Vissza a tartalomjegyzékhez

RÁTHY SÁNDOR
Interjú Csepeli György szociálpszichológussal, az ELTE tanszékvezetőjével

Az SZDSZ-nek a sikerre kell koncentrálnia - nyilatkozta a Heteknek adott interjújában Csepeli György szociálpszichológus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezetője, akit arról kérdeztünk, mi az oka a párt gyenge kommunikációjának, s mit kell tenniük a szabad demokratáknak népszerűségük növelésére.

- Megcsontosodni látom a korporatív politizálást, ami leginkább a szocialistákat jellemzi. A kormány szocialista tagjai, a párt vezetői és a főbb munkavállalói, valamint munkaadói érdekképviseletek a nyilvánosság kizárásával egyeznek meg az embereket érintő ügyekben. S ezzel az elit ismét kisajátítja politikacsinálást.
- Egy alakulófélben lévő demokráciában, bárki jusson is hatalomra, törvényszerű, hogy ezek a gyermekbetegségek elhatalmasodnak rajta. Ez a fajta politizálás ugyanis nem az elmúlt nyolc évben gyökerezik, hanem olyan jóval korábbi korokban, amelyekről Mikszáth és Móricz regényeiben olvashatunk.
- Miért nem tudott ez ellen a liberális párt, az SZDSZ valamit tenni?
- A szabad demokratáknak a szocialisták erőfölénye miatt igen korlátozottak a lehetőségeik. Az elmúlt évek története mutatja, bármilyen nagy gonddal is fogalmazzák meg a koalíciós együttműködési szabályokat, az abszolút többség sok tekintetben tétlenségre kárhoztatja a kisebbik partnert. Nem szabad azonban igazságtalannak lenni, mert az SZDSZ nélkül ma biztosan nem tartanánk ott, ahol vagyunk.
- Az SZDSZ a koalíció megkötésekor csiki-csukiba ment bele. Hiszen akkor sem nőtt a népszerűségük, amikor tiltakoztak a szocialisták elképzelései és hatalomgyakorlási módszerei ellen, s most sem, amikor hallgatnak.
- Csináljunk leltárt. Az elmúlt években sok előnyét és hátrányát megtapasztalhattuk az elsősorban az SZDSZ által szorgalmazott liberális gazdaságpolitika érvényesülésének, ám most valóban úgy látszik, hogy a szirmok a szocialistákra hullanak, a tövisek pedig az SZDSZ-nek jutnak. A belügyminisztérium munkáját sok mindenért lehet kritizálni, de az SZDSZ irányítása alatt nem történtek olyan nyílt uszításokkal felérő atrocitások, mint a korábbi négy évben. Nem lebecsülendő az sem, hogy egyedül az SZDSZ tiltakozott azon vatikáni szerződés megkötése ellen, amelynek súlyos következményeit csak most kezdjük megtapasztalni. A szabad demokraták által vezetett művelődési tárca indította el azt a SuliNet programot, amely a huszonegyedik századi számítógépes technika révén valóban alkalmas az esélyegyenlőtlenség leküzdésére. Komoly sikereket ért el az ország az infrastruktúra fejlesztésében is. Most végzünk egy országos reprezentatív felmérést a Lotz Károly vezette közlekedési, hírközlési és vízügyi tárca munkájáról. A megkérdezettek hatvan százaléka úgy nyilatkozott, hogy már van telefonja, s ezen belül több mint hetven százalékuk az elmúlt négy évben vásárolta a vonalat. Az autópályákról az embereknek csak a magas díjak jutnak eszébe, de az már nem, hogy ha nem lennének sztrádák, akkor a külföldi tőke nem áramlott volna ide ilyen mértékben, és akkor jóval nagyobb lenne a munkanélküliség. Az SZDSZ persze megtehette volna, hogy népszerűségét növelendő, ellenzékben marad. S ehhez nem is kellett volna olyan ideológiai bakugrásokat tennie, mint a magát egy politikai transzvesztita-műtéttel liberálisból keresztény-konzervatívvá operáló Fidesznek. De ennek az lett volna az ára, hogy Magyarország - hasonlóan mondjuk Bulgáriához vagy Romániához - megreked a fejlődésben, aminek következtében most hatalmas külföldi adóssággal és óriási munkanélküliséggel kellene szembenéznünk.
