Egy XV. századi kéziratot találtak Svájcban, amely
részletesem beszámol Vlad Tepes havasalföldi vajda alias
Drakula rémtetteiről - egy svájci tudós bejelentésére
hivatkozva. A hétoldalas szöveget, amely az 1430-ban született
és 1476-ban meghalt főúr életéről szóló egyik legrégebbi
írásos emlék, a Svájc északkeleti részén fekvő Sankt
Gallen barokk apátságban fedezték fel.
A kéziratot több száz éve az apátságban őrzik, és
először 1820-ban került nyilvánosságra, majd ismét a
feledés homálya borította - közölte Karl Schmucki, az
apátsági könyvtár tudományos munkatársa, aki akkor bukkant
rá a kéziratra, amikor a hírhedt vajdáról szóló új
könyvéhez gyűjtött anyagot. A szöveget 1460 és 1470
között között két szerzetes írta, akiknek sikerült
megmenekülni a karóba húzástól, amely a „Karóba húzó”
csúfnéven is ismert kényúr kedvenc foglalatossága volt. Az
ördög jelentésű dracul román szóból eredő Drakula nevet
Vlad Tepes még apjától örökölte. 1456 és 1462 között
tartó uralma alatt a vajda emberek ezreit kínoztatta meg és
végeztette ki válogatott kegyetlenséggel. A Sankt Gallen-i
kézirat elmeséli, hogyan fogatott el háromszáz cigányt,
süttette meg hármukat és etette meg a többiekkel.
A havasalföldi vámpír mítosza a XIX. századi ír
regényíró, Bram Stocker Dracula című regénye révén tett
szert „világhírnévre”.
A kéziratot más dokumentumokkal együtt még az idén
kiállítják Sankt Gallenben. (MTI)