A havernál láttunk egy tök jó horrort, először
azt hittük, pite, mert nem volt semmi, csak jött-ment a csoró,
egy olyan szakállas, nagy hajú, meg minden, egy olyan izében,
lepelben vagy hogyhívják, olyan hippisen, de egy tök nyomi
csávó, semmit se csinált, csak dumált, az igaz, hogy irtó
jó dumája volt, hogy a szeretet meg minden, na végre aztán
bepörögtek rá, mert az izék, a górék azt hitték, hogy fel
akar törni, szóval hogy menő akar lenni ezzel a dumával, és
irtóra féltékenyek lettek rá, mert folyton hőzöngött, hogy
az atyaúristen jobb keze, vagy direkt a fia! pláne! Naná, majd
azt éppen neki hiszi el valaki! De mégis sokan bedőltek,
tökre odavoltak tőle, mert olyat tett, hogy ráment a vízre,
az szuper jó sztori volt, csak úgy simán ráment, de frankón,
nem süllyedt el, valami jó trükkje lehetett, persze videón
semmi az ilyen, rákopírozás vagy más technikás dolog, de
tökre bírtam! Aztán volt egy olyan, hogy vittek hozzá egy
izét, egy olyan bénát, de állati bénát, úgy képzeld,
baromi bénát, ő meg föléje tette a kezét, hogy na, kelj
csak fel szépen, csórikám, de azonnal, ne tedd itt magad, hát
persze hogy ugrott az ipse, szóval ilyenek voltak, meg irtó sok
szendvicset varázsolt elő egy kosárból, halas szendvicset,
mind bezabálták, dőltünk a röhögéstől, mint maci a
moziban, mert az a sok flamós mind rávetette magát a kajára,
tudjátok, hogyan van, mint egy fogadáson, amikor ingyen zaba
van, persze égés!, na de ez mind pite! Hanem aztán jött a
frankó rész! Akkor már úgy volt, hogy le fogják kapni, mert
a jard nem nézte jó szemmel, ez ott egy izé volt, megszállt
rész, szóval helytartó meg minden, na, szóval tartomány! -
és majd kiesett a szemük, hogy ki mit csinál, mit pofázik,
szóval érted, nem? Hogy gyülekezés nuku, mert a csávó
körül mindig sokan nyüzsögtek, a jard meg dühöngött, hogy
mit dumál a szeretetről, pláne hogy az ott almás, csak egy
másik országban létezik, na erre külön bezsongtak, hogy
külföldi kapcsolatok meg ilyesmi, hogy miféle másik ország,
meg ki az az Atya, miféle kapcsolat, be akarták húzni a
csőbe, hogy kém, szóval ügynök, szóval hogy ennek az Atya
nevű górénak a zsoldjába áll, na persze, mert a haverok meg
elkezdték terjeszteni, hogy a csávó a King, ő a King meg
izé, hát haverok voltak, mi van abban, ezt dumálták, és
kész, tizenketten voltak, tizenkét krapekből állt az
együttese, azokkal járt, azok mindenütt hirdették, hogy
micsoda tök jó csávó, úgyhogy állatira gyanús lett a
jardnak.
Volt egy irtó nagy vacsora, ott ültek mind, az egész
együttes, szerettek volna egy kicsit bulizni, de a csávó le
volt törve, mert érezte, hogy valaki beköpi a haverok közül,
mért kell beköpni, senki sem tudta, de neki volt egy spurija,
hogy így lesz, meg is mondta nekik, azok meg tagadták, mind
majrézott, hogy talán őrá gondol a főnök, szóval a King,
de az csak ült köztük, tök nyugi volt, csak le volt törve,
meg ilyet szólt: jól van, haver, ha köpni akarsz, hát köpj,
te tudod, a sztori nem állhat meg. Hát nem is állt meg.
