GÖRBICZ TAMÁS
Beszélgetés György Péter esztétával

Végképp lejárt a politika uralma a médiák felett - vallja György Péter esztéta. A szappanoperák kiszorítják a közéleti műsorokat, a kétfejű borjú a párthíreket. A nézők nem kíváncsiak a politikusokra, különösen ha azoknak nincs is mit mondaniuk. Az ELTE Esztétika és Média Tanszékének vezetője szerint négy éven belül az újságírók fiatal generációja átveszi a hatalmat. A globalizálódó világban nem a helyi politika, hanem a multinacionális cégek befolyása veszélyeztetheti a médiákat.

- A mostani kampányidőszak feltűnően csendes. Mi lehet ennek az oka?
- A jelenlegi helyzet alapvetően eltér a 1990-es és 1994-es választásokat megelőző időszaktól, amikor a politika uralkodó volt a médiában. Olyan mennyiségű politikamentes információ árad az emberekre, ami véget vet a párthírek egyeduralmának.
Ezt a helyzetet legjobban az a plakát illusztrálja, amelynek üzenete, hogy „áttörjük a hallgatás falát”. A borotválatlan, üvöltő férfiarc nem agressziót fejez ki. A jobboldalon határozottan kétségbe vannak esve. Az a kiáltás egy fuldoklóé. Attól fulladozik, hogy félreérti a helyzetet, azt gondolja, hogy láthatatlan kezek, politikai trükkök kényszerítik rá a hallgatást. Pedig csak arról van szó, hogy a kutyát nem érdekli, amit mondani akarnak.
- Ennyire érdektelen lenne a pártok mondanivalója?
- Sokkal jobban megoszlik a figyelem. A szappanoperák nézettsége azt mutatja, hogy a polgárok figyelme a politika szempontjából meghatározhatatlan irányba megy el. A politika, mint téma, elvesztette a táborát.
- Nem lehet, hogy a politika mégis rátelepedett a médiákra? Legtöbben az MSZP-t gyanúsítják azzal, hogy szándékosan visszafogja a médiát a kampányidőszakban. Gondolok itt a hírműsorokra...
- Én nem osztom ezt a nézetet. Persze mindenből lehet összeesküvéselméleteket gyártani.
A médiák elkezdtek piaci alapon működni, az eladható reklámidő és ezzel összefüggésben a nézettségi index dominál. A politikusok gyakorolhatnak nyomást a műsorkészítőkre, de ha ennek az az eredménye, hogy csökken a műsor nézettsége, akkor befolyásuk nem lesz hosszú életű.
- Ezek szerint törvényszerű, hogy egy kampányidőszakban is a rendőrségi hírek domináljanak?
- Tudomásul kell venni, hogy ez verseny. Az árvíz, a kétfejű borjú, a megesett lány jobban érdekli az embereket a pártoknál. A másik baj az, hogy a pártokban él egy elképzelés, hogy mi érdekli a nézőt, és csodálkoznak, ha mégsem az érdekli őket. A pártok még azt gondolják, hogy a klasszikus elmélet szerint a médiára azért van szükség, hogy az okoskodó ész szerepe, az ember kritikai képessége kifejlődjön, illetve megmaradjon. De a néző szórakozni akar. Ez nem magyar specialitás, hanem világtendencia. Ez úgyanígy van Amerikában vagy Angliában is.
- Ha valamikor, akkor éppen a kampányidőszakban kellene előtérbe kerülniük a fontos nemzeti kérdéseknek. Mégis itt állunk az évezred küszöbén, csatlakozunk az Európai Unióhoz... Most kellene a legszélesebb nyilvánosság előtt megvitatni azokat a problémákat, amelyek évtizedekre meghatározzák majd az életünket.
- Igen, ez az igazi, szép értelmiségi álom. De a médiákat csak részben vezeti az a racionális elképzelés, hogy a valóságot, az életet viszszatükrözzék. Van ennél egy keményebb realitás, mégpedig az, hogy az emberek miért fizetnek. A Romana regényújságot többen olvassák, mint az irodalmi lapokat. Ez is egyfajta szavazás, megmutatja, hogy milyen társadalomban élünk valójában. Lehet, hogy kiderül: az emberek teljesen más társadalomban élnek, mint ahogyan azt az értelmiségi elit - ideértve a pártokat is - gondolja.
- Mintha egy kis keserűség is kicsendülne a kapitalista piacgazdasággal szemben...
- Szó sincs keserűségről. Ez egyszerűen tény. Az emberek ki akarnak kapcsolódni, ezért hajlandóak fizetni. Az egy másik kérdés, hogy ez mennyire tesz jót a demokráciának vagy milyen kontradikciót okoz a közéletben a médiának ilyetén szerepe.
- Tegyük fel, hogy a kereskedelmi médiának ez a végzete. A közszolgálati műsoroknak ellenben pontosan az volna a hivatásuk, hogy ezt kiegyensúlyozzák.
- A közszolgálati televízió alapításától fogva lehetetlen helyzetbe kényszerül. Amikor a jogalkotó előírta számára, hogy részesednie kell a reklámtortából, kihúzta a lába alól a talajt. Morálisan tönkretette, mert nem a műsorai minőségére koncentrál, hanem a reklám után liheg. Nem véletlen, hogy az MTV egyetlen percig sem tartotta be a törvény rá vonatkozó reklámelőírásait. Nem hiszem, hogy azon az ötmilliárdon múlott volna, hogy megteremthető legyen egy tisztán közszolgálati modell.
