Irány a Szahara
Irány a SzaharaPatrick Quilty sarkkutató professzornak dermesztő ötlete támadt: úgy döntött, hogy jéghegyeket szállít a világ egyik végéről a másikra. Célja a krónikus vízhiány csökkentése. A professzor sajátos elképzelése szerint a jéghegyeket hatalmas műanyag zacskókba csomagolná és olyan vízben szűkölködő helyekre vontatná, mint például Afrika.
Quilty professzor az ausztrál környezetvédelmi minisztérium Antarktisszal foglalkozó osztályának vezető tudósa teljes meggyőződéssel vallja: többé nem lehet rejtegetni az Antarktisz eddig még kiaknázatlan forrásait. A professzor „mentőötlete” Északkelet-Afrika aszályos területein egy csapásra megoldaná a helyi mezőgazdaság vízproblémáját.
De hogyan lehet egy jéghegyet Afrikába szállítani? Ha hajó vontatná, a jég melegebb vizekre érve elolvadna. Az üvegszálas műanyag borítás viszont egyben tartaná a megolvadt jeget és a vizet. Quilty mit sem törődve azzal, hogy egyesek furcsálják ötletét, máris kinézte a lehetséges útvonalat, sőt a célnak megfelelő jéghegyet is. Elmondása szerint egy 32 millió tonnás jéghegy ihlette meg, amely mintegy 240 ezer négyzetméteren terül el a felszínen, és körülbelül 150 méter mélyre nyúlik a víz alá.
A professzor szerint a szóbanforgó hegyet ki lehetne emelni a Weddell-tengerből, majd be kellene csomagolni és ellátni egy szatelit antennával, valamint egy zászlóval. A szállítás oroszlánrészét maga a természet végezné el egészen az Indiai-óceán déli részéig. Onnan pedig egy hajó vontatná el a Kelet-indiai-óceánig, majd az árral leúszna a trópusokra. Az év hat hónapja alatt az ár a Kelet-indiai-óceántól a Nyugat-indiai-óceánig sodorná a hegyet, megkerülve a trópusokat - onnantól már csak vontatás kérdése, hogy eljusson Szomáliába vagy más vízhiányos helyre. „Mindössze egy vagy két pluszhajóra lenne tehát szükség az Antarktiszon” - véli a professzor.
Az Antarktisz évente körülbelül 1250 köbkilométer vizet bocsát ki magából jéghegy formájában. A kiszemelt „áldozat” ennek csak elenyésző része. (ABC News)
