Végképp lejárt a politika uralma a médiák felett -
vallja György Péter esztéta. A szappanoperák kiszorítják a
közéleti műsorokat, a kétfejű borjú a párthíreket. A
nézők nem kíváncsiak a politikusokra, különösen ha azoknak
nincs is mit mondaniuk. Az ELTE Esztétika és Média
Tanszékének vezetője szerint négy éven belül az
újságírók fiatal generációja átveszi a hatalmat. A
globalizálódó világban nem a helyi politika, hanem a
multinacionális cégek befolyása veszélyeztetheti a
médiákat.
- A mostani kampányidőszak feltűnően csendes. Mi
lehet ennek az oka?
- A jelenlegi helyzet alapvetően eltér a 1990-es és 1994-es
választásokat megelőző időszaktól, amikor a politika
uralkodó volt a médiában. Olyan mennyiségű politikamentes
információ árad az emberekre, ami véget vet a párthírek
egyeduralmának.
Ezt a helyzetet legjobban az a plakát illusztrálja, amelynek
üzenete, hogy „áttörjük a hallgatás falát”. A
borotválatlan, üvöltő férfiarc nem agressziót fejez ki. A
jobboldalon határozottan kétségbe vannak esve. Az a kiáltás
egy fuldoklóé. Attól fulladozik, hogy félreérti a helyzetet,
azt gondolja, hogy láthatatlan kezek, politikai trükkök
kényszerítik rá a hallgatást. Pedig csak arról van szó,
hogy a kutyát nem érdekli, amit mondani akarnak.
- Ennyire érdektelen lenne a pártok mondanivalója?
- Sokkal jobban megoszlik a figyelem. A szappanoperák
nézettsége azt mutatja, hogy a polgárok figyelme a politika
szempontjából meghatározhatatlan irányba megy el. A politika,
mint téma, elvesztette a táborát.
- Nem lehet, hogy a politika mégis rátelepedett a
médiákra? Legtöbben az MSZP-t gyanúsítják azzal, hogy
szándékosan visszafogja a médiát a kampányidőszakban.
Gondolok itt a hírműsorokra...
- Én nem osztom ezt a nézetet. Persze mindenből lehet
összeesküvéselméleteket gyártani.
A médiák elkezdtek piaci alapon működni, az eladható
reklámidő és ezzel összefüggésben a nézettségi index
dominál. A politikusok gyakorolhatnak nyomást a
műsorkészítőkre, de ha ennek az az eredménye, hogy csökken
a műsor nézettsége, akkor befolyásuk nem lesz hosszú
életű.
- Ezek szerint törvényszerű, hogy egy
kampányidőszakban is a rendőrségi hírek domináljanak?
- Tudomásul kell venni, hogy ez verseny. Az árvíz, a
kétfejű borjú, a megesett lány jobban érdekli az embereket a
pártoknál. A másik baj az, hogy a pártokban él egy
elképzelés, hogy mi érdekli a nézőt, és csodálkoznak, ha
mégsem az érdekli őket. A pártok még azt gondolják, hogy a
klasszikus elmélet szerint a médiára azért van szükség,
hogy az okoskodó ész szerepe, az ember kritikai képessége
kifejlődjön, illetve megmaradjon. De a néző szórakozni akar.
Ez nem magyar specialitás, hanem világtendencia. Ez úgyanígy
van Amerikában vagy Angliában is.
- Ha valamikor, akkor éppen a kampányidőszakban kellene
előtérbe kerülniük a fontos nemzeti kérdéseknek. Mégis itt
állunk az évezred küszöbén, csatlakozunk az Európai
Unióhoz... Most kellene a legszélesebb nyilvánosság előtt
megvitatni azokat a problémákat, amelyek évtizedekre
meghatározzák majd az életünket.
- Igen, ez az igazi, szép értelmiségi álom. De a médiákat
csak részben vezeti az a racionális elképzelés, hogy a
valóságot, az életet viszszatükrözzék. Van ennél egy
keményebb realitás, mégpedig az, hogy az emberek miért
fizetnek. A Romana regényújságot többen olvassák, mint az
irodalmi lapokat. Ez is egyfajta szavazás, megmutatja, hogy
milyen társadalomban élünk valójában. Lehet, hogy kiderül:
az emberek teljesen más társadalomban élnek, mint ahogyan azt
az értelmiségi elit - ideértve a pártokat is - gondolja.
- Mintha egy kis keserűség is kicsendülne a kapitalista
piacgazdasággal szemben...
- Szó sincs keserűségről. Ez egyszerűen tény. Az emberek
ki akarnak kapcsolódni, ezért hajlandóak fizetni. Az egy
másik kérdés, hogy ez mennyire tesz jót a demokráciának
vagy milyen kontradikciót okoz a közéletben a médiának
ilyetén szerepe.
- Tegyük fel, hogy a kereskedelmi médiának ez a
végzete. A közszolgálati műsoroknak ellenben pontosan az
volna a hivatásuk, hogy ezt kiegyensúlyozzák.
- A közszolgálati televízió alapításától fogva
lehetetlen helyzetbe kényszerül. Amikor a jogalkotó előírta
számára, hogy részesednie kell a reklámtortából, kihúzta a
lába alól a talajt. Morálisan tönkretette, mert nem a
műsorai minőségére koncentrál, hanem a reklám után liheg.
Nem véletlen, hogy az MTV egyetlen percig sem tartotta be a
törvény rá vonatkozó reklámelőírásait. Nem hiszem, hogy
azon az ötmilliárdon múlott volna, hogy megteremthető legyen
egy tisztán közszolgálati modell.
