Valószínűleg szervezési hiba áldozatai lettek a Magyar
Igazság és Élet Pártja dunakeszi aktivistái, amikor Tőkés
László református püspököt kérték fel a
képviselőjelöltjük melletti korteskedésre. A romániai
forradalom hőse ugyanis egy milliméterrel sem tolta előrébb a
MIÉP szekerét. Előadása témájául a határon túli
magyarság helyzetét választotta.
A hallgatóságot ért első csalódás kulturális jellegű
volt: közvetlenül a felkonferálás után derült ki, hogy a
„Jézus szíve vegyes kórus” (karigazgató: Kovács
Lajosné, Lujzika) mégsem ad ízelítőt művészetéből.
Kárpótlásul Révész István Ki a magyar? című verse
hangzott el, majd Tőkés László kapta meg a szót.
A püspök hamar lehűtötte a kedélyeket: „Félreértés
történt, én nem a MIÉP, hanem Kisida Elek doktor úr
meghívására jöttem Dunakeszire, beszédem témája pedig nem
kapcsolódik a választásokhoz.” Tőkés Lászó tartotta
magát ígéretéhez, és az Erdélyben élő kisebbség
problémáit vázolta fel. A határon túl élő magyarság 1990
és 1994 között volt a legjobb helyzetben, amikor néhai Antall
József 15 millió magyar miniszterelnökének nevezte önmagát
- tudtuk meg a püspöktől. Tőkés László szerint az
idézett antalli kijelentés „a legfontosabb apokrif
evangéliumi mondat”. A püspök szükségesnek tartja a
trianoni traumák feloldását, és azt, hogy a magyarországi
magyarok többet törődjenek a határon kívüliekkel. A
sértődés elkerülése végett hozzátette: „én az
átlagról beszélek, nem rólatok, testvérek”. Tőkés
ezután felhívta a figyelmet a Magyarok Világszövetsége
által közzétett hatpontos minimumcsomagra, amely a nemzet
sorskérdéseivel foglalkozik. A MIÉP-es hallgatóság előtt
ekkor halvány reménysugár jelent meg: a püspök ugyanis
kijelentette, olyan pártokra kell szavazni, amelyek
egyetértenek az említett memorandummal. Egy hallgatói
kérdésre adott feleletből azonban az a meglepő tény derült
ki, hogy mind a hat parlamenti párt támogatja az MVSZ
felvetéseit. A műsorvezető - mintegy mentő ötletként -
felkérte Tőkés Lászlót, mondjon néhány méltató szót a
MIÉP jelen lévő képviselőjelöltjéről, az est
házigazdájáról. A romániai forradalom hőse azonban
ellenállva a kísértésnek, tömören így válaszolt: „Nem
ezért jöttem, nem nyilatkozom.”