KIRÁLY TIBOR
Mária gyermekei

Azóta, hogy egy ismeretlen hívő valamikor a II. században a római Priscilla-katakomba falára rajzolt egy ölében csecsemőt tartó Mária-képet, a Szent Szűz kultusza lépésről lépésre egyre nagyobb teret hódított magának a katolikus egyház dogmatikájában és gyakorlati vallási életében. Bár a történelemben mindig is akadtak olyan reformációs mozgalmak, amelyek azt hirdették, hogy a Mária-kultusz sem elméletében, sem gyakorlatában nem rendelkezik bibliai alapokkal, az Istenanya tisztelete, úgy tűnik, az űrkorszakban sem hagyott alább. Sőt, egyes vallástörténészek egyenesen azt állítják, hogy a XIX-XX. század volt a „Szűz tiszteletének legaktívabb kora” a katolikus egyházban: 1854-ben a szeplőtelen fogantatás, majd 1950-ben a mennybemenetel dogmáját hagyták jóvá; de nagyban hozzájárult Mária népszerűségének növekedéséhez a számos vélt vagy valós Mária-jelenés is.

Mária jelenései

A katolikus egyház egyik vezető mariológusa, René Laurentin szerint csak századunkban több mint 200 jelenésről számoltak be az egyházi források. Az egyes jelenések emlékére felszentelt kegyhelyek évente zarándokok millióit vonzzák. 1858-ban Franciaország délnyugati részén egy Lourdes nevű eldugott falucskában egy tizennégy éves írástudatlan parasztlánynak jelent meg a Boldogságos Szűz, összesen tizennyolc alkalommal. A hasonlóan istenhátamögötti portugál faluban, Fátimában, a beszámolók szerint 1917. május 13-a és október 13-a között hat különböző alkalommal jelent meg Szűz Mária három kisgyermek előtt. A jelenések során hat üzenetet adott át a pásztorgyermekeknek, amelyekben többek között megjósolta az I. világháború közelgő végét, a kommunizmus győzelmét majd bukását, végül kinyilatkoztatta magát, mint a „Rózsafüzér Asszonya”, és elrendelte, hogy építsenek kápolnát a tiszteletére. Nagyjából hasonló körülmények között ismétlődött meg a században a többi Mária-jelenés is: 1933-ban két belgiumi kisvárosban (Beauraingben és Banneuxban) öt gyermek; 1970-ben a New York melletti Bayside-ban egy háziasszony; majd 1981 nyarán a boszniai (akkor még Jugoszlávia) Medzsugorje hegyei között hat horvát kisgyerek részesült a fentiekhez hasonló élményben.

„Mária, mindenestől a tiéd vagyok”

Az 1962 és 1965 között tartott II. vatikáni zsinat után a Szűz kultusza kissé alábbhagyott a katolikus egyházban. A zsinat által szabadjára engedett ökumenizmus hatására az egyházi hierarchia Máriával kapcsolatban viszszafogottabb álláspontra helyezkedett. Az 1978-ban II. János Pál néven a pápai trónra lépett krakkói püspök, Karel Woytila azonban frontális támadást indított a Mária-kultusz tekintélyének visszaállításáért. A jelenlegi pápa Szent Szűz iránt tanúsított odaadását ékesszólóan fejezi ki M (Mária) monogrammal ellátott kék-fehér címerpajzsa, amelynek mottója: „Totus tuus sum Maria”, vagyis „Mária, mindenestől a tiéd vagyok”.
II. János Pál, az „utazó pápa”, már szinte valamennyi Mária-kegyhelyet végiglátogatott - legutóbb Kubában tisztelgett a Guadeloupei Szűz Mária szobra előtt - Fátimához azonban egészen személyes, bensőséges szálak fűzik. Nemcsak több alkalommal látogatta meg a portugál kegyhelyet, hanem azt is nyilvánosan a „Fátimai Miasszonyunknak” tulajdonította, hogy a Szent Péter téren történt gyilkossági kísérlet alkalmával 1981. május 13-án megmenekült Mehmet Ali Agca halálos pisztolylövésétől. Éppen akkor, amikor a merénylő rálőtt, a pápa meghajolt, hogy elismerését fejezze ki egy kislánynak, aki a „Fátimai Miasszonyunk” képmását viselte a nyakában. A pápa azt gondolja, hogy ha nem hajolt volna le a gyermekhez, a merénylő golyója fején találta volna. A gyilkossági kísérlet ráadásul a fátimai jelenések évfordulóján, május 13-án történt, így szinte biztosra vehető - állítja a pápa -, hogy élete és egész pápasága közvetlenül kapcsolódik a fátimai jelenések egyik kinyilatkoztatott titkához. A fátimai szűz közbenjárásának tulajdonítja továbbá a három fő gonosz: az anarchia, a marxizmus és a liberalizmus világméretű visszaszorulását.

