Kofi Annan tudott a ruandai népirtás
előkészületeiről, irodája utasítására azonban az ENSZ nem
tett semmit - állítja a The New Yorker című magazin
legutóbbi száma. Annan a nemzetközi közösség tagállamait
hibáztatja a passzív magatartásért, miközben Amerika és
Franciaország egymásban keresi a felelőst a népirtás
kirobbanásáért.
Az ENSZ magas rangú tisztviselői tisztában voltak azzal, hogy
mi készül Ruandában. Kevesen tudják azonban azt, hogy a
mostani ENSZ-főtitkár, a békefenntartó erők akkori
parancsnoka személyesen is felelős a történtekért. Romeo
Dallaire tábornok 1994. január 11-én értesítette
feletteseit, hogy a hutu kormány parancsot adott a tuszi
lakosság összeírására, vélhetően kiirtásuk céljával. A
gyanút Annan irodája spekulatívnak minősítette, és Dallaire
parancsot kapott, hogy ne avatkozzon be az eseményekbe.
Az ENSZ illetékesei mindent megtettek annak
megakadályozására, hogy kiderüljön: ki látta a
faxüzenetet, és pontosan ki adott utasítást a tábornoknak a
passzív magatartásra. 1996-ban az ENSZ elismerte, hogy bizonyos
információkat visszatartottak a Biztonsági Tanácstól. Kofi
Annan tavaly megtagadta az engedélyt Dallaire-től, hogy
tanúskodjon a ruandai népirtást vizsgáló belga bizottság
előtt. Indoklása szerint a főtitkár „nem hitte”, hogy a
tanúvallomás a nemzetközi szervezet érdekeit szolgálná.
Annan kijelentette, hogy nincs semmi, amit meg kellene bánnia.
„Jó lett volna, ha azok, akik most annyit írnak az esetről,
akkor tudtak volna naponta foglalkozni vele, rákényszerítve
kormányaikat a cselekvésre.” Kofi Annan mindemellett
kénytelen volt elismerni a nemzetközi erők kudarcát, és azt,
hogy igaza van Dallaire tábornoknak: a békefenntartók egyetlen
dandárjának megerősítése százezrek életét menthette volna
meg.
Eközben tovább folyik az a francia parlamenti vizsgálat, amely
azt igyekszik kideríteni, milyen mértékben tekinthető
felelősnek a francia kormány a több mint félmillió ember
halálát okozó mészárlásért.
Franciaország és az Egyesült Államok egymásra mutogat a
ruandai és burundi elnök halálát okozó
repülőgép-katasztrófa ügyében is, amely végső soron a
népirtáshoz vezetett, és amelyben központi kérdés lenne
annak kiderítése, honnan származtak a repülőgépre kilőtt
rakéták. A francia külügyminiszter, Hubert Vedrine
védelmébe vette a francia külpolitikát, azt állítva, hogy
Párizs minden eszközzel megpróbálta leállítani a véres
eseményeket, és igyekezett békekötést elérni. „A legtöbb
nagy ország nem szereti Afrikát, és nem hisz a jövőjében.
Franciaországnak legalább volt határozott
Afrika-politikája” - hárította el a felelősséget
Vedrine.