás ellen szól azonban az első forduló tapasztalata: a nagy választói távolmaradás; de azt is nehéz elképzelni, hogy július-augusztusban Magyarországon választásokat tartsanak. Viszont ebben az esetben fönnáll a koalíciós kényszer az előbbi nagykoalíciós formában. Tudniillik, bármilyen paradoxonnak is hallatszik, a szocialisták és a Fidesz között a kormánypolitikát, a kül- és a gazdaságpolitikát illetően könnyebben képzelhető el valamilyen kiegyezés, mint a Fidesz és a nagyon markánsan populista vagy nacionalista jobboldal között. Bár most úgy tűnik, mintha az MSZP-vel való koalícióval Orbán Viktor önmagát csapná arcul. Egy fölfelé ívelő párt esetében azonban egy nagykoalíciós ajánlat elfogadását az indokolhatja, hogy ez pozíciókat, és így bizonyítási lehetőségeket teremt számára.
Nagyon erős érv e nagykoalíció ellen, hogy a Fidesz egymástól is eltérő liberális és konzervatív szavazóbázisai csalódnának, és a Fidesz a következőkben visszaeshetne. Ez a verzió tehát Horn Gyula számára sokkal kecsegtetőbb, mint Orbán Viktor számára. Ezért mindezt csak akkor tudom elképzelni, ha egy nagyon válságos időszak, sok kudarcba fulladt kormányalakítási kísérlet után fordulnának a pártok ehhez a megoldáshoz, és állapodnának meg egy olyan kormány alakításában, amely nem tisztán pártjellegű lenne, hanem tulajdonképpen a pártokhoz közel álló főhivatalnokok és szakemberek alakítanának kormányt bizonyos megállapodások alapján, hogy lehetővé váljon Magyarország bekerülése az EU-ba, miközben mindenki tisztában lenne azzal: egy új választás fogja eldönteni, hogy milyen pártoknak kell kormányozniuk.
- Az a szóbeszéd járja, hogy a Fidesz hajlandó lenne akár egy kisgazdákkal való koalícióra, ha Torgyán kimaradna a kormányból, akár az MSZP-vel való közös kormányzásra, de csak Horn Gyula nélkül...
- Orbán Viktor most mérlegelheti az elmúlt nyolc év tapasztalatát. Az Antall-kormány tapasztalata az, hogy Torgyán egy kész veszedelem, és vele bármiféle megállapodás csak csalódáshoz vezethet. Ami pedig az SZDSZ problémáját illeti: valószínűleg egy olyan MSZP-SZDSZ kormány, amelyet nem Horn vezetett volna, egyrészt sokkal hatékonyabb lett volna, másrészt elkerülte volna azokat a szörnyű bukdácsolásokat, amelyeket Horn képtelen ötletei okoztak. Beigazolódott, hogy mennyire igaza volt az SZDSZ vezetőségének, amikor 1994-ben azt mondta: hajlandóak vagyunk koalícióra lépni, de Horn nélkül. Ebből Orbán számára az a tanulság, hogy egy olyan koalíció, amelyikben Horn Gyula miniszterelnök marad, elfogadhatatlan. Márpedig az említett krízisek rákényszeríthetik a két legnagyobb pártot, hogy mégiscsak tárgyaljanak egymással. Ebben az esetben arról is megállapodhatnak, hogy találnak egy harmadik személyt, aki kormányfő lehet, és amelynek a kormányát ez a két párt támogatja.
- Miért szerepelt ilyen gyengén az SZDSZ?
- Az SZDSZ vereségének a fő oka egyrészt az, hogy elhalványult a párt arculata, nem volt markáns arcéle, és másrészt, hogy kevésbé tudott néppártként politizálni, mint az MSZP. A Tocsik-ügy is érzékenyebben érintette az SZDSZ választóit. Ebben az ügyben azt a hibát követték el, hogy nem ők robbantották ki ezt az ügyet, hanem hagyták, hogy a Fidesz tegye meg. Nekik kellett volna kirobbantaniuk, és ha nem érnek el eredményt, azonnal szakítani az MSZP-vel. Ha ezt megtették volna, ebből nagyon nagy hasznuk lett volna választási szempontból. Hiszen az SZDSZ nem egy korrupt párt.