BALOGH M. PÉTER
Ellenzéki variációk

A média különböző csatornáin keresztül egyre gyakrabban hallani, hogy éleződik a választási verseny az MSZP és a Fidesz - MPP között. Sőt vannak, akik tudni vélik, hogy mára a Fidesz nőtte ki magát a legnagyobb párttá. A Szonda Ipsos április elején készült felmérése ezzel szemben azt mutatja, hogy meglehetősen nagy különbség van az egyes pártok között. A biztos szavazók között az MSZP vezet 34 százalékkal, míg a Fidesz - MPP-nek 23 százalék a támogatottsága. Az FKGP a harmadik 18 százalékkal, majd az SZDSZ következik 10 százalékos támogatottsággal. A négy „nagy” pártot követi az MDF 4, a Munkáspárt 3, a KDNP és a MIÉP 2-2, végül az MDNP 1 százalékkal.
Ezek az adatok azt sugallják, hogy a májusi választás eldőlt, a kérdés pusztán az, hogy az MSZP önmagában is képes lesz-e abszolút többséget szerezni, vagy a kormányzáshoz szüksége lesz a szabaddemokraták mandátumaira is.
A váratlan fordulatokat azonban egyetlen közvélemény-kutató sem tudja kizárni. Az egyik ilyen lehetséges meglepetésforrás a MIÉP lehet. A „harmadik út, a saját magyar út”, a nemzeti radikalizmus programját hirdető párt azt ígéri: 50 százalék alá szorítja a „rablópáros” koalíciót. Továbbá azt, hogy a MIÉP választási sikere nyomán a Szonda Ipsos munkatársai elveszítik állásukat, mivel szembesülniük kell majd előrejelzéseik teljesen téves voltával. A radikális rendszerváltást, igazságtételt, a privatizáció felülvizsgálatát ígérő párt, amely külön adókkal fenyegeti a privatizáció és vagyonátjátszás „haszonélvezőit és kedvezményezettjeit”, valamint a „jelenlegi csatlós elit különböző képviselőit”, a kopogtatócédulák összegyűjtése során a vártnál jobban szerepelt. Saját bevallásuk szerint közel négyszázezer cédulát összegyűjtve az elsők között tudtak országos listát állítani. A számadatokkal kapcsolatban némileg árnyalja a képet az, hogy Csurka István pártelnök a Napkelte adásában elismerte, a leadott ajánlások száma jelöltenként 1000-1200 között mozgott, így a 173 jelölt mintegy 200 ezer cédulát kaphatott. A különbségről a pártelnök csupán annyit árult el, hogy a többi ajánlást a jelöltek a fiókba zárva őrzik.
A MIÉP esélyeit növelheti a kisgazdapárt gyengülése, amely a radikális szavazókat egyre jobban elveszíti, vagy talán szándékosan akarja elveszíteni. Sokaknak kedvesen cseng az erősen Európa- és NATO-ellenes szélsőjobboldali párt nyíltan idegenellenes radikális politikája, ami tőlünk nyugatabbra a francia LePen, az olasz Fini és az osztrák Haider politikai elveivel rokon. Látni, hogy mégsem színmagyar ez az út, hiszen minden náció kénytelen együtt élni ezzel a fajta törzsi uszítással és a szociális irigységre játszó osztálygyűlölettel a sokak által ígéret földjének feltüntetett Európában.
A másik meglepetés a Fidesz-MDF szövetség választási győzelme lehet. A Fidesz vezetői magabiztosan nyilatkoznak győzelmi esélyeikről, mindenekelőtt a Gallup közvélemény-kutatási adataira hivatkozva. Ezzel szemben az országos körkép azt mutatja, hogy a Fidesz viszonylag kevés meggyőző egyéni jelölttel rendelkezik, a Fidesz által támogatott MDF-jelöltek többsége pedig kifejezetten esélytelen az egyéni körzetek megnyerésére. Mindez meglehetősen kérdésessé teszi, hogy a Fidesz egyedül megnyerje a választást. Így a Fidesz kormányra kerülésének egyetlen lehetősége, ha koalícióra lép a kisgazdákkal. Az Orbán-Torgyán kormány lehetőségét feszegető szabaddemokrata felvetésre ugyan Deutsch Tamás úgy reagált, hogy a Fidesz csak egy „tisztán polgári kormányban tudja elképzelni szerepvállalását”, de arra nem tért ki, hogy ha a Fidesznek és a kisgazdáknak együtt megvan a parlamenti többségük, akkor hajlandók-e együtt kormányozni. Deutsch nyilatkozatával kapcsolatban tehát csak az a kérdés, hogy a Fidesz-FKGP koalíció utólag „tisztán polgárinak” minősül-e? A Fidesz rugalmasságát ismerve, csak a választók szoktatásának kérdése, mi tartozik hozzá a „tisztán polgári kormány” fogalmához.
