Vissza a tartalomjegyzékhez


Látástól vakulásig

Giovanni Sartori, az egyik legkiválóbb olasz politikai gondolkodó legújabb könyvében a képekre alapozott gondolkodás csapdáit elemzi. Sartori, aki saját bevallása szerint szívesen néz televíziót, a Homo videns című kötetben nem az „erkölcstelen”, avagy „erőszakot terjesztő” tévéműsorokat veszi célba, hanem magát a túlnyomóan képek érzékelésére épülő gondolkodás mechanizmusát vizsgálja. A könyv végkicsengése szerint „a néző ember” fokozatosan elveszíti a megismerés, az elmélyülés, a megértés képességét. Sartori véleménye szerint a televízió függőséget alakít ki, s ahogy egyes vírusok vagy gyógyszerek hatására a szervezet immunműködése gyengül, a módfölött sok video- és tévénézés hatására elsorvad a „homo videns” elemzésre és döntésre szolgáló, vagyis a felelős politikai cselekvést - egyáltalán emberi cselekvést - lehetővé tevő képessége. „A tévének az a dolga, hogy képeket közvetítsen. Ezzel nincs semmi baj. A képek jelentik a tévé erejét is, korlátait is. A gondot az okozza, amilyen hatást a képek özöne a gyerekekre gyakorol” - idézi Sartorit a könyv spanyol kiadását ismertető El País.
Amikor a televízió az információt képpé alakítja, akkor a valóságot valami mássá alakítja. A hároméves koruktól tévénézésen felnövekvő emberek egy képekből összeálló, látszólagos világot vesznek tudomásul. Ami nem kép, az unalmas, egyszerűen kívül esik az érzékelési körükön, és nem létezik számukra.
Mivel a képek özöne legyengítette a nézőben az elemzés, a kérdezés reflexét, a műsorkészítőket semmi nem akadályozza abban, hogy összemossák a tájékoztatást a félre-, illetve alultájékoztatással. „Tudom, hogy kissé bántó ez így kereken kimondva, de az embereknek föl kell fogniuk, hogy vissza kell térni az értelmes lényeket jellemző cselekvéshez” - írta könyvében az olasz gondolkodó. (MTI)