Szabó Iván Fotó: MTI
- A választások előtt minden kis párt számára a
leghangsúlyosabb kérdés, hogy át tudja-e majd ugrani a
parlamentbe kerüléshez szükséges ötszázalékos küszöböt,
vagy nem. Ön hogyan látja pártja helyzetét most, a
választások előtt négy héttel?
- Az ötszázalékos küszöb mindig egy mitikus számként
jelenik meg, de szeretném hangsúlyozni, hogy ez a fajta
pártszimpátia-index a listákra leadott szavazatok esetében
realizálódik. A parlamentben ilyen címen maximum kétszáz
mandátumhoz lehet jutni. A közvélemény-kutatá-
sok arról nem szólnak, hogy a százhetvenhat egyéni körzetben
melyik képviselőjelölt népszerűbb a másiknál. A mi erőnk
elsősorban a személyiségekben van. Az az érzésem, hogy
abból a százhúsz jelöltből, aki már sikeresen megbirkózott
a kopogtatócédula-gyűjtéssel, harminc-ötven talpon marad a
második fordulóra. Ebből - a legkisebb elutasítottság
vonalán haladva - joggal számíthatunk húsz-huszonöt
mandátumra. A személyek pedig berángathatják a pártot is
maguk után, így az ötszázalékos küszöb elérése sem néz
ki olyan rettenetesnek.
Megítélésem szerint minél messzebb vagyunk a
rendszerváltástól, annál inkább értelmi, mintsem érzelmi
alapon döntenek majd a választópolgárok. Az MDNP pedig, mint
parlamenti frakcióval rendelkező párt, 2002-ig sikeresen
fölépítheti magát. Addigra ki fognak hullani a nagy
emóciókra építő politikai erők.
- Ezek szerint a politikai palettán most még kis
pártként jelen levő MDNP a jövő pártja lenne?
- Sokan azt vetik a szemünkre, hogy egy picit idő előtt
jöttünk, és előrébb vagyunk, mint a társadalom általános
állapota. Az a mentális tartalom ugyanis, amit a néppárt
megjelenít, még nem egészen adekvát a társadalom nagy
többségével. De a párt megkapaszkodása után az lehet, mert
a magyar társadalom mindenképpen ebbe az irányba fog
elmozdulni. Ilyen értelemben a hosszú távú optimizmusunk
megalapozott és indokolt.
- Talán ha nem válnak ki az MDF-ből, akkor ma közösen
több esélyük lenne a választásokon való jó szereplésre.
Nem bánták meg, hogy annak idején kiszakadtak a „nyugodt
erőből”?
- Megbánásról soha nem volt szó. Sőt, időközben néhány
konkrét politikai akció és állásfoglalás kapcsán
bebizonyosodott: ha eddig nem tettük volna meg, akkor most
kellene kijönnünk. De azt hozzátenném, hogy ez egy 1989 óta
tartó belső folyamat eredménye volt, melynek során egyre
világosabban elkülönültek egymástól az Antall Józsefhez,
illetve a jelenlegi vezetéshez kötődő személyiségek. Ezt
karakteresen bizonyítja egy nemrég előkerült dokumentum is.
1993 januárjában az MDF VI. országos gyűlésén két
húszfős elnökségi listáról volt szó: az egyiket Antall
József készítette, a másikat Csurka István és köre. Ma
egyetlen személy kivételével az Antall-féle lista a
Néppártban, a Csurka-lista az MDF-ben van. Tehát az
elkülönülés már 1993-ban markánsan megmutatkozott, de még
három év kellett ahhoz, hogy ez nyílt szakadáshoz vezessen.
- Milyen a két párt közötti kapcsolat ma?
- A parlamenti munkában a frakciók még időnként
egyeztetnek, de pártközi kapcsolatok nincsenek. Semmi
készséget nem mutattak az erre irányuló kezdeményezések
fogadására. Egyetlen választ kaptunk csupán: a kapcsolatok
maradjanak parlamenti szinten és felejtsük el őket.