Az a körülmény, hogy a kisgazdákkal korábban rendszeresen éles konfliktusokba keveredő Fidesz látványosan kerül mindenfajta nyilvános vitát, azt jelzi, hogy a Fidesz vezetői egyáltalán nem zárják ki annak lehetőségét, hogy Torgyánnal közös kormányt alakítsanak. Ha ugyanis ezt kizárnák, azzal egyúttal azt kellene elismerniük, hogy készek akár valamelyik jelenlegi kormánypárttal is kormányt alakítani.
Milyen politikára számíthatunk egy ilyen kormány megalakulását követően? Sokat sejtet erről az a kijelentés, hogy az ellenzék többet akar, mint csupán kormányváltást. Ennek a mondatnak a jelentését ma még jótékony homály fedi. Mint ahogyan azt is, hogy mit tesz ez a két párt, ha abszolút többségét esetleg csak a MIÉP támogatásával tudja elérni. Megpróbálnak kisebbségi kormányt alakítani, vagy hajlandók Csurkával együtt kormányozni? Ezt a lehetőséget leginkább az teszi valószínűtlenné, hogy a MIÉP durva kirohanásokat intéz a jelenlegi Fidesz és az FKGP ellen. Mindazonáltal a MIÉP támadása Torgyán és Orbán ellen lehet pusztán taktikai jellegű is, amellyel szavazatokat akar hódítani a két ellenzéki tábor - de mindenekelőtt a kisgazdák - soraiból. Nehéz figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a MIÉP korábban már tett javaslatot egy ellenzéki összefogás létrehozására. A kérdés ismét úgy vetődik fel, hogy ha a Fidesz és a kisgazdapárt együtt csak 48 százalékot ér el, akkor a jelenlegi kormánypártok valamelyikével vagy inkább a MIÉP-pel alakít-e kormányt.
A pártprogramok tanulmányozása alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy egy lehetséges Fidesz-FKGP koalíció pártjai - ha saját programjukat komolyan veszik - sok kérdésben juthatnak közös nevezőre. Mindkét párt alapvetően igazságtalannak tartja a mostanra kialakult társadalmi struktúrát. A jövedelmek új elosztását ígérik, és olyan rétegek pozícióba hozását, amelyek eddig nem, vagy nem kellőképpen tudtak részesedni a gazdasági javakból. A kisgazdapárt jelszavai a bankárzsebeket megtöltő belső államadósság kamatairól összecsengenek a kamatrabszolgaságról szóló MIÉP-es indulatokkal, és ugyanazokat a szíveket dobogtatja meg, mint a Fidesz panasza a folyamatosan szegényedő középosztályról, amelynek anyagi restaurációját is ígéri. Ez a filozófia a javak létrehozása helyett a mások által megtermelt jövedelmek elosztásában gondolkozik. A kis- és középvállalkozásoknak ígért kedvezményes hitelek és a bérből élők fizetésemelésének ígérete a legkülönfélébb szinteken alkalmas a kliensrétegek toborzására, de az ígéretek teljesítése csak arra lehet jó, hogy újabb hiányokat képezve felborítsa az ország költségvetését.
Mindkét párt a nemzeti konzervativizmus hangján szólal meg, amely azt sugallja, hogy az Antall-kormány idejére jellemző heves ideológiai viták újra megjelenhetnek a közéletben. Ezt már előrevetítik a Magyar Katolikus Egyház egyes megnyilvánulásai, amelyek azt mutatják, hogy a püspöki kar nem tartja elégségesnek az MSZP-kormány igen gáláns ellátását, és feltehetőleg nagyvonalúbb ajánlatokra számít.
Az igazi különlegességet a külpolitika jelentheti. Martonyi János, a Fidesz külpolitikai szakértője a környező országok vonatkozásában az antalli külpolitika megújítását ígéri, aminek alapja az ő megfogalmazása szerint a határozott nemzetpolitika lenne. Ez a gondolat, kiegészülve egy folytonosan trianoni békediktátumot emlegető torgyáni vonallal, a környező országokkal való újabb konfliktusok kiélezésével fenyeget, ami a határon túli magyarokat kiszolgáltatott helyzetbe ránthatja, továbbá a külföldi tőkét is elriaszthatja e térségből.
A Fidesz egyelőre leplezni igyekszik a kisgazdapárt felé irányuló koalíciós hajlandóságát, mivel az választóinak jelentős részét megriasztaná, de az első forduló után könnyen kiderülhet: a két párt együtt halad tovább. Ha másként nem megy, hát az ellenzéki oldalon.