Vissza a tartalomjegyzékhez

LOCSMÁNDI ANDREA
Pártos kispapok

A Magyar Katolikus Püspöki Kar nem kívánja megváltoztatni az idő előtt nyilvánosságra hozott körlevél szövegét - jelentette ki lapunknak Gyulay Endre szeged-csanádi megyéspüspök. Mint ismeretes, a körlevél kilenc nappal megelőzte tervezett megjelenését. Ennek ellenére Gyulay püspök örömét fejezte ki a szöveg nyilvánosságra kerülése miatt, mert - mint mondta - annak „minden szavát érdemes elolvasni”.

A püspöki kar ajánlása szerint a hívőknek csak olyan pártra érdemes szavazniuk a májusi választásokon, amelynek van esélye a bejutásra. Ugyanis: „Ha olyan pártot választunk, amelyik nem éri el az öt százalékot - szól az ajánlás -, és nem jut be a parlamentbe, akkor szavazatunkat más pártok kapják meg. Így esetleg olyan pártot juttatunk előnyhöz, amelyik akaratunkkal ellenkező nézeteket képvisel.” Ez utóbbi javaslatot Gyulay Endre valóban félreérthetőnek ítélte, ezért a körlevél nyilvánosságra kerülésekor még módosítást is kilátásba helyezett. A dokumentum plébániákon való kihirdetését megelőzően azonban lapunknak kijelentette, hogy egyetlen problematikusnak ítélt mondat miatt - amit egyébként jól is lehet értelmezni - nem fognak 3500 levelet újra megírni. Majd magyarázatképpen hozzátette: „Giczy György, a Kereszténydemokrata Néppárt esélyeit latolgatva mindeddig 10-12 százalékot említett, ezért rájuk nem vonatkozhat a problematikusnak nevezett ötszázalékos kitétel.”
Egyes templomokban azonban, a püspöki kar ígéretével és a körlevél szellemével ellentétes módon, a koalíciós pártokat ócsárló röpiratokat terjesztenek. A Keresztény Élet legutóbbi számában pedig Kire szavazzunk és kire ne?! címmel név szerint sorolja fel mindazokat a jelenlegi hatalommal szemben álló pártokat, amelyekre vallásos ember nyugodt szívvel szavazhat. Jósfai György, a Katolikus Újságírók Szövetségének elnöke a röplapokkal és a cikkel kapcsolatban a következőket mondta lapunknak: „A pap nem mindig azonos az egyházzal. Néhány ferences például évek óta erőteljesen agitál a kisgazdák mellett.” A püspöki kar vezetői, ahogy a miniszterelnöki találkozón, úgy most is elhatárolták magukat az ilyen jelenségektől. Arra a kérdésre, hogy kell-e tartaniuk az egyes ellenzéki pártok mellett agitáló plébániáknak a püspökségek felelősségre vonásától, Gyulay lapunknak a következőképpen nyilatkozott: „Mivel nem egyházi tanításról, hittitkokról, magyarázatokról van szó, hanem az állam belügyeiről, ezért nincs ok felelősségre vonásra. Különben pedig miért ne lehetne egyéni véleménye valakinek.”
S bár a Szentszékkel kötött szerződés alapján joggal lehetne feltételezni, hogy kiegyensúlyozott a kormány és a katolikus egyház viszonya, Mayer Mihály pécsi püspök tagadta, hogy úgymond „a szivárvány íve lenne fölöttük”, hiszen a kormány az identitásából fakadóan kötötte meg a megegyezést, amely az EU-csatlakozás feltételei között is szerepel. A plébánosok nyílt politikai állásfoglalását illetően Mayer hangsúlyozta, semmiképpen sem látja olyannak a helyzetet, amilyenné feltupírozzák: „Ha mind az 1500-2000 pap kifejtené politikai véleményét, akkor én a fél Magyarországtól elhatárolhatnám magamat. A szabadságot ugyanis nem szabad korlátozni.”