- Ön az SZDSZ belső tanácsadója. Mennyiben tartja a vezetők hibájának, hogy a párt népszerűsége nem nő?
- Felelősnek érzem magam azért, amit az SZDSZ az elmúlt években tett, de nem fogok elkeseredni akkor sem, ha a párt mondjuk nem tizenöt-húsz százaléknyi, hanem kevesebb szavazatot nyer a választásokon. Becsületes emberként vállalnom kell a felelősséget tetteimért, s ugyanígy kell tennie az SZDSZ-nek is. Ha pedig a sikereket nem tudja jól eladni a párt - akár azért, mert nem jól kommunikál az emberekkel, vagy mert a versenytársak ügyesebbek nála -, ezért nem tehet szemrehányást senkinek. Ugyanakkor az SZDSZ nem követett el olyan hibát, ami alapján igazságos lenne, hogy nem nő a népszerűsége. Abban azonban biztos vagyok, hogy a történelem az SZDSZ javára fogja írni az elmúlt négy évet.
- Miért nem tudja a sikereket kihasználni az SZDSZ? Mi a baj a kommunikációjával?
- Az valóban paradoxon, hogy a párt politikusai sokkal népszerűbbek, mint az SZDSZ. Azt azonban tudni kell, hogy egy antiliberális világban nagyon nehezen közvetíthetők a liberális gondolatok. Ez annak ellenére is így van, hogy az emberek szeretik a szabadságot. Nem szeretik viszont vállalni a felelősséget és a következményeket tetteikért. Ez persze a politikai kultúrában is gyökerezik. A szabadsághoz való szelektív viszonyból pedig egyenesen következik, hogy az a párt, amelyik a szabadságot a maga teljességében képviseli, nem lehet népszerű az emberek előtt. Az emberek ugyanis, Fromm kifejezésével élve, menekülnek a szabadság elől. Abban azonban egészen biztos vagyok, hogy a szabaddemokratáknak sikerül megjeleníteniük magukat egy olyan középpártként, amely a két antiliberális pólus között helyezkedik el. S ez pedig az SZDSZ számára kulcshelyzetet teremt.
- Mivel magyarázható az, hogy a legutóbbi felmérések szerint - népszerűségét tekintve - az értelmiség körében már a szocialisták és a Fidesz is megelőzi az SZDSZ-t?
- Az értelmiség mindig vevő volt a liberalizmusra, de csak elvont, tiszta formájában. A rendszerváltoztatás egyik legnagyobb vesztese azonban - bányászokon és cigányokon túl - éppen az értelmiség. Már csak azért is, mert a korábbi olyan álértelmiség volt, amelyet az állam tartott el azért, hogy közalkalmazottként tegye a dolgát. Az elmúlt nyolc évben viszont a közszféra hihetetlen gyorsasággal zsugorodott, s most egy olyan új típusú értelmiség van kialakulóban, amelyet a régi mérce szerint már nem is neveznénk annak.Egészen más sorrendet találunk viszont akkor, ha sikeres emberek körében vizsgáljuk a pártok népszerűségét, itt ugyanis egyértelműen az SZDSZ vezet. És ez egyáltalán nem szégyen. Sőt, egy ilyen kudarcorientált országban, mint a miénk, talán nem is vereség, ha a sikeresek élén állva nem nyeri meg most a választásokat a párt. Előbb-utóbb úgyis a sikereseké lesz a jövő.
- Ön szerint mi az oka annak, hogy a választások előtt egy-két héttel sem folyik igazi kampány?