- Sokan azt is kétségbe vonták, hogy megvannak-e az
állami televízióban a szakmai garanciák a közszolgálati
műsorszolgáltatáshoz.
- Akkor is ki kellett volna alakítani egy működőképes
modellt, és idővel felnőtt volna az a generáció, amely
szakmailag is érthette volna a közszolgálatiság lényegét.
A magyar újságíró-társadalom el van öregedve, jönnek azok
a tehetséges fiatalok, akik már másban nőttek fel. Jártak a
világban, több nyelvet beszélnek, más a munkaerkölcsük és
felfogásuk. Véleményem szerint három-négy éven belül
lezajlik egy generációváltás. Érdekes, hogy ebben a
kereskedelmi televíziók járnak élen. Kezdtek például egy
jól bevált, volt tévés bemondóval, aztán pillanatokon
belül találtak egy tehetséges huszonévest az egyik vidéki
kábeltévénél. És nem csak azokról van szó, akik
képernyőre kerülnek. Ezek a fiatalok néhány éven belül
átveszik a hatalmat. Lehet, hogy túlzottan optimista vagyok, de
tanárként nem is lehetek más.
Nyugaton nagyon szigorúan szabályozzák, hogy ki mit mondhat
nyilvánosság előtt. A televízióban elhangzó beszéd
normateremtő, legalizáló erővel bír. A készülék
mindenkinek ott van az otthonában, és az emberek beépítik és
követik azokat a sémákat, amelyeket a média közvetít.
Beépül a megánéletükbe. Megtanulják adott esetben hogyan
nem lehet beszélni a nőkről vagy egy társadalmi rétegről.
Le lehet beszélni őket a dohányzásról vagy éppen
ellenkezőleg. Itt még nehezebben értik meg, hogy a nyilvános
beszédnek milyen hatalmas súlya van. És furcsamód ebben is a
kereskedelmi tévék jobbak a közszolgálatinál.
- Visszatérve a kampányhoz, valóban arról van szó,
hogy a politika befolyása relativizálódott a szórakoztatás
túlsúlya miatt?
- Biztos vagyok benne, hogy az az idő egyszer és mindenkorra
elmúlt, amikor a politika hetekre átvette az uralmat a
képernyőkön. Ha valaki 1989-ben adott magára, akkor figyelte
a Napzárta műsorát. Ma is létezik ennek az utóda Mélyvíz
néven. A legtöbben még csak nem is hallottak róla, és ennek
nem csak az az oka, hogy technikailag is nehezebb a műholdas
adást fogni. Az értelmiség nem fog többet olyan helyzetbe
kerülni, mint 1989-ben volt.
A média piacosodásán túl persze a pártok is hozzáteszik a
magukét. Az MSZP-nek szinte nincs is kampánya, az SZDSZ-é sem
jó. Hoggyal nem szoktunk mondatot kezdeni. A Fidesz a
változatosság kedvéért az SZDSZ rugdosásával tölti az
idejét, a naplementés kampányplakát az elrepülő szabad
madarakkal már a jó ízlésen is messze túl van. A
kisgazdapárt számomra maga a csoda. A pártelnök két
hölggyel Spéter Erzsébet-stílusú, szkáj parasztruhában.
Tipikus esete annak, ahogyan egy rózsadombi ügyvéd elképzeli
a népet. A kisgazdáknak pont annyi közük van a kisgazdákhoz,
mint a Váci utcai matyóhímzéseknek a népművészethez.
- Van-e valami olyan, ami tetszik György Péternek. Azt
már hallottuk, hogy mi minden nem jó, lát-e biztató
példákat?
- Hm... Az MDNP plakátja kifejezetten szellemes, csak hát nem
igaz. A 9,7 százalékos eredményt Zemplénben érték el egy
időközi választáson. Lehet, hogy majd 2002-ben bejön.
Ízléstelen tőlem, de tetszik, hogy az Élet és Irodalom
egész formás újság kezd lenni. A Magyar Hírlapnak is jó
esélye van arra, hogy profi napilappá váljon. A HVG még
mindig a magyar újságírás standardját jelenti. A Sulinettel
is új élet indult el, és a helyi rádiók, tévék
jelentőségét most még nem lehet felbecsülni.
- A politika tehát végérvényesen csatát vesztett a
Vészhelyzettel és a Pampák királyával szemben?
- Ha valami fenyegeti a médiákat, akkor az a multinacionális
piac. A világ globalizálódik. Gondoljunk csak bele. A magyar
vagy akár a német parlamentnek alig van pénzügyi játéktere.
A költségvetési kiadások 90 százaléka kötött. Akármelyik
párt kerül hatalomra, ezen nem tud lényegesen változtatni,
hacsak nem valami őrült diktátort szavaznak meg a polgárok
maguknak. Egy multinacionális cégnek ezzel szemben sokkal
nagyobb a mozgástere. Ráadásul a részvényesek
„parlamentje” nem jelent akkora nyilvános ellenőrzést. A
politika mindig lokális marad, a magyar kormány nem
ellenőrizheti, mondjuk, az IBM-et vagy a Coca-Cola Companyt. A
fordítottjában már nem vagyok biztos. A legnagyobb
reklámköltséggel pedig a multik dolgoznak, s ezzel ők a
médiák első számú eltartói. De ha kiismered a
játékszabályokat, akkor velük is el lehet boldogulni. Mi erre
tanítjuk a hallgatóinkat. Fontosabb a médiajog, a
közgazdaságtan, mint az, hogyan kell egyes politikusokkal
kokettálni.