KARL PFEIFER Bécs
A Haider-jelenség

Jörg Haider: „tisztelet és elismerés” illetné az SS tagjait Fotó: MTI

Kurt Waldheimet 1986 tavaszán választották meg Ausztria köztársasági elnökévé a (katolikus) Néppárt hallatlanul agresszív, antiszemita kampánya nyomán. Ugyanebben az évben a pápa kinevezett néhány jobboldali püspököt, köztük Groer kardinálist és Kurt Krennt, majd az év őszén Jörg Haider egy „puccsal” megszerezte a hatalmat az addigi választások során nyolc-tíz százalékot alig átlépő Osztrák Szabadságpártban, az FPÖ-ben.
Azóta az FPÖ a parlamenti választások során már 23 százalékot, az EU-választásokon pedig majdnem 28 százalékot ért el. Ezen választások során sikerült először Haidernek nagy számban elidegenítenie a szociáldemokraták, az SPÖ hagyományos választóit, és feltüntetnie pártját, mint a jelenleg szóba jöhető egyetlen ellenzéki pártot.
Ezt a folyamatot nem lehet pusztán a megromlott gazdasági helyzettel magyarázni. Luxemburg kivételével az Európai Unió egyetlen más országában sem olyan alacsony a munkanélküliség, mint Ausztriában, amely ráadásul a legerősebb szociális hálóval is rendelkezik. Ha a jobboldali radikálisok választási eredményeit vulgármarxista módon a gazdasági helyzettel és a fiatalok reménytelenségével magyarázzuk és jelentéktelenítjük el, akkor ezzel Haider választási magatartását legitimálnánk. Valójában az FPÖ választási propagandáját erőteljes idegengyűlölettel fűszerezi, miközben magát mint - az addig egységes szakszervezetet szétszabdaló - „új típusú munkáspártot”, újabban pedig mint a „keresztény értékek” védelmezőjét mutatja be.
A Haider-féle szabadságpártban a nemzeti önérdeket abszolutizáló olyan fogalmak, mint a „népközösség” és az „integráló nacionalizmus”, szintén a szélsőjobboldal ismérvei közé tartoznak, csakúgy, mint a szigorú hierarchiával kiépített - és a náci ideológiából ismert - vezérkultusz. Haiderék az idegenellenességet - és alkalomadtán a rasszizmust - egy biológiailag alátámaszott népfogalomból vezetik le. Az elégedetlenséget és az agressziót a megalkotott ellenségképre (kisebbségek, „vendégmunkások”, idegenek) vetítik rá, akiket bűnbakokként használnak. Ausztriában (és Németországban) ehhez járul még a nemzetiszocialista rezsimet ártalmatlanként bemutató, „megbocsátó” történelmi szemléletmód is.
Az FPÖ nyilvános propagandája teljes mértékben az 1950-ben egy egykori nemzetiszocialista családban született Haider köré központosul, akire ez a családi miliő nagy hatással volt. Haider természetesen már évek óta próbál megszabadulni a szélsőjobboldali címkétől, ezért 1996-ban még a Chicagóban élő zsidó újságírót, Peter Sirchrovskyt is szabadságpárti jelöltnek állította az EU-választásokon. Sirchrovsky be is jutott Haiderék színeiben a Európa Parlamentbe.
„Katonáink nem tettesek, hanem a legrosszabb esetben is csak áldozatok voltak” - jelentette ki Haider, aki a Profil című bécsi magazin 1991. június 3-i számában még olyan gondolatokra is ragadtatta magát, hogy az öreg Wehrmacht és Waffen-SS-harcosoknak köszönhető a szabadság és a demokrácia… Tíz nappal később Haider a Harmadik Birodalom „rendezett foglalkoztatási politikáját” dicsérte nyilvánosan.
Amikor 1995 februárjában négy burgenlandi romát egy - feltehetően jobboldali radikálisok által felrobbantott bombával - megöltek a burgenlandi Oberwartban, Haider „bűnöző” romák közötti konfliktust feltételezett az ügy hátterében. Más alkalommal a náci megsemmisítő táborokat nevezte a bécsi parlamentben „büntetőtábornak” .
1995 decemberében, három nappal a választások előtt az egyik legnagyobb német televízióállomás, az ARD egy filmet sugárzott, amelyben Haider két hónappal korábban az egykori Waffen-SS-tagok előtt egy őket magasztaló beszédet tartott. Az osztrák televízió átlátszó kifogásokkal vonakodott még a választások előtt leadni a filmet. Haider egy osztrák televíziós interjúban azt a véleményt képviselte, hogy az SS fegyveres tagjait „tisztelet és elismerés” illetné meg, és kétségbe vonta a nürnbergi nemzetközi katonai bíróság azon ítéletének jogosságát, amely a Waffen-SS-t bűnös szervezetnek minősítette.
Még folytathatnánk a felsorolást - és ezen az sem változtat, hogy időközben az FPÖ a hivatalos politikai körökben politikai pozícióival, valamint a hivatalok és javak elosztásában való részesedése által szalonképessé vált. Ha Klestil szövetségi elnök - röviddel az idén áprilisi újraválasztása előtt - a Le Monde-nak adott interjúban kérdés nélkül kész volt megerősíteni Haiderről, hogy az nem jobboldali radikális, valamint azt, hogy bizonyos körülmények között el tudná képzelni Haidert szövetségi kancellárként, akkor ez arra utal: az FPÖ mind komolyabban közeledik ahhoz, hogy kormányzási követeléseket támasszon. Az Osztrák Szabadságpárt szövetségesének tekintett napilapot, a Neuen Kronen Zeitungot pedig hétköznap már minden harmadik, hétvégén pedig minden második felnőtt olvassa.
Miután az FPÖ külföldi-ellenességével és szociáldemagógiájával eredményesen csalogatta el a szociáldemokraták hagyományos választóit, most a polgári és katolikus Osztrák Néppárt, az ÖVP eleddig legnagyobb becsben tartott választóit akarja megnyerni, vagyis a fundamentalista katolikusokat. Ebben az elcsalogatási akcióban kulcsszerepet játszik Robert Pratner, aki mint az ÖVP politikai akadémiájának tanulmányi felelőse nemrég a középkori vérvádak modern változatát elevenítette fel, miközben más írásaiban a katolikusok és a jobboldali radikálisok vesszőparipáján, a szabadkőműves-zsidó világ-összeesküvésen lovagolt. Ahhoz azonban, hogy ezeket a fundamentalista katolikusokat megnyerje, az FPÖ-nek le kellett mondania hagyományos egyházellenességéről. Még nem bizonyos, hogy az FPÖ és az egyház jobbszárnyának ezen közeledése a Haider által kívánt voksokat is meghozza-e, a tét mindenesetre az a mintegy 600 ezer szavazó, akik eddig az ÖVP-t választották. Vajon mennyire gondolhatja őszintén az egyház az antiszemitizmussal szembeni nyilatkozatait, ha a rituális vérvád-hazugság egy propagandistája továbbra is egy katolikus rend diplomáciai képviselőjeként tevékenykedhet? Mit tarthatunk az egyház rasszizmussal szembeni nyilatkozatairól, ha azt a politikust, aki egy külföldiek ellen irányuló „népi kezdeményezést” elindított, II. János Pál pápa magánkihallgatáson fogadta?
Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajon a tövisről szednek-e szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét?