A Kommerszant című hetilap tette fel ezt a kérdést az
orosz közélet több befolyásos személyiségének, a
nemrégiben lezajlott pravoszláv húsvét apropóján. Mint
kiderült, sokan már a kérdésfelvetéssel sem értettek egyet,
mondván, hogy Istennel kapcsolatosan nem helyénvaló a szeretet
kifejezés. „Ő nem egy nő vagy egy húsoslepény. Ezért nem
is lehet szeretet tárgya, csak hité” - jelentette ki K.
Sahzarov filmrendező, a Moszfilm vezérigazgatója. Mások
szégyenlősen elzárkóztak a válaszadás elől, arra
hivatkozva, hogy nem méltó erről emberek előtt beszélni,
hiszen ez olyannyira intim és bensőséges ügy. De olyan is
előfordult, hogy valakiben gyermekkori emlékeket idézett fel a
kérdés, s elmesélte, hogyan vett részt a „bábuska”
oldalán fehér ingben, valamint a kötelező
úttörőnyakkendőben egy húsvéti kalácsszentelőn. A
határozatlanok táborának képviselője volt J. Dubov
vezérigazgató is: „Nem tudom, sosem néztem még Istennel
való kapcsolatomat ilyen szemszögből. De pravoszlávnak tartom
magam. Ha nem is rendszeresen, de járok templomba. Igyekszem
betartani a parancsolatokat és böjtöket, már amennyire korunk
életvitele ezt megengedi.”
Ny. Medvegyev parlamenti képviselőnek éppenséggel az
édesanyja jutott eszébe: „Szeretem a mamát, aki hívő, s
mivel vele együtt szeretem a meggyőződéseit is,
valószínűleg Istent is szeretem…” Néhányan egészen
különös szemszögből közelítettek a témához: „Isten
olyan számomra, mint egy társbérlő, akivel saját, jól
felfogott érdekből nem árt jóban lenni. Hinni ugyan nem
hiszek benne, de a hit már önmagában tiszteletre méltó
dolog. Kissé azonban ijesztő számomra az a tény, hogy a
pravoszláv egyház egyetlen reformon sem esett át, és az egyik
legkonzervatívabb felekezet a világon” - vallja D.
Kuznyecov ügyvéd. A „végletes” ateisták pedig a
következőképpen vélekedtek: „Szerintem ilyen lény nincs
is” - szögezi le E. Ligacsov, a Kommunista Pártok
Tanácsának elnökhelyettese. „Hogyan szeretném, ha nem
hiszek benne?” - kérdez vissza E. Velihov akadémikus, a
Védelmi Tanács tagja. „Mindazonáltal tiszteletben tartom
mások meggyőződését és hitét. Végtére is mindenkinek
joga van az illúzióihoz.” Némelyek számára nem jelentett
nehézséget a válaszadás: E. Sifrin színész úgy szereti
Istent, ahogyan önmagát, „hisz az Ő teremtménye vagyok,
ahogy minden ember a Földön” - magyarázza. „Az Úr nekem
földim - állítja E. Bunimovics, parlamenti képviselő -
ezért megkülönböztetett érzelmekkel viseltetek iránta.”
Egy másik színész, M. Zvezdinszkij kibővítette a listát:
szereti Istent, és szereti Mihály arkangyalt is, akit
sajátjának tekint. A legtömörebben E. Ametisztov
alkotmánybíró fogalmazott: „Hiszek benne, mert ő Isten, és
ezért nagyon szeretem.” D. Datisvili orvos pedig így
fogalmaz: „Hogyan ne szeretném? Hiszen ő ajándékozott meg
minket az élettel.”