Az alacsony termetű, mindig jókedvű Stadler József
falfehérré vált, amikor a bírónő kihirdette az elsőfokú
ítéletet: kilenc év börtön és teljes vagyonelkobzás. A
pályafutását juhászként kezdő vállalkozó láthatóan a
bíróság kijáratánál sem fogta fel teljesen mi történt
vele, a tárgyalóteremből megbilincselve - előzetes
letartóztatásba helyezve - egyenesen a börtönbe vitték.
Arcán jól látható volt a döbbenet.
Ítélethirdetés után. Mellbe vágta Fotó: MTI
Stadler egy Akasztótól hat kilométerre levő tanyán
született. Nyilatkozataiban büszkén mesélte, hogy amikor
1966-ban juhászként munkába állt 1760 forintot keresett, ami
akkor szép pénznek számított. Helybéli parasztember
apjától és anyjától tanulta meg, hogy nem kell megijedni a
dolgoktól, hanem dolgozni kell. És büszke volt arra is, hogy
még a dühöngő szocializmusban, 1981-ben szállítmányozási
céget alapított, amelyből aztán kinőtt az évi több
milliárdot forgalmazó kereskedelmi vállalkozása.
Stadler fogalommá vált: a semmiből lett milliárdos.
Ismerősei még a csúcson is mind Jóskának szólították. Ezt
el is várta. Közvetlen, jó humorú emberként ismerték.
Akasztón mindenki barátjának tartotta. Stadiont és panziót
épített a 3500 lelkes faluban. Szeretett nagylelkűsködni és
az embereknek munkát adni. Már amikor jól ment a cégének,
ugyanis amióta pereskedik az APEH-hel, ezt már nem lehet
elmondani róla. A Stadler-csoda megkopott.
- Jóska rendes ember volt, az, hogy voltak simlis ügyei, még
nem jelenti, hogy megátalkodott ember lenne. Fél Magyarország
adócsaló. Nem gyilkolt embert, nem kuplerájokat épített és
nem kábítószerből gazdagodott meg. Ezek bezzeg szabadon
futkároznak. Kérem, gyilkosok sem szoktak kilenc évet kapni.
Döbbenetes - fogalmaznak az újságírókhoz hozzáedződött
akasztói polgárok. Bács-Kiskun más településein, és főleg
a megye gazdasági elitjében már vegyesebb a kép: állítják,
kockázatos volt üzletelni vele.
Leonardo a vicc
A per Stadler József és nyolc társa ellen folytatólagosan
elkövetett, különösen nagy értékű csalás, adócsalás,
jogosulatlan áfa-visszaigénylés, okirat-hamisítás és egyéb
bűncselekmények miatt a múlt év októberében kezdődött el.
A szövevényes ügyet a bíróság úgy ítélte meg, hogy
Stadler József és társai összességében több mint
kétmilliárd forint kárt okoztak az államnak. A történet
lényege, hogy Stadler József kft.-je nem létező, vagy már
tönkrement magyar, orosz, ukrán és román cégektől fiktív
számlákat szerzett be. Ezek alapján áfát igényelt vissza,
nemegyszer úgy, hogy egy-egy szállítmányt áru- és
pénzmozgás nélkül számlán több cégen is átfuttattak,
míg végül az eredeti összeg többszöröse után kért vissza
általános forgalmi adót. Exporttámogatáshoz és társasági
adócsökkentő tételekhez is hasonló módon jutott hozzá a
vállalkozó.
A bíróság szerint ilyen fiktív ügyletnek számít, hogy egy
budapesti cégtől 820 millióért 205 millió áfaértéken 22
olajfestményt vásárolt. Köztük volt - legalábbis papíron
- Leonardo da Vinci Az utolsó vacsora című festménye. Ezzel
csak az a gond, hogy a festmény freskó Olaszországban. A
hatóság által soha nem látott „festményekhez” egy eddig
ismeretlen férfi közvetítésével és egy nem létező
moszkvai galéria tanúsítványaival jutott az akasztói
focimecénás.
Árvay Árpádné bírónő ítélethirdetéskor elmondta:
Stadler az összes ügyletnél tudta, hogy mit tesz, s erről
többször vallomást is tett. Feldmájer Péter, Stadler
védője enyhítésért fellebbezett, Szabó József ügyész
pedig súlyosbítást javasolt.
Túlzottnak tartja az ítéletet Bárándy György, a
köztiszteletnek örvendő, neves ügyvéd, mert szerinte Stadler
esetében a társadalomra való veszélyesség nem igazán
jelentős. Példaként említette, hogy némely esetben
emberölésért kevesebbet szoktak kapni a gyilkosok. Elmondta: a
hatóságok évek óta nyomoztak Stadler ügyében, már
korábban ismerniük kellett azokat az okokat, amelyek miatt
ilyen súlyos büntetést szabtak ki. S tudniuk kellett azt is,
hogy - amiért az ügyész is letartóztatását kérte -
lehetősége van elhagyni az országot. A kérdés most az, hogy
miért nem helyezték már korábban előzetes letartóztatásba
Stadlert. Bárándy kifejezetten furcsának nevezte a hatósági
eljárást, de az ezzel kapcsolatos elképzeléseit nem kívánta
bővebben elmondani. Leszögezte: nagyon furcsa eljárás volt.
A gyanú
A lapunk által megkeresett ügyvédek mindanyian furcsállták,
ahogy „hirtelen lecsapott az igazságszolgáltatás
berozsdásodott ökle”, miközben korábban jelentős anyagi
kárt okozó ügyeknél felmentő, enyhébb, vagy csak névleges
ítélet született. Volt, aki úgy fogalmazott: mivel a
közvélemény az utóbbi években enyhének látja az
ítélkezést, elképzelhető, hogy Stadlerrel példát akarnak
statuálni.