- Sokan azt is kétségbe vonták, hogy megvannak-e az állami televízióban a szakmai garanciák a közszolgálati műsorszolgáltatáshoz.
- Akkor is ki kellett volna alakítani egy működőképes modellt, és idővel felnőtt volna az a generáció, amely szakmailag is érthette volna a közszolgálatiság lényegét.
A magyar újságíró-társadalom el van öregedve, jönnek azok a tehetséges fiatalok, akik már másban nőttek fel. Jártak a világban, több nyelvet beszélnek, más a munkaerkölcsük és felfogásuk. Véleményem szerint három-négy éven belül lezajlik egy generációváltás. Érdekes, hogy ebben a kereskedelmi televíziók járnak élen. Kezdtek például egy jól bevált, volt tévés bemondóval, aztán pillanatokon belül találtak egy tehetséges huszonévest az egyik vidéki kábeltévénél. És nem csak azokról van szó, akik képernyőre kerülnek. Ezek a fiatalok néhány éven belül átveszik a hatalmat. Lehet, hogy túlzottan optimista vagyok, de tanárként nem is lehetek más.
Nyugaton nagyon szigorúan szabályozzák, hogy ki mit mondhat nyilvánosság előtt. A televízióban elhangzó beszéd normateremtő, legalizáló erővel bír. A készülék mindenkinek ott van az otthonában, és az emberek beépítik és követik azokat a sémákat, amelyeket a média közvetít. Beépül a megánéletükbe. Megtanulják adott esetben hogyan nem lehet beszélni a nőkről vagy egy társadalmi rétegről. Le lehet beszélni őket a dohányzásról vagy éppen ellenkezőleg. Itt még nehezebben értik meg, hogy a nyilvános beszédnek milyen hatalmas súlya van. És furcsamód ebben is a kereskedelmi tévék jobbak a közszolgálatinál.
- Visszatérve a kampányhoz, valóban arról van szó, hogy a politika befolyása relativizálódott a szórakoztatás túlsúlya miatt?
- Biztos vagyok benne, hogy az az idő egyszer és mindenkorra elmúlt, amikor a politika hetekre átvette az uralmat a képernyőkön. Ha valaki 1989-ben adott magára, akkor figyelte a Napzárta műsorát. Ma is létezik ennek az utóda Mélyvíz néven. A legtöbben még csak nem is hallottak róla, és ennek nem csak az az oka, hogy technikailag is nehezebb a műholdas adást fogni. Az értelmiség nem fog többet olyan helyzetbe kerülni, mint 1989-ben volt.
A média piacosodásán túl persze a pártok is hozzáteszik a magukét. Az MSZP-nek szinte nincs is kampánya, az SZDSZ-é sem jó. Hoggyal nem szoktunk mondatot kezdeni. A Fidesz a változatosság kedvéért az SZDSZ rugdosásával tölti az idejét, a naplementés kampányplakát az elrepülő szabad madarakkal már a jó ízlésen is messze túl van. A kisgazdapárt számomra maga a csoda. A pártelnök két hölggyel Spéter Erzsébet-stílusú, szkáj parasztruhában. Tipikus esete annak, ahogyan egy rózsadombi ügyvéd elképzeli a népet. A kisgazdáknak pont annyi közük van a kisgazdákhoz, mint a Váci utcai matyóhímzéseknek a népművészethez.
- Van-e valami olyan, ami tetszik György Péternek. Azt már hallottuk, hogy mi minden nem jó, lát-e biztató példákat?
- Hm... Az MDNP plakátja kifejezetten szellemes, csak hát nem igaz. A 9,7 százalékos eredményt Zemplénben érték el egy időközi választáson. Lehet, hogy majd 2002-ben bejön. Ízléstelen tőlem, de tetszik, hogy az Élet és Irodalom egész formás újság kezd lenni. A Magyar Hírlapnak is jó esélye van arra, hogy profi napilappá váljon. A HVG még mindig a magyar újságírás standardját jelenti. A Sulinettel is új élet indult el, és a helyi rádiók, tévék jelentőségét most még nem lehet felbecsülni.
- A politika tehát végérvényesen csatát vesztett a Vészhelyzettel és a Pampák királyával szemben?
- Ha valami fenyegeti a médiákat, akkor az a multinacionális piac. A világ globalizálódik. Gondoljunk csak bele. A magyar vagy akár a német parlamentnek alig van pénzügyi játéktere. A költségvetési kiadások 90 százaléka kötött. Akármelyik párt kerül hatalomra, ezen nem tud lényegesen változtatni, hacsak nem valami őrült diktátort szavaznak meg a polgárok maguknak. Egy multinacionális cégnek ezzel szemben sokkal nagyobb a mozgástere. Ráadásul a részvényesek „parlamentje” nem jelent akkora nyilvános ellenőrzést. A politika mindig lokális marad, a magyar kormány nem ellenőrizheti, mondjuk, az IBM-et vagy a Coca-Cola Companyt. A fordítottjában már nem vagyok biztos. A legnagyobb reklámköltséggel pedig a multik dolgoznak, s ezzel ők a médiák első számú eltartói. De ha kiismered a játékszabályokat, akkor velük is el lehet boldogulni. Mi erre tanítjuk a hallgatóinkat. Fontosabb a médiajog, a közgazdaságtan, mint az, hogyan kell egyes politikusokkal kokettálni.