BOHÁCS ZOLTÁN
A német szélsőjobb előretörése

„Nácik, kifelé a fejekből” hirdeti egy választási plakát a szászországi Magdeburgban Fotó: MTI

A szász-anhalti választások legsokkolóbb meglepetése egy szélsőjobboldali párt, a Német Népúnió (DVU) minden várakozást felülmúló szereplése volt. A szavazatok közel tizenhárom százalékának megszerzésével ez a német alkotmányvédő hivatal által nyíltan antiszemitának és rasszistának tartott szervezet tizenhat helyet szerzett a magdeburgi parlamentben. Németország második világháborút követő történelmében szélsőjobboldali párt ilyen aránnyal még nem jutott be a törvényhozásba.
A keletnémet tartományok esetében pedig mindez eleddig példátlan. A DVU szereplése annál is inkább meglepő, mivel néhány héttel a választások előtt még nem sokat lehetett tudni róluk. „Három hete észre se vettem őket” - nyilatkozta Reinhard Höpp-ner tartományi miniszterelnök. Nem véletlenül, hiszen a párt és jelöltjei nem jelentek meg a széles nyilvánosság előtt. Viszont annál inkább választási plakátjaik, amelyek háromméteres magasságban széltében-hosszában hirdették a szociális demagógia rasszizmussal kevert ilyen műremekeit, mint például a „Ki a külföldi banditákkal!”, a „Német munkáért német pénzt!” vagy éppen a „Ne hagyd, hogy disznót csináljanak belőled!”. Az eredmények ismeretében nem is sikertelenül.
A pártot egy müncheni kiadói vállalkozó alapította, és különösebb tömegbázisa sehol sincs. Ez utóbbi a szász-anhalti fantomszervezetre alighanem fokozott mértékben igaz, hiszen itt az alkotmányvédők információi szerint alig több mint ötven bejegyzett taggal rendelkezik. Ellenben láthatóan annál több pénzzel. A földön és a levegőben egyaránt folyó kampányuk költségvetése jóval meghaladta a hárommillió márkát, azaz körülbelül annyi volt, mint az SPD és a CDU kampány-költségvetése együttvéve.
Az „új közép” felé igyekvő szociáldemokrata Schröderrel szemben a pártelnök Frey vezette DVU célcsoportja a szociálisan lecsúszott, munkanélküli réteg, a háborút is megjárt idősödő korosztály, valamint a kevés szociális kilátással rendelkező, a szélsőjobbos eszmékre keleten sajnos egyre több fogékonyságot mutató ifjúság volt. Különben Németország-szerte jellemző jelenség a néhány éve még szinte „öregek otthona”-ként működő szélsőjobboldali pártok vérfrissítése, azaz aktív és ambiciózus fiatalok megjelenése ezek vezetésében - elsősorban keletről.
A vasárnapi választások szomorú tanulsága azonban alighanem az, hogy egy hiteles pártprogrammal és hiteles személyiségekkel nem rendelkező, demokratikusnak alig nevezhető, arc nélküli fantompárt - kellő pénzzel és kellő rasszista demagógiával - Európában még mindig parlamenti helyeket tud szerezni. Aligha lehet erre magyarázat a szász-anhalti kiemelkedően magas, 25 százalék körüli munkanélküliség.
A továbbiakban csak remélni lehet, hogy a jelenleg vesztésre álló bonni koalíció nem fog a bajor katolikus CSU sürgetésének engedni, amely szerint Németországban „a nemzeti jobb szárny nincs kellően lefedve”. A Kohl-kormányzat remélhetőleg nem fogja komolyan gondolni, hogy az ország gazdasági és foglalkoztatási problémáit a menekült- és a kisebbségi-kérdés hatékony rendezése révén lehetne megoldani, s várhatóan a szélsőjobbon található - sajnálatos módon -, növekvő mennyiségű szavazóréteg csábításának is kellőképpen ellene tud állni.