VARGA PÉTER
Interjú Bálint Györggyel

Bálint György. Belekóstol Fotó: Vörös Szilárd

„A szívemhez legközelebb a kertészkedő emberek állnak” - állítja Bálint gazda, azaz dr. Bálint György, aki az MTV1 Ablak című műsorának népszerű kertészeti tanácsadója már több mint tizenhét éve. Mindemellett (vagy mindezek előtt) pedig egyetemi oktató, több újság állandó rovatvezetője és az SZDSZ Országos Agrártagozatának elnöke. Bálint György szerint az állam sokat köszönhet a másfél millió kisparcellának és a rajta dolgozó másfél millió családnak, ezért nem szabadna megfeledkeznie róluk, mert - ahogy mondta - ők valóságos fogyasztási értéket termelnek: zöldséget, gyümölcsöt, szőlőt, bort, virágot.

- 1941-ben végezte el a Kertészeti Akadémiát, majd azt követően gazdálkodott, utána egy állami gazdaság főkertészeként dolgozott. 1967-től a Kertészet és Szőlészet című folyóirat főszerkesztője volt, jelenleg pedig szaktanácsadással, ismeretterjesztéssel foglalkozik. Ez igen sokféle tevékenységi kör. Mégis - ha fogalmazhatok így - mi volt ezek közül a leginkább önre szabott?
- Az ismeretterjesztés a legkedvesebb tevékenységem, ami a szaktanácsadás egyik formája. Nem új dolog, hiszen amióta szervezett mezőgazdaság létezik, azóta szaktanácsadás is volt valamilyen formában. Az okos gazdák mindig is igénybe vették a szaktanácsadók szolgáltatásait. Nagyon jól emlékszem arra az időre, amikor a nagy gazdasági válság idején sok magyar gazda átalakította az üzeme termelési szerkezetét. Az akkor rendkívül súlyos értékesítési gondokkal küszködő búzatermelés helyett intenzívebb ágazatok fejlesztésével kezdett foglalkozni. Édesapám, aki jó nevű gazda volt, csökkentette a búzatermő területét és dinnye-, paradicsom- és virágvetőmag termelésébe fogott. Csodájára jártak a környékbeli gazdák.
- Honnan volt meg az a szakmai ismerete, amely példává tette a többiek előtt?
- Édesapám Magyaróváron szerzett diplomát, és mivel jól beszélt németül, jó kapcsolatot tartott fenn német kereskedelmi partnerekkel. Gyakran megfordult Németországban is különböző mezőgazdasági cégeknél. Emlékszem rá, hogy az F. C. Heyneman nevű vetőmagtermelő cégnek szállította a virágmagokat.
- Apja után a fiát is előszeretettel kérdezik meg a gazdák...
- A szívemhez legközelebb a kertészkedő emberek állnak. Ők körülbelül kétmillióan vannak Magyarországon. Bármikor, bárhová megyek, az utcán, a metrón vagy az autóbuszon megszólítanak és kérdezik tőlem, hogy a muskátlikat ki lehet-e ültetni a szabadba, vagy hogy mivel permetezze meg a szilvafát, hogy ne legyen kukacos a szilva. De előfordul, hogy jelentős területen gazdálkodó agrárvállalkozó kérdezi meg a véleményemet. Bizony rájuk is ráfér a tanácsadás. Volt olyan tapasztalatom, hogy egy újdonsült gazda, aki kétezer hektáron gazdálkodik, azt mondta: rossz tanácsot adtam neki, hogy fénymagot termeljen. Kérdeztem tőle: ugyan miért? Mire ő: ahogy kikelt, el is pusztult. „De hát mikor vetette el?” „Úgy április huszadika táján” - felelte. „Miért nem március huszadika táján - vetettem oda -, amikor az ideje van?” A válasz egyértelmű és rövid volt: azt ő nem tudta.
- Mikor adott először szaktanácsot?
- Akkor, amikor kényszerűségből abbahagytam a gazdálkodást és nem tudtam elhelyezkedni. Abban az időben létezett egy fővárosi vállalat, amely a kertek gondozásával foglalkozott. Jártam kertről kertre, és elmondtam, mit kéne csinálni, megrendelni, miközben nagyon sok pesti kertben otthagytam a kezem nyomát.
- Ehhez együtt kell lélegezni a természettel - no és felkészültnek lenni.