- Az egyik oka az, hogy a pártoknak nincs pénze. A másik oka pedig az, hogy az elmúlt ciklusban, szemben a korábbival, senki sem gázolt bele az emberek múltjába, nem alázta meg őket, mert nem eléggé magyarok vagy keresztények, és senki sem akarta kiforgatni őket az indentitásukból. Igazából nincsenek nagy botrányok sem. Annak ellenére sem, hogy minden napnak megvan a maga bombája, nyírfája és skandaluma. Ehhez ugyanis hozzá lehet szokni. Ahhoz viszont nem, hogy valakit minden nap lezsidóznak, lekommunistáznak vagy lebuziznak. A harmadik és a legfőbb ok pedig az, hogy a két nagy konglomerátumnak nem érdeke a hangos kampány. A szocialisták azt ígérik, hogy mi vagyunk a folytatása az elmúlt évtizedek legjobb hagyományainak. Legalábbis abban az értelemben, hogy a Rákosi-rendszer kemény diktatúrája után a Kádár-éra élni és élni hagyni politikája következett. És ez a leben und leben lassen politika nagyon is megfelel a magyar társadalom többségének. A szocialistáknak tehát nem kell nap mint nap elismételni, hogy mit akarnak. A Fidesz, amely megörökölte Antall József pártját, s ezen keresztül a nemzeti keresztény-konzervatív gondolatot, rájött, hogy az ideológai láz növelésével nem érhet el eredményt. Ezért nem hallani például Lezsák Sándor, Boross Péter vagy Pozsgay Imre hangját. S mivel a Fidesz arra is rájött, hogy alapvetően a vesztesek pártja, azt is tudja, hogy ezt a helyzetet csak illúziókat keltve lehet megnyergelni. Nem lehet sikeresen politizálni úgy, hogy mindig szavazóik orra alá dörgölik, ti vagytok a vesztesek. Ilyen szempontból tehát a Fidesznek is jó ez a langyos kampány.
- Miért nem száll ringbe az SZDSZ?
- Egyrészt nincs rá pénze, másrészt a tömegkommunikáció gettóba zárta.
- Ezzel szemben a közvélemény úgy tudja, hogy a szabaddemokratáknak vannak a legjobb médiakapcsolataik.
- Nem csak a politikában vannak előítéletek. Attól, hogy sokan úgy gondolják, minden cigány besurranó tolvaj, ez még távolról sem igaz. Az a politikus, aki nem tud egy mondatot értelmesen elmondani, nem igazán szereti azokat, akik mesterei a szónak. Az SZDSZ politikusai ilyenek, de ebből még nem következik, hogy a kisgazda Pokol Béla látomása igaz lenne, miszerint ezek az emberek uralják a médiát. Ellenkezőleg, egyre több embert irritál a jó beszédkészség, s ott némítják el az SZDSZ-t, ahol lehet. S mindez átvezet a rendszerváltoztatás egyik legnagyobb hiányosságához, hiszen a nyilvánosságot nem sikerült emancipálni, s így a nyilvánosság nem vált ellenőrző ágensévé a társadalomnak, mint a demokratikus országokban.
- Hogy tartsuk a jó irányt… Sokak számára nehezen értelmezhető az SZDSZ választási kulcsmondata.
- Ha az SZDSZ nem lépett volna be a koalícióba, akkor ma Szlovákiához lennénk hasonlatosak. A mondat üzenete: ahhoz, hogy a későbbiekben is elkerüljük a rossz irányba való fordulást, szükség van a koalícióban az SZDSZ-re. Liberalizmus nélkül ugyanis nincs modern, európai Magyarország. A liberalizmus az az eszmeáramlat, amely áthidalja a nemzetek közötti kulturális különbségeket, s olyan közös vezéreszmét képez, amelynek jegyében érdemes és lehet európai módon élni.
- Milyen tanácsokat ad az SZDSZ-nek, mit kell csinálnia a mai helyzetben?
- Az egyik tanácsom az, soha ne engedje elfeledni, hogy a szabadságnak mint centrális értéknek ő a letéteményese. Hirdesse, hogy olyan párt, amelyik semmiféle üldöztetést nem akar ebben az országban, sem vallási, sem etnikai, sem egyéb más alapon. Arról kell meggyőzni az embereket, hogy bármilyen hibákat követett is el az SZDSZ, nincs más menedékük csak ez a párt. A másik tanácsom az, hogy a szabadság jegyében a józan közepet testesítse meg, azt a réteget, amelyik érdekelt az Európához való társadalmi és gazdasági integrációban. A harmadik pragmatikus tanács, hogy a társadalommal való kommunikációban nyúlja le a sikereket. E tekintetben azonban éppen az SZDSZ intellektusa az, ami akadályt képez, hiszen nagyon sokakat visszatart, hogy a modern politikusi PR-t kövesse és kihasználja a politikai cirkuszi porond által kínált előnyöket. Az SZDSZ-nek szakítani kell a „nekünk Mohács kell” megközelítéssel, hiszen ezt a Fidesz sokkal jobban tudja csinálni. El kell felejteni a szocialisták által fújt kaparj kurta, neked is jut filozófiát, és a sikerre kell koncentrálnia. A szabadságra és a sikerre.