Magyar Mária-kultusz

A Mária-kultusz magyar fejezetének középpontjában a „magyarok nagyasszonya” tisztelete áll. A hazai katolikus egyház úgy véli, hogy Máriának különleges gondja van a magyarokra. Szívén viseli nemzetünk sorsát, jövőnk alakulását. Máriának a nemzet patrónusaként való propagálásában sokat tett a húszas években létrejött Regnum Marianum (Mária Királysága) mozgalom. A két világháború között a főpapság s a laikus hívők között egyaránt népszerű volt e vallási, nacionalista eszme, sőt a politikai hatalom ideológiai támaszaként is felhasználta.
Az 1989-es rendszerváltás, illetve az Antall-kormány hatalomra kerülése után a magyar Mária-kultusz újból felélénkült. Megkezdődött a Mária-búcsúhelyek újjáépítése, egyes politikai pártok képviselői újból Mária országáról szónokoltak a népgyűléseken. Az állami iskolákban a munkásmozgalmi dalok helyett Mária-énekeket tanultak a gyerekek. A pápa magyarországi látogatásainak egyik hangsúlyozott vallási célja volt, hogy lökést adjon a Mária-mozgalom újjáéledésének, növekedésének. Máriapócsi látogatása is kiemelt helyen szerepelt programjában. Emellett azóta évről évre augusztus 20-án a magyar katolikus egyház főpapjai - az állam vezetőinek jelenlétében - újra felajánlják országunkat Máriának.
Vezető hazai protestáns szaktekintélyek ezzel szemben azt hangoztatják, hogy a magyar Mária-kultusznak nincs sem történelmi, sem bibliai alapja. A názáreti Jézus anyja földi életében nem ismerhette az akkor még nem is létező magyar népet; de államalapító István királyunk állítólagos „felajánlása” is csak kései - az ellenreformáció korába visszanyúló - legenda. Közismert történelmi tény, hogy a reformáció Magyarországon is radikálisan fellépett a Mária-kultusz ellen. A reformáció hívei többek között a mohácsi csatavesztést is a Mária-kultusznak tulajdonították, míg a jezsuita ellenreformáció épp ellenkezőleg: a protestáns tanok térnyerését okolta a törökök győzelméért.

A protestáns Mária-kritika

Ugyanúgy, ahogy a katolikus egyháznak vannak objektív kritériumai a Mária-jelenések elfogadására vagy elutasítására (a katolikus dogmákkal való megegyezés), a protestáns egyházak számára e jelenségek megítélésében a zsinórmértéket a Szentírás alapigazságai jelentik. A Mária-jelenések isteni kinyilatkoztatás jellegét elutasító protestáns kritikusok hangsúlyozzák, hogy nem a dolgok természetfölötti eredetében kételkednek, csupán annak „forrását” szeretnék tisztázni a Biblia alapján. A teológusok szerint eleve gyanút keltő, hogy a Mária-jelenések általában egy-egy Mária-dogmát voltak hívatva kinyilatkoztatni: pl. az 1858-as lourdes-i jelenések a csak négy évvel azelőtt elfogadott „szeplőtelen fogantatás” tanát, amely szerint Mária már születése pillanatában mentes volt az eredendő bűntől, mivel Jézushoz hasonlóan ő is szeplőtelenül fogantatott. Ennek azonban nyilvánvalóan ellentmond a Szentírás tanítása a bűn egyetemességéről.
A „látnokok” emellett halott emberekkel is gyakran találkoznak a Mária-jelenések során, sőt egyesek beszélgetnek is velük, és meg is érintik őket. Ez sokban hasonlít a halottidézés okkult praktikáihoz, amelyet a Szentírás ugyancsak határozottan elítél - érvelnek a protestánsok. De a „csodák” körül is bajok vannak: a medzsugorjei látnokok például az utolsó alkalommal táncoló napot és forgó kereszteket láttak az égben. A Biblia csodái ezzel szemben nagyon is gyakorlatias jellegűek voltak: Jézus minden csodája az emberi szükségek Isten dicsőségére történő betöltésével függött össze. A protestáns teológusok mindehhez hozzáfűzik, hogy a néhány katolikus egyházvezető által is szélsőségesnek bélyegzett Mária-kultusz nem ölthetett volna ilyen méreteket, ha a katolikus dogmatika a Bibliához igazította volna Máriáról kialakított képét. Az Írások szerint Krisztus anyja ugyanis több gyermeknek is életet adott Jézus születése után, sőt pünkösdkor már ott találjuk Jézus tanítványai körében. Minthogy ő is alávetette magát a kereszténnyé válás alaplépéseinek: a megtérésnek és újjászületésnek, minden bizonnyal méltó helyet foglal el a mennyben. Különleges szolgálatairól, vagy a neki járó megkülönböztetett tiszteletről azonban mit sem tud a Biblia.