Vissza a tartalomjegyzékhez

BOHÁCS ZOLTÁN
Németország hatalomváltás előtt?

Még több mint öt hónap van hátra a szeptemberben esedékes németországi választásokig, ám a küzdelem már most is javában folyik. Helmut Kohl és kihívója, a német politika legújabb üstököse, Gerhard Schröder április 26-án a Szászország-Anhaltban sorra kerülő tartományi választások apropóján néz újra farkasszemet egymással.


Gerhard Schröder Fotó: MTI

A német politika állóvizét - és tegyük hozzá: egy alighanem csendes és eseménytelen kampány kilátásait - a német szociáldemokraták újdonsült frontembere alig több mint egy hónapja igencsak felkavarta. Mint ismeretes, Schröder a március elején megtartott alsó-szászországi választások nyomán robbant be a német politikai köztudatba. A szavazatok 48 százalékának begyűjtésével és 1994-hez képest 200 ezer új szavazóval együtt ugyanis nemcsak a kereszténydemokraták jelöltjét ütötte ki, hanem pártján belül a pártelnök Lafontaine-nel immár másfél éve tartó versenyfutást is egyszer s mindenkorra a maga javára döntötte el. Sőt annak ellenére, hogy a bonni retorika igyekezett mindent megtenni, hogy a választási eredményt a helyi viszonyokkal magyarázza, jelzésértékű vereség volt ez mind a kormánypártok, mind személyesen Helmut Kohl felé.
Pedig a mintegy tizenhat éve folyamatosan hatalmon lévő Kohl pályafutására alighanem ez a következő ciklus tenné fel a koronát. A német egységet összekovácsoló, az immár egységes Németországot az Európai Unióba bevezető kancellár politikai trófeái közül ugyanis hiányzik még a Monetáris Unió bevezetője, a berlini átköltözködés végrehajtója és a Németországot a harmadik évezredbe átvezető kormányfő megtisztelő címe. A jelek szerint azonban ezek kezdenek egyre inkább távolodni tőle. Mind a tartományi választások, mind a közvélemény-kutatási adatok szerint Németország változásokra vágyik 1998-ban.
A gazdasági nehézségek, a rekordokat döntő munkanélküliség, az euróval kapcsolatos aggályok és bizonytalanságok, és mindenekelőtt a kormány és a kancellár személyéhez fűződő növekvő bizalmatlanság a harmadik évezred felé közeledő Németországban erőteljesen összekapcsolódik a változtatás igényével.
Az SPD és újdonsült kancellárjelöltje kétségtelenül érzi is az itt adódó lehetőséget. Aligha véletlenül választotta az SPD kampánystratégiájának vezérfonalául a változtatás szükségességét. „Köszönjük, Helmut, most már elég” - hirdetik Németország-szerte a szociáldemokraták plakátjai, akik Kohlt szívesebben látnák a történelemkönyvekben, mint a kancellári hivatalban. Számukra a meggyengült koalíció és az „idős és elhasználódott” kancellár a győzelem komoly esélyét és a hosszú, kényszerű ellenzékiség végét jelentheti. Olyannyira érzik ezt a lehetőséget, hogy a párt a belső, igen komoly véleménykülönbségeken is egyértelműen felül tudott emelkedni, és kifelé szokatlanul egységes és fegyelmezett képet mutat. Az SPD múlt heti lipcsei kongresszusa is ennek a kompromisszumnak ékes példája. Pedig ezen a kancellárjelölt programismertetését helyenként bizony feszélyezettség, sőt esetenként dermedt csönd fogadta. Nem is csoda, hiszen a régi szocdemes szíveket megdobogtató ’szociális’ jelző alig-alig hangzott el, annál többször viszont a vállalkozókedv, a felelősségtudat és a modernizáció. „Nincs SPD-s gazdaságpolitika, csak jó és rossz gazdaságpolitika van” - erősítette meg a jelölt egy más fórumon. Ám a régi balos, szociáldemokrata füleknek idegenül hangzó program ellenére a párt 93 százalékos többséggel választotta Schrödert immár hivatalosan is az SPD kancellárjelöltjévé.