Irtóra keveset ettek, csak egy kis kenyeret meg bort, és már
ott kezdődött a horror, mert a csávó, szegény hapsikám azt
mondta, majd a testét fogják enni, a vérét fogják inni, ezt
kell nekik enni meg inni, hogy emlékezzenek majd rá, persze
csak nézte mind, és akkor ivott, és amikor felemelte az izét,
a kupát vagy mit, úgy csinált, mintha máris vért inna, a
saját vérét, szóval azért az ciki volt! Aztán az volt, hogy
vacsora után kimentek egy kertbe, egy hegyre, késő este, ott
kempingeztek a fák alatt, csakhogy ő nem tudott aludni, ott
szlalomozott köztük, mert tudta, hogy lesi a jard. Jöttek is.
És ráadásul tényleg az egyik haver árulta el. Megcsókolta
az a mocsok, így jelezte a jardnak, szóval a kommandósoknak,
hogy kit kell elcsípni. Na, rácsaptak, könnygáz meg minden,
gumibot, onnantól aztán már nem volt pite, tényleg nem volt,
mert bevitték, elkezdték szadizni, faggatták, hogy miféle
országgal van kapcsolata, igaz-e, hogy ő a King, meg ki az az
Atya, köpje csak szépen, kik akarják hatalomra juttatni, mért
nem tetszik a rendszer, meg minden. Szóval rémes volt, de ő
csak tűrte, nézte őket, azt marhára bírtam, ahogy csak úgy
nézte őket, szóval még ő sajnálkozott. Szegény csávó. Az
biztos, hogy én nem hagytam volna magam, jó, hogy meg volt
kötözve a csuklója, de akkor is, mit tudom én, haraptam
volna, vagy szembeköpöm azt a sok szemét szadizót, megmondtam
volna, hogy kivel szórakozzanak, de ez csak állt ott, tisztára
nyomi volt a csávó, mintha élvezte volna a szenvedést, hiába
szadizták a kommandósok, pedig tényleg rászálltak, tettek a
fejére egy töviskoronát, csupa vér volt, ostorral verték,
szeges bőrszíjjal, majdnem eldobtam magam, közelről mutatták
a sebeket, tök közel hozta a kamera, kifordult a hús, de a
csávó meg se mukkant, ez aztán nagy égés volt a jardnak. És
nem köpte be az országot, nem köpte be az Atyát, tökre
keményen viselkedett, erre aztán elhatározták, hogy
kinyírják. Anynyira begurultak, meg már annyira benne voltak a
szadizásban. Marhára szadi módon nyírták ki. Keresztre
feszítették, átverték a kezét meg a lábát, de frankón,
és élve, persze, csak film, de akkor is, mutatta a kép
közelről, recsegett a csont, az ízület, meztelenül volt
szegény hapsikám, a fején az a töviskoszorú, a keze-lába
átszögelve, na, és amikor már fenn volt a kereszten, egy
militer még átdöfte az oldalát, hogy onnan is jöjjön a
vér, én még ilyen szadi videót nem láttam. Két másik hapi
is volt a szomszédos két keresztfán, de azok csak
statisztáltak, szóval nem voltak sztárok, csak olyan
ko-sztárok, de ez! Hát ez, szegény!... Nem mondom, kemény
sztori, azért járunk videózni a haverhoz, hogy ilyet lássunk,
nem lávsztorikat, na, néha azok is kellenek, azok is jók, de
az az igazi jó kazetta, ahol kinyírják a csávót, hát ezt
kinyírták! A végén persze van egy hepiend, az mindig kell,
hogy el tudják adni a sztorit, a végén az van, hogy feltámad
a csávó, lézertechnika, semmi más, szóval olyan sci-fi
jelenet, száll fel a csávó a kozmoszba, de csak úgy, semmi
rakéta, semmi Chalanger vagy Szajuz, de az már nem érdekes,
addig izgi, amíg a kommandósok szadizzák. Marhára szadizós
horror. Marhára tök jó. Nem tudom, látunk-e még a havernál
ilyet.