- Mennyire tekinthető az MDNP az antalli örökség
folytatójának?
- Én azt hiszem, hogy Antall Józseftől egyet lehetett és
kellett átvenni: a hosszú távú stratégiai gondolkodást.
Antall nem a napi részletkérdésekben volt óriási, hanem
abban - és ettől senki nem téríthette el -, hogy
halálpontosan tudta, hol van a helye Magyarországnak Európa
térképén a huszonegyedik század közepén. Ő mindent ebből
az aspektusból vizsgált.
Egy gyűlésen azt találtam mondani, hogy ha ma a pártokat
kibernetikai egységnek tekintem, akkor általában nagyon jó
szoftvereseik vannak, de a legtöbb pártban nincs hardver.
Antall hardver volt - egyértelműen. Mi azt a
gondolkodásmódot próbáltuk tőle átvenni, amely elvi alapon
a napi konkrét kérdésekre is feleletet ad, de amelynek
stratégiai jelentősége mindig is fontosabb.
- Van amit átértékeltek az akkori politikából?
- Egyet mindenképpen. Azt, hogy az MDF elsősorban
kommunikációs vereséget szenvedett. Nem azt a nyelvet
próbálta beszélni, amit a társadalom megértett volna. Azt
hiszem, ez hiba volt. Az MDF-nek kétféle nyelvezete volt, ami
furcsa módon összecsúszott. Az egyik a populista, amely komoly
retorikával próbálta a múltat végképp eltörölni, a
másik, ami nagyon is távlatosan gondolkodott, és ezért nem
volt érthető az embereknek. Ráadásul voltak zsigeri
kérdések, és az MDF egy része úgy tekintette a
demokráciát, mintha az megváltozott eszközökkel ugyan, de a
diktatúra folytatása lenne. Képtelenek voltak megélni azt,
hogy a demokráciában a tévébemondó azt mond, amit akar, és
ha ez nem tetszik a kormánynak, akkor sincs eszköztára
befolyásolni azt. Ebből igen sok konfliktus támadt, mert nem
meggyőzni, hanem legyőzni akarták a médiát. Ez pedig nem
ment. Mert egy médiát legyőzni két módon lehet:
diktatúrával vagy eszméletlen mennyiségű pénzzel. Az
MDF-nek pedig se diktatorikus eszköztára, se pénze nem volt.
- Sokan úgy tartják, hogy az MDNP lehetne az európai
kereszténydemokrácia hiteles magyarországi megtestesítője.
Viszont így deklarálja magát a jobboldali pártok többsége
is. Van még hely az MDNP-nek is?
- Amit az emberek kereszténydemokrácia címszó alatt kaptak,
annak inkább a negatívumai jelentkeztek. Ezért mi egy konkrét
programot szeretnénk megjeleníteni, ami kereszténydemokrata
alapokon nyugszik. Magyarul nem ideológiát árulunk, hanem
terméket. Ha ugyanis a kirakatrendezési tankönyvet teszik a
kirakatba, akkor nem tódulnak az üzletbe a vevők, de ha a
tankönyv szerint jó helyen van a sajt meg a szappan, akkor
bemennek megvásárolni azokat. Nálunk a kereszténydemokrácia
a konkrét cselekvésben olyan irányjelző, ami megmutatja, hogy
meddig terjednek a toleranciahatárok, és mi az, amit ennek
alapján cselekedni lehet és kell. Ez az a bizonyos hardver,
amely világosan működővé teszi a rendszert, de nem a
hardverről szól a történet.
- Mit jelent a néppártiság az önök
szóhasználatában?
- Könnyű helyzetben vagyunk, mert Európa legnagyobb
kereszténydemokrata pártjai mindig minősítetten
centrumpártként definiálják magukat. A centrumot pedig nem
egy pontnak, hanem széles sávnak tekintjük. Úgy hiszem, hogy
ez a fajta centrumpolitika nagyon is határozott értékrendet
jelent a számunkra, amit leginkább a nyitottság jellemez.
