RÁCZKI ZSUZSANNA
Mit ér az ember Kínában?

Az 1989-es Tienanmen téri vérengzés után úgy tűnt, Kína leállítja a gazdasági reformokat, és újra bezárja az ajtót a külvilág előtt. A kínai-amerikai kapcsolatokban új fejezetet nyitott a kínai elnök tavaly októberi washingtoni látogatása, annak ellenére, hogy a kínai emberi jogi politikában nem sok változás történt az elmúlt évek során.

„Kína hatalmas ország, óriási regionális és globális befolyással. Saját nemzeti érdekünk, hogy párbeszédet folytassunk velük” - védelmezte Madeleine Albright külügyminiszter az amerikai politikát, de hozzáfűzte: „Amíg Kína nem változtat emberi jogi politikáján, sohasem lesz teljesen rendezett a velük való kapcsolatunk.”
Az alapvető szabadságjogokat védelmező törvények tökéletlensége, illetve a hatóságok eltérő véleményekkel szembeni intoleranciája miatt a kínai kormány megsérti az emberi jogok nemzetközileg elfogadott normáit. E jogi sérelmek közé tartozik a másként gondolkodók tárgyalás nélküli önkényes bebörtönzése, a politikai és bűnügyi halálos ítéletek igazságtalan tárgyalásai; több mint 200 ezer ember fogva tartása „átnevelő” munkatáborokban, kínzás és rossz bánásmód a rendőrségi fogdákban, börtönökben és munkatáborokban; valamint a halálbüntetés szélsőséges alkalmazása számos, sokszor nem erőszakos törvénysértés esetében. Bár a kommunista kormány tagadja ezt, nagyszámban tart bebörtönözve „ellenforradalmi” vagy „államellenes bűntények” miatt politikai foglyokat. Hivatalos források szerint több mint kétezer ellenforradalmi bűncselekménnyel vádolt személyt tartottak fogva tavaly. Súlyos korlátozások érvényesülnek a szólás-, a sajtó-, a gyülekezés- és a vallásszabadság, illetve a magánélethez való jog területén. Több vallási csoportnak - köztük protestánsoknak és katolikusoknak - volt része erőteljes üldöztetésben az elmúlt években. Egy 1994-es szabályzat értelmében ugyanis minden vallási csoportnak be kell jegyeztetnie magát a kormány vallási ügyekkel foglalkozó irodájában, hogy a hivatalos vallási szervezetek fennhatósága alá kerüljenek. Az üldöztetések ellenére a vallási csoportok száma gyorsan növekedett, és a kormány 15 milliós becslésével szemben egyes vélemények szerint a százmilliót is elérheti a földalatti egyházhoz tartozó protestáns hívők száma Kínában.
A hihetetlen sebességgel feltörekvő Kína mára a világ második legnagyobb gazdaságává vált, szakértők úgy vélik, hogy a jelenlegi növekedési ütem mellett 2010-re megelőzheti az Egyesült Államokat is. Kína hosszú távon gondolkodik, és ebben segítségére van az is, hogy a „demokratikus kommunizmus” ideológiájában gondolkodó pekingi vezetésnek nem kell négy-öt évente meggyőzni a választókat programjuk eredményeiről.
Peking jól megfontolt lépésekkel építi ki regionális, sőt reményei szerint globális nagyhatalmi pozícióját. A gazdasági növekedéssel párhuzamosan Kína folytatja az Öböl-háború után elkezdett fegyverkezési programját, amellyel rövid időn belül le szeretnék dolgozni a jelenleg évtizedesnek becsült technikai lemaradást. Amerikai jelentések szerint Peking 1996-ban mintegy 90 milliárd dollárt költött a hadsereg korszerűsítésére.
A modernizáció sikeréhez nagyban hozzájárul a Moszkvával való együttműködés. Az oroszok a pénzhiány miatt készek szinte bármilyen haditechnológiát áruba bocsátani, jóllehet tisztában vannak azzal: a Kínának eladott fegyverek Oroszországot is fenyegetik. Az amerikai törekvések ellensúlyozására Oroszország egyre inkább stratégiai partnerként is kezeli Kínát. Moszkva pozitívan értékeli, hogy Kína támogatja a Független Államok Közösségének orosz fennhatóság alatt való újraegyesülését, és ellenzi a NATO bővítését.
Egy washingtoni kutatóintézet jelentése négyszázra becsüli a kínai nukleáris fegyverek számát. Kína egy titkos program keretén belül katonai csúcstechnológiát szerez be nyugatról, és közvetítőkön keresztül nukleáris fegyverek tervezésére, gyártására és kilövésére is alkalmas szuperszámítógépeket vásárolt az Egyesült Államoktól.
Növekvő gazdasága és katonai ereje következtében Kína szeretné kiterjeszteni befolyását Ázsiában egészen az Indiai-óceánig. Hongkong visszacsatolásával megnőtt Peking diplomáciai mozgástere a távolabbi térségekben is. Kína támogatja a palesztin nép „igazságos harcát elfoglalt területei visszaszerzéséért”, valamint szorosan együttműködik Iránnal nukleáris fegyverek fejlesztésében.
Kína egyik legkomolyabb európai szövetségese Franciaország. 1997 májusában a két ország között megállapodás jött létre, amely hangsúlyozza: a most kialakuló multipoláris világrendben „a teljes fejlettséget elért Kína és az Egyesült Európa fogja játszani” a legfontosabb szerepet.