A Magyar Katolikus Püspöki Kar nem kívánja
megváltoztatni az idő előtt nyilvánosságra hozott körlevél
szövegét - jelentette ki lapunknak Gyulay Endre
szeged-csanádi megyéspüspök. Mint ismeretes, a körlevél
kilenc nappal megelőzte tervezett megjelenését. Ennek
ellenére Gyulay püspök örömét fejezte ki a szöveg
nyilvánosságra kerülése miatt, mert - mint mondta - annak
„minden szavát érdemes elolvasni”.
A püspöki kar ajánlása szerint a hívőknek csak olyan
pártra érdemes szavazniuk a májusi választásokon, amelynek
van esélye a bejutásra. Ugyanis: „Ha olyan pártot
választunk, amelyik nem éri el az öt százalékot - szól az
ajánlás -, és nem jut be a parlamentbe, akkor szavazatunkat
más pártok kapják meg. Így esetleg olyan pártot juttatunk
előnyhöz, amelyik akaratunkkal ellenkező nézeteket
képvisel.” Ez utóbbi javaslatot Gyulay Endre valóban
félreérthetőnek ítélte, ezért a körlevél nyilvánosságra
kerülésekor még módosítást is kilátásba helyezett. A
dokumentum plébániákon való kihirdetését megelőzően
azonban lapunknak kijelentette, hogy egyetlen problematikusnak
ítélt mondat miatt - amit egyébként jól is lehet
értelmezni - nem fognak 3500 levelet újra megírni. Majd
magyarázatképpen hozzátette: „Giczy György, a
Kereszténydemokrata Néppárt esélyeit latolgatva mindeddig
10-12 százalékot említett, ezért rájuk nem vonatkozhat a
problematikusnak nevezett ötszázalékos kitétel.”
Egyes templomokban azonban, a püspöki kar ígéretével és a
körlevél szellemével ellentétes módon, a koalíciós
pártokat ócsárló röpiratokat terjesztenek. A Keresztény
Élet legutóbbi számában pedig Kire szavazzunk és kire ne?!
címmel név szerint sorolja fel mindazokat a jelenlegi
hatalommal szemben álló pártokat, amelyekre vallásos ember
nyugodt szívvel szavazhat. Jósfai György, a Katolikus
Újságírók Szövetségének elnöke a röplapokkal és a
cikkel kapcsolatban a következőket mondta lapunknak: „A pap
nem mindig azonos az egyházzal. Néhány ferences például
évek óta erőteljesen agitál a kisgazdák mellett.” A
püspöki kar vezetői, ahogy a miniszterelnöki találkozón,
úgy most is elhatárolták magukat az ilyen jelenségektől.
Arra a kérdésre, hogy kell-e tartaniuk az egyes ellenzéki
pártok mellett agitáló plébániáknak a püspökségek
felelősségre vonásától, Gyulay lapunknak a
következőképpen nyilatkozott: „Mivel nem egyházi
tanításról, hittitkokról, magyarázatokról van szó, hanem
az állam belügyeiről, ezért nincs ok felelősségre vonásra.
Különben pedig miért ne lehetne egyéni véleménye
valakinek.”
S bár a Szentszékkel kötött szerződés alapján joggal
lehetne feltételezni, hogy kiegyensúlyozott a kormány és a
katolikus egyház viszonya, Mayer Mihály pécsi püspök
tagadta, hogy úgymond „a szivárvány íve lenne
fölöttük”, hiszen a kormány az identitásából fakadóan
kötötte meg a megegyezést, amely az EU-csatlakozás
feltételei között is szerepel. A plébánosok nyílt politikai
állásfoglalását illetően Mayer hangsúlyozta, semmiképpen
sem látja olyannak a helyzetet, amilyenné feltupírozzák:
„Ha mind az 1500-2000 pap kifejtené politikai véleményét,
akkor én a fél Magyarországtól elhatárolhatnám magamat. A
szabadságot ugyanis nem szabad korlátozni.”