- Az embernek állandóan karban kell tartani az ismereteit. Én rendszeresen legalább húsz szakmai folyóiratot olvasok és - nemcsak írok, hanem - olvasok is könyveket. De legalább olyan fontos az eredményes gazdákkal tartott közvetlen személyes kapcsolat is. Mint újságíró szoktam szidni a kollégáimat, hogy az eredmények közlésére kevesebb gondot fordítanak, mint amennyit kellene. A mezőgazdaság előrehaladásának egyik eszköze, módja szerintem az is, hogy ne csak a hibákat és a problémákat elemezzük, hanem az eredményeket terjesszük. Tudom, a pártállami időkben csak erről volt szabad az újságban írni. De egy régi újságírói mondással ellentétben - az nem téma, hogy a kutya megharapta a postást, csak az, ha a postás harapta meg a kutyát - nekem határozottan az a véleményem: az is téma, ha a postás megsimogatta a kutyát. Mert a magyar mezőgazdaságban vannak jó módszerek, eredmények. A magyar agrárvállalkozókban pedig van érdeklődés az új dolgok iránt.
- Vannak visszajáró gazdálkodók?
- Nagyon büszke vagyok arra, hogy amióta főagronómus voltam Mányon, még mindig felhívnak telefonon az akkori gazdaság dolgozói és megkérdezik, hogy mivel kéne megpermetezni a fákat. Néhány héttel ezelőtt is elhívtak, hogy egy telepítendő manduláshoz adjak tanácsokat.
- Mi volt az elmúlt időszak legérdekesebb kérdése?
- A televízió ismét vetítette a Vörös pimpernel című filmet, és azt kérdezték tőlem, mi is az a pimpernel. Ez a növény a mezei tikszem - azaz tyúkszem -, szántóföldi gyomnövény, amelynek a virágai színváltóak. Savas körülmények között pirosak, lúgos körülmények között kékek.
- A komolyabb gazdasági kérdések sem jelentenek problémát?
- Minden kérdés, amivel az embert megszólítják, komoly kérdés. Ha egy idős hölgy azt kérdezi, hogy van egy futónövénye az ablakában és annak a levelei kezdenek sárgulni - ilyenkor nem arra kell gondolni, mi annak a növénynek az objektív értéke, hanem arra: lehet, hogy az az egyetlen élőlény, amellyel együtt él, és ezért fontos a számára.
- A rendszerváltás során felértékelődtek a kiskertek, melyek sok családnál pénz- és élelmiszerforrást is jelentenek.
- Igen, ez érezhető. Különösen nyugdíjasok, sokgyerekes családok és munkanélküliek vannak rászorulva ezeknek a kis parcelláknak a termésére. Éppen ezért nagyobb lendülettel, odaadással művelik a kertjüket. Sajnos nem kapnak annyi segítséget a társadalomtól, mint amennyit megérdemelnének. Sok súlyos, megoldhatatlan gondjuk van. Egyre drágábbak a növényvédő szerek, a műtrágyák, a közlekedés. Nagy probléma, hogy elérjék a kertjüket. Nem szabadna az államnak sem megfeledkeznie arról, hogy mit köszönhet ennek a másfél millió kisparcellának és a rajta dolgozó másfél millió családnak, akik a szabadidejüket arra áldozzák, hogy valamilyen valóságos fogyasztási értéket termeljenek: zöldséget, gyümölcsöt, szőlőt, bort, virágot. Ha a magasabb gazdasági szinten élő országokat tekintjük, a kertészkedés iránti érdeklődés soha nem csökkent az életszínvonal növekedésével.
- Van-e valami szorosabb kapcsolat a politika és a kertészet között?
- Nem igaz, hogy a kert elszigetelné az embereket a társadalomtól. Sőt a kertbarátok nagyon szeretnek közösen politizálni. Nincs demokratikusabb dolog, mint ha két szomszédos kertbarát a közös kerítésre támaszkodva megvitatja egymással a társadalom problémáit.
- Úgy tudom, hogy a parlamenti politikától visszavonul. Mik a további tervei?
- A közvetlen politikától feltétlenül visszavonulok, de közvetve szívesen vennék részt benne. A tanácsadást szeretném addig folytatni, amíg a képességeim engedik. A tapasztalataim mindennap gazdagodnak, remélem, hogy tudok még újat és hasznosat mondani.