Hetek - II. évfolyam, 19. szám, 1998. május 09

- Mikor kezdtél el sportolni ?
- Nagyon régen. Sporttagozatos voltam, és négyéves koromtól, amióta az eszemet tudom, sportoltam, tornától a pingpongig, atlétikától az úszásig és a vízilabdáig már gyerekfejjel rengeteg dolgot kipróbáltam. Mivel a szüleim barlangászok voltak, ötévesen már megismerkedhettem ezzel a kalandos sporttal. Indultam szlovák és magyar túrasíversenyeken is. A túrasi olyan kötéssel van felszerelve, melyet hegynek föl sífutásra, a síkötés fixálásával pedig lesiklásra is használhatunk.
Hobbi szinten máig búvárkodom, "körülmerültem" a Földközi-tengert. Sziklamászásban a lengyel és a bolgár bajnokságokon indultam. Az Aggtelek-kupában volt két harmadik helyezésem és egy ötödik, akkor 19 éves voltam. Akkoriban nagy változás történt a sportmászásban: már nem az idősebb generáció nyert rutinjával, tapasztalatával, hanem a fiatalok a maguk lendületével, akrobatikusnak mondható tornamutatványaikkal. Egyik nevezetes élményem a francia Alpokban a Petit Drue nevezetű fal volt, amit ‘89-ben, 19 évesen másztam meg, ami magyar viszonylatban kiemelkedő teljesítménynek számított. A 3400 méter magas hegynek 900 méteres függőleges gránitfala van, mely fizikailag és technikailag egyaránt rendkívül megerőltető. Nyolc óra alatt jutottam fel rá, ez volt az első komolyabb alpesi vállalkozásom. Mai fejjel úgy gondolom, az a jó, ha valaki a saját szórakozására, megelégedésére csinálja a dolgokat. Ha az öröm, élmény keresése a motiváció, akkor csökkenni fog a balesetek valószínűsége, míg a teljesítményhajszolás veszélyhelyzeteket, balesetforrást hordoz magában. Az ember hajlamos arra, hogy mások unszolására túllépje saját korlátait, s tapasztalatlanságából kifolyólag rosszul ítélje meg a helyzeteket, szélviszonyokat. Magam is sokszor mentem bele olyan szituációkba, melyeknek végkifejlete teljesen egyértelmű volt egy kívülálló számára. Így kerültem például az első siklóernyős próbálkozásom elején 30 méter zuhanás után a Vasgyári kórházba.
- Mit éreztél a zuhanás előtt?
- Végigvillan az agyadon, hogy elkövettél egy hibát, amit már nem tudsz orvosolni, és már tudod, hogy igazából nem azon múlik az életed, hogy milyen ügyes, okos fiú vagy, hanem csak valami csoda segíthet rajtad. És valóban, hét-nyolc olyan eset is történt velem, amikor meg kellett volna halnom, de valami Istennek köszönhető csoda folytán mégis épségben megúsztam.

- Ne kímélj, mondj el néhányat!
- A sógorommal sziklát másztam a horvát tengerparton. Ránk sötétedett, és vaksötétben tapogatóztunk egy viszonylag nehéz, 2-300 méteres sziklafalon. Sötétben a biztosítás eleve ki van zárva, mert nem látod a kapaszkodókat. Ha kiesel, a kötél ilyen esetben legfeljebb 30 méter után fog ő meg. Kapaszkodtam a kezemmel, de a lábam megcsúszott. Amikor az ember a két ujja végén lóg, és tudja, hogy egy másodperccel később legalább 30 métert fog zuhanni, van ideje elgondolkodni a világ dolgairól. Akkor megfogadtam, hogy hegynek közelébe se megyek. Azóta egy évtizedet töltöttem mászással. A francia Alpokban is volt egy hasonló helyzet, amikor zivatarba kerültem siklóernyővel. Azt sem tudtam, hol vagyok, fölöttem vagy alattam van-e az ernyő. Ilyenkor az ember mindent megfogad, de később mindent más színben lát, újrakezdi a dolgokat, és várja, hogy újra az arcába fújjon a szél és indulhasson. Ezután jött a canyoning, vagyis kanyontúra, mely Nyugat-Európában egy régóta elterjedt sport, a hegymászás és a víz összekapcsolása. Az ember vízesésekben, időnként függőleges kanyonokban kötéllel ereszkedik le, csúszik, ugrál lefelé. Rendkívül kellemes szórakozás, időnként egészen hajmeresztő dolgokat lehet produkálni. Mint más sportokat, ezt is nehézségi fokokkal jelölik, c1-től c5-ig. A c5 azt jelenti, hogy vízesésben 100 méteres ereszkedés van, és a végén 10 méternél magasabbról kell a vízbe ugrani. A c1-gyel a 2 méteres ugrásokat és az 5-8 méterről való leereszkedéseket jelölik.