A legnagyobb kompromisszum kétség nélkül az „új közép” választói réteget megcélzó, a vállalkozói szféra és a nagytőke felé is kacsingató, s éppen ezért a német sajtóban gyakorta csak „Genosse der Bossen”, vagyis a „főnökök elvtársaként” emlegetett Schröder és a hagyományos baloldali szociáldemokrata értékeket képviselők között áll fenn. Megfigyelők szerint azonban ez a kiegyezés a későbbiekben könnyen törékeny is lehet, hiszen amennyiben az SPD ortodoxabb szárnya számára kényelmetlen nézeteket valló Schröder nem hozza az eredményeket, az ’elvtársak’ könnyen visszavonhatják a bizalmukat. Erre azonban a választásokig már aligha fog sor kerülni. Az SPD-nek szüksége van Schröderre, Schrödernek meg az SPD-re, és ezt mindketten tudják.
A lipcsei kompromisszum azonban egy dolgot világosan jelez, mégpedig azt, hogy Helmut Kohl és a jelenlegi koalíció legnagyobb ellenfele szeptemberben alighanem nem a szociáldemokrata párt és annak egyébként eléggé harmatos gazdaságpolitikája, hanem a változtatás és az image-váltás megtestesítője, maga Gerhard Schröder lesz. A hatgyermekes szegény családból felkapaszkodott, a középiskolát és az egyetemet munka mellett elvégző politikus személye ugyanis, aki a hatvanas években ’ifjú szocialistaként’ még ultra-marxista nézeteket hangoztatott a magántulajdonról, ma rendkívül népszerű. A nagy munkabírással és még nagyobb becsvágygyal messzire jutó, saját pártja egyes nézeteivel is keményen vitatkozó sportos self-made-man úgy tűnik, széles társadalmi rétegeket tud megszólítani. A szeptemberi választások döntő szempontja különben könynyen lehet a médiához való viszony. A médiával nagyon ellenséges kapcsolatban lévő, azokat sokszor nyíltan kritizáló Kohllal szemben ezen a téren a kubai szivart szívó és botrányos családi életéről híres médiasztár Schrödernek abszolút esélye van.
Az SPD-nek és jelöltjének meggyőző fellépése, valamint a másfél hónapja szárnyaló közvélemény-kutatási adatok láttán nem meglepő, hogy a koalíció háza körül komoly gondok vannak. Az utóbbi időben ugyanis már nemcsak a liberálisok fegyelmével van gond. A testvérpárt, a bajor CSU is szeretné egyre jobban menteni, ami menthető. Aligha véletlenül, hiszen Bajorországban két héttel az országos választások előtt kerül sor tartományi választásokra. Szintén jelzés értékű, hogy a kereszténydemokratáknak a Schröder-jelenséggel szemben másfél hónapja nem sikerül igazán működőképes stratégiát kidolgozniuk. A nem sok sikerrel kecsegtető kampányukat elsősorban Kohl sikeres Európa politikájára, kiterjedt nemzetközi kapcsolataira és a Schröder személye körül kialakult image rombolására építik - és különösen e legutóbbira, minden lehető eszközzel. „A pudingot nem lehet a falra szegezni” - nyilatkozta például Schröder személyéről a CDU egyik befolyásos frontembere; Kohl véleménye szerint pedig ellenfele a lehető legsúlytalanabb személyiség, akivel valaha is dolga volt. A továbbiakban nemigen lehet sikeres stratégia az ellenjelölt mérsékelt ’euro-szkepticizmusának’ bírálata sem, hiszen ez a nyugatnémet talpraállást és gazdasági felemelkedést megtestesítő Deutschmark euróra váltásának küszöbén sokak számára még kifejezetten imponáló is. Gerhard Schröder pedig van olyan okos, hogy Európa-kritikáját nem fogja nagyon túlzásba vinni.
A vasárnap Szászország-Anhaltban sorra kerülő választásokon a CDU vesszőfutása minden bizonnyal tovább fog folytatódni. Közvélemény-kutatások szerint a párt alig fogja túllépni a 20 százalékot, szemben az SPD várhatóan 45 százalék fölötti teljesítményével. Kohlt tanácsadói lebeszélték a személyes kampányolásról. Véleményük szerint ez a helyi jelöltnek többet ártana, mint használna. A szociáldemokraták kampánystratégái pedig még azt a szívességet sem fogják megtenni a CDU-nak, hogy az a keleti vörös veszéllyel riogathassa a békés nyugati állampolgárokat. Az SPD és a volt keleti kommunista utódpárt, a PDS között helyi szinten elég jól működő együttműködést ugyanis a szociáldemokraták bonni vezetői ab ovo elutasítják. Akkor már inkább a nagykoalíció, mondják. Ez számukra erkölcsileg még mindig elfogadhatóbb, mint a kommunista segítséggel való kormányzás.