A SOTE Közegészségtani Intézete nemrégiben figyelemre
méltó adatokat tett közzé a mai tizenévesek szexuális
életmódjával kapcsolatban. Tény, hogy a mostani fiatalok
lényegesen nagyobb szabadságban nőnek fel, mint elődeik, és
nincsenek kellőképpen felkészítve arra, hogyan kerüljék el
a megnövekedett szabadsággal járó veszélyeket.
A felmérés szerint a felsőtagozatos általános iskolások,
illetve a középiskolások nagyobbik felének már volt egy vagy
több szexuális kapcsolata. A statisztikai adatok mellett egyre
több egyéni tragédia is figyelmeztet arra: a társadalom
fiatalabb korosztálya erkölcsileg talajt vesztett állapotba
került. Ez szorosan öszszefügg azzal, hogy a felnőtt
népesség miként viszonyul a fiatalokkal kapcsolatos
problémákhoz, és mennyire képes követhető mintákat
nyújtani a számukra.
„A felnőttek mintegy rázúdították a gyermekekre
bizonytalanságaikat” - állítja Aczél Anna, a
Rákospalotai Leánynevelő Intézet igazgatónője. Elmondása
szerint a mindenkori szülők generációi jó ideje arra
törekszenek, hogy egyre nagyobb szabadságot biztosítsanak a
gyermekeiknek, ám ez, különösen a bizalmon alapuló, érzelmi
biztonságot és felvilágosítást nyújtó családi háttér
hiánya esetén könnyen veszélybe sodorhatja a fiatalokat.
Főleg napjainkban, amikor a különböző médiumok minden
különösebb ellenőrzés és magyarázat nélkül ontják
magukból a párkapcsolatot a nyers szexualitásra
leegyszerűsítő üzeneteiket, nemegyszer igen fiatal
szereplőket felvonultatva. Ezeknek az üzeneteknek a leginkább
olyan kiskorúak a befogadói, akiknél a biológiai nemi érés
korábban kezdődik el, mint elődeiknél, viszont a
felelősségteljes párkapcsolatra való lelki érettséget, úgy
tűnik, egyre később érik el - ha egyáltalán elérik. A
túl fiatalon és tájékozatlanul szerzett szexuális
tapasztalatok ugyanis többek között kiégéshez,
önbizalomvesztéshez, a tartós párkapcsolatra való
alkalmatlansághoz vezethetnek. Német Péter, a BRFK Ifjúság-,
Gyermek- és Családvédelmi alosztályának vezetője mindehhez
fontosnak látta hozzáfűzni, hogy a kiskorúnak gyakran olyan
felnőttkorú személy a partnere, aki még azzal sincs mindig
tisztában, hogy tettéért büntetőjogilag felelősségre
vonható. Bár az is igaz, hogy maga a társadalom is egyre
kevésbé tartja elítélendőnek ezeket az eseteket.
A mai középkorosztály maga is bizonytalan abban, hogy milyen
értékeket közvetítsen a következő generáció számára,
és ez rányomja bélyegét az intézményi szinten folyó
felvilágosító-megelőző munkára is. Nagyon fontos lenne az
óvszerhasználatról, az AIDS-ről, az abortuszról, illetve a
drogról szóló széles körű felvilágosítás, de sajnos az
iskolák jelenleg nem vállalják fel ezt a feladatot. „A
gyerekeket nem csak arra lenne fontos megtanítani, hogyan
kerüljék el a nem kívánt terhességet - hangsúlyozta még
Aczél Anna -, a családi életre való nevelésre már az
általános iskolában nagy gondot kellene fordítani.” Arra a
kérdésre, hogy van-e a vallásos iskolai nevelésnek a korai
szexualitásra nézve visszatartó ereje, az igazgatónő azt
felelte, hogy ezt kizárólag nagyon hiteles, azaz a hitét
őszintén, a gyakorlatban is következetesen megélő pedagógus
esetében tudja elképzelni, de véleménye szerint ennek a
problémának az oka alapvetően nem a vallásos oktatás
hiányában keresendő.
A különböző szakemberek egyetértenek abban, hogy a kora
fiatalkori szexualitás problematikáját illetően elsősorban a
családoké a felelősség, de a szülőknek egyre nehezebb
feladatot jelent a hagyományos erkölcsi értékek
átörökítése, amelyekkel, ráadásul, ők maguk sem mindig
azonosulnak teljes mértékben. „Az iskola is csak akkor képes
hosszabb távon eredményes felvilágosító-nevelő munkát
végezni, ha együttműködik a szülőkkel. Egyik a másik
nélkül nem működik” - szögezte le Padisák Mihályné, a
Művelődési és Közoktatási Minisztérium főtanácsosa.
Sári Lajos, az MKM közoktatás-fejlesztési főosztályának
helyettes vezetője lapunk kérdésére válaszolva kifejtette: a
pedagógus mesterségbeli tudásának fontos eleme az élet
igazából tananyaggal nem közölhető részének a tanítása
is, mint például az érzelmi nevelés vagy a társas
kapcsolatokkal való bánás. Ezért rendkívül fontos, hogy
erre megfelelő, tehát az eddiginél sokkal nagyobb hangsúlyt
helyezzen a munkája során. Ezt szolgálja mind az alapfokú
pedagógusképzés, mind a tanártovábbképzés megújított
koncepciója is. Ennek nyomán, a Népjóléti Minisztériummal
együttműködve, megfelelő szakemberek bevonásával a
tanártovábbképzés rendszerén belül számos olyan program
kidolgozására került sor, amelynek az a célja, hogy a
tanárok a mentálhigiénia területén is a hivatásuknak
megfelelő jártasságra tegyenek szert. A szakember fontosnak
tartotta még kiemelni a NAT-ban rejlő lehetőségeket is,
hiszen az alaptantervben - Életvitel, emberismeret címen -
szerepel ez a problémakör, ami azt jelenti, hogy csak olyan
pedagógiai programok fogadhatók el, amelyekbe ezek az ismeretek
beépülnek. Sári Lajos megerősítette azt az állítást, hogy
e koncepció érvényesüléséhez az iskolák, illetve a
pedagógusok szemléletmódváltására van szükség, ami
időigényes folyamat. Még mindig nagy akadályt jelent ugyanis
a társadalom prüdériája, valamint az a tény, hogy sok
pedagógus maga is rászorulna egy felvilágosító, családi
életre, társas kapcsolatokra nevelő terápiára.