- Hány országban jártál már?
- Ezt ma már a kelet-európai változások miatt nehéz lenne meghatározni, de több mint 30 országban megfordultam. A nevezetesebbek közé tartozik, hogy a Kaukázusban helikopterrel síztem, 4800 méter magasban ugrottunk ki a helikopterből. Ezt követően 10 kilométert síztünk, ember nem járta helyeken, hihetetlenül változatos hóviszonyok között. Az egyik percben az ember combig érő porhóban sízik, a másik percben pedig blatt jégen. Ezt nagyon szeretem, mert váratlan szituációkkal találom szembe magam. Túráztunk az Egyesült Államokban a Sziklás-hegységben, másztunk néhány kisebb utat a Yosemite-völgyben. A Sínai-félszigeten sokat búvárkodtam. Terepjáróval voltam Törökországban, Egyiptomban.
- Kalandjaid ellenére ahogy most itt elnéztelek vadvízi kajakozás közben, egy körültekintő és mások biztonságát mindig szem előtt tartó túravezetőt láttam.
- Az évek alatt megfontoltabb lettem. Mivel ezeknek a sportoknak a többsége társas sport, felelősek vagyunk egymásért. Ráadásul a baráti körömben általában én szervezem a túrákat. Miután ennyi sporttal kapcsolatba kerül az ember, előbb-utóbb eljön az ideje, hogy a csapat egyik-másik bajba jutott tagját neki kell megmentenie. Kialakult bennem a hajlandóság erre, később pedig törekedtem arra, hogy speciálisabban foglalkozzam a témával. Szerintem ez egy egyenes irányú útvonal. Elkezdtem gyermekkoromban, és úgy tűnik, ez a pálya folyamatosan épül az életemben már húsz éve. Jelenleg a Magyar Speciális Mentők egyesületének tagja vagyok. Olyan helyzetekben lépünk színre, amikor kutyás mentésre, speciális kötéltechnikák alkalmazására van szükség.
- Nem mindenki mondhat magáénak miniszterelnöki, belügyminiszteri és számos más kitüntetést katasztrófahelyzetekben tanúsított bátor helytállásáért, életmentésekért.
- Ahol lehetett, mindenhol ott voltunk. Speciális mentőként megfordultam Ukrajnában, Szlovéniában, Egyiptomban, a cseh-lengyel árvíznél.
- Visszatérve erre a túrára, mondj néhány szót legújabb hobbidról, a raftingról!
- Első vadvízi élményünk után a barátaimmal elhatároztuk, hogy veszünk egy raftot, vagyis gumitutajt. Ez egy négy méter hosszú, három tonna terhelhetőségű, hat-hét ember szállítására alkalmas, rendkívül stabil, vaskos gumihajó. A felfújható szerkezetben nincsenek merev elemek, két ilyen gumitutajra fel lehet tenni egy Camel Trophyt meg egy Land Rovert. Három ember sem tudja olyan helyzetbe hozni, hogy felboruljon. Az evezősök a búvároknál bevált neoprén ruhát hordják, masszív sisakot, melyen célszerű, ha van fülvédő, ami védi a dobhártyát a gallyakkal szemben, és üreges, hogy a víz könnyen kifolyhasson belőle. Elengedhetetlen továbbá egy biztonságosan rögzíthető mentőmellény.
A hajónkat Szlovéniában a Júliai-Alpok vizein próbáltuk ki először, ide rendszeresen járunk, mert az evezés során rendkívüli élményt nyújt a kristálytiszta, pisztrángoktól nyüzsgő, jellegzetesen zöld színű víz, a mesebeli alpesi táj, a vízesések. Magasabb vízállás esetén a könnyűnek jelölt folyószakasz is megleckéztetheti az evezősöket. Egy esetleges hibázás a hatalmas víztömeg és a víz sebessége miatt fulladással is járhat. Mindenesetre itt láthattál bátor vállalkozókat első alkalommal kétméteres vízesésen balesetmentesen lejönni. Arra kell vigyázni, hogy ne pattanj ki a hajóból, vagy ha kiestél, azonnal fordulj a sodrás irányába, így a lábaiddal védheted magad a kövektol, ágaktól.
- Tervezel a közeljövőben komolyabb expedíciót ?
- Az álmom a Pireneusokban egy 200 km hosszú vadvízi túra. Szeretnék szervezni egy himalájai túrát is az Indus egyik mellékfolyóján.