Ebben a tekintetben az tud nyitott lenni, aki nagyon is
tisztában van azzal az értékkészlettel, amivel rendelkezik.
- Úgy tűnik, sokan tartanak ma a centrum felé... Nem
zavarja önöket ez a tülekedés?
- Világos, hogy ennek van egy deklarációs célja, hiszen
minden pragmatikus politikus tudja, hogy szélről nem lehet
nyerni. Ergo deklarálja, hogy középen van. Én azt hiszem,
hogy ezt két dolog jeleníti meg igazán. Egyrészt maga a
nyitottságot és toleranciát megjelenítő program, másrészt
a retorika. Ez azért is érdekes kérdés, mert ugye mindig
fölvetődik a Fidesszel való együttműködési készségünk.
Azt mondom, hogy a fiataldemokraták írott programját
gyakorlati kérdésekben nyolcvanszázalékos korreláció köti
össze a miénkkel. A retorikában sokkal nagyobb az eltérés. A
Fidesz politikai okokból olyan stílust jelenített meg,
amellyel meg akarja hódítani a tőle lényegesen jobbra álló
szavazópolgárokat is. Mi erre nem törekedtünk. Mi arról
szeretnénk beszélni, amit a választások után is meg tudunk
és meg is akarunk csinálni. Nem akarjuk, hogy a retorikai
teljesítménnyel behozható tömegek csalódjanak abban, amit
mondunk, és nem akarunk kormányra kerülni azon az áron, hogy
becsapjuk a választókat. Meg kell mondani az igazat. Én azt
hiszem, ez sokkal jobb, hasznosabb és hosszabb távon
működőképesebb is.
- Mit gondol, mennyiben fog átalakulni a jövőben a
magyar politikai paletta? Elképzelhetőnek tartja egy
kétpólusú politikai rendszer kialakulását, ahol a kis
pártok vagy beolvadnak, vagy felmorzsolódnak?
- Anélkül, hogy pártot neveznék meg, egészen biztos vagyok
benne, hogy van olyan politikai erő Magyarországon - lehet,
hogy nem is egy -, amelyik ki fog kopni a magyar palettáról,
mert a társadalmi bázisa összezsugorodik. Most egy olyan
válaszút előtt áll az ország, amikor ezt a kérdést igazán
megválaszolhatja. Én egyértelműen a kétpárti struktúrára
és a kisebb pártok szerepére építeném a magyar jövendőt,
és ebben a tekintetben nagyon rossz sugallatnak érzem, hogy
vannak, akik azt mondják: csak négy párt maradjon a
parlamentben. Annak ellenére, hogy őszintén szólva
politikailag ellenérdekelt vagyok egy MIÉP vagy Munkáspárt
parlamentbe kerülésében, jobban örülnék, ha most hétpárti
országgyűlés alakulna, mert így nyitva maradnának olyan
kérdések, amelyeknek kiérlelt megoldása jobb lenne nyolc év
múlva, mint ma.
- Az Antall-kormány időszakát egyfajta ideológiai
politizálás is jellemezte, ami akkor kis híján a hivatalosan
bejegyzett kisegyházak törvényes diszkriminációjához
vezetett. Ma egyes jobboldali pártok szintén kívánatosnak
tartanák a megszorítást. Önök hogyan látják ezt a
kérdést?
- Diszkriminációs lépésre nem szabad, hogy sor kerüljön,
hiszen a kereszténység is egy kis szektaként indult és
világvallás lett belőle. Meg kell hagyni sértetlenül az
egyén vallási meggyőződését. Semmilyen vallási vagy
egyházi közösség diszkriminációjáról nem lehet és nem
szabad gondolkodni, mindegyiknek meg kell adni az esélyt és a
támogatást, hogy tanait szabadon hirdesse. Ne az állam döntse
el, hogy melyik a jó egyház és melyik nem, mindaddig, amíg ki
nem derül róla, hogy nem valódi egyházként működik.