Az Igazságügyminisztérium változtatni akar azon a
szabályozáson, amely meghatározza, hogy mi számít csekély,
illetve jelentős kábítószer-mennyiségnek. A jelenlegi
meghatározás ugyanis megkönnyíti a kereskedők számára a
felelősség alóli kibúvást.
A Büntető törvénykönyv megkülönbözteti a
„csekély” és „jelentős” mennyiség fogalmát, de nem
határozza meg ezen kategóriák tartalmát. Erről a Legfelsőbb
Bíróság kollégiumi állásfoglalása ad eligazítást. A
testület a nem kábítószer-élvezők számára halálos adagot
vette alapul, s ennek tízszeresében határozta meg a
„csekély” érték felső határát, ennek legalább
százszorosa pedig a „jelentős” mennyiség lett. A
szabályozás logikája szerint akinél csekély mennyiséget
találnak, feltehetőleg inkább kezelésre szoruló narkós,
semmint kereskedő, ezért amennyiben gyógykezelésnek veti alá
magát, mentesülhet a büntetés alól. A nyomozók tapasztalata
szerint a dörzsölt drogkereskedők éppen ezért csak ritkán
tartanak maguknál a csekély mennyiséget meghaladó
kábítószeradagot. Nagyobb adag átadását általában több
találkozás során, különböző színhelyeken bonyolítják
le.
Mint Soós Lászlótól, az Igazságügyminisztérium
büntetőjogi főosztályának tanácsosától megtudtuk, az új
tervezet kábítószer-fajtánként határozza meg a kritikus
menynyiséget, és sok esetben nagymértékben csökkenti a
„csekély” és a „jelentős” mennyiség határát, amit a
tiszta hatóanyag-tartalom alapján szab meg. Ez legalábbis egy
ideig megnehezítené a kereskedők működését, hiszen sokkal
kisebb mennyiséget tarthatnak majd maguknál, és az is időbe
telik majd, míg kialakítják az új mennyiségekkel kapcsolatos
stratégiájukat. Nemzetközi tapasztalatokra alapozva a
szakemberek egybehangzóan azt állítják, hogy a
kábítószerekkel kapcsolatos bűncselekményeket csak a
kereskedők szigorú megbüntetésével lehet visszaszorítani.
El kell érni, hogy a büntetés elrettentő ereje meghaladja a
kábítószer-forgalmazásból származó rendkívüli haszon
vonzerejét. Az igazi elrettentéshez azonban a büntetés
súlyánál is fontosabb annak elkerülhetetlensége.