Mind többen vannak tisztában azzal a ténnyel, hogy
Magyarországon az élve születések száma a nemzet
dokumentált történetében soha nem volt olyan alacsony, mint
napjainkban. A 100 ezer körüli szülésszám egyúttal azt is
jelenti, hogy a „természetes fogyás” meghaladja a
„természetes szaporodást”.
Mindemellett közel nyolcvanezer művi terhességmegszakítás
történik évente, azaz körülbelül egy Kaposvárnyi város
lakosságának megfelelő számú magzat esik áldozatául e
beavatkozásnak.
A számok fent jelzett alakulása önmagában is kedvezőtlen, de
alig esik szó a magzatelhajtás okozta későbbi
következményekről. Ez különösen élesen vetődik fel
kiskorúak esetében. Magyarországon átfogó felmérések ezen
a területen nem készültek, így jobbára külföldi adatokra
vagyunk utalva a jelenség társadalmi hatását illetően. Az
Amerikai Egyesült Államokban 1987-ben 472 ezer 623 csecsemő
született húsz évnél fiatalabb anyától, ami az összes
szülések 12 százalékát teszi ki. A 15-19 évesek között
a terhességi ráta 1981-ben 96/1000 volt, a fejlett országokban
ez a legmagasabb érték. Ezek közül 39 százalék (400 ezer)
ért véget megszakítással. Az előbbi adat annál is inkább
figyelemreméltó, mivel e terhességeknek csak kisebb része
tervezett, s ebben a korban még házasságok is ritkábban
jönnek létre. Az érintett tizenévesek 64 százaléka nem élt
házasságban. Ebben a korosztályban a házasságoknak két
éven belül 50, öt éven belül 80 százaléka ér véget
válással. A kiskorúak gyermekvállalásánál jelentős terhet
jelent, hogy fokozott orvosi kockázat áll fenn, gyakoribbak a
szülést követő vérzések, fertőzések. A halvaszülés és
a kis születési súly is többször fordul elő. Megfelelő
gondozás esetén ugyanakkor a megbetegedési arányszám nem
magasabb, mint a felnőtt nőknél. Viszont annak a
valószínűsége, hogy a leányanyák házasodni fognak, igen
kicsi, és a terhes tizenéves környezetében élőkből -
elsősorban a szülőkből - ez elutasító magatartást
válthat ki, ami tovább fokozza a krízishelyzetet.
Értelemszerűen annak is csökken a lehetősége, hogy magas
fokú képzésben vegyenek részt, így a munkanélküliség is
nagyobb fenyegetést jelent számukra.
Mindezek alapján nyilvánvaló, hogy a célt a megelőzés
jelenti. A nem kívánt terhességgel szemben a szexuálisan
aktív életet élő tizenévesek fele alkalmaz védekezésül
valamilyen eljárást. Ennek hatásfokát lényegesen tompítja,
hogy a szexuális aktivitás megkezdésének időpontja és a
védekezés iránti igény jelentkezése között minimálisan
egy esztendő telik el. Ezt tükrözi, hogy a szexuálisan aktív
tizenévesek 40 százaléka lesz terhes a nemi élet
megkezdését követő két éven belül. A lelkileg zavart
tizenévesek közül sokan ismételten teherbe esnek.
Nem sűrűn esik szó arról, hogy a terhességmegszakítás a
nő számára is kockázatokat hordoz. Alábbiakban a
terhességmegszakítási technikák szövődményeit vesszük
sorra a Papp Zoltán és Lampé László profeszszorok által
szignált egyetemi nőgyógyászat tankönyvből.
Tizenkét hétnél fiatalabb terhesség esetén:
1. Menstruációreguláció
A lényege az, hogy a fogamzást követő négy héten belül a
méhnyak tágítása nélkül 4-5 mm átmérőjű, erre a célra
készült műanyag csővel a méhüregbe lehet jutni, s
szívókészülékkel a terhességet le lehet szívni. A
tapasztalatok szerint az elvégzett beavatkozás az esetek 20-30
százalékában „felesleges”, mivel az utólagos vizsgálat
sem támasztja alá a terhesség meglétét.
2. Menstruációindukció
Ebben az esetben a hüvelyboltozatba, vagy a méhnyakba helyezett
készítménnyel vérzést indítanak meg. A terhesség
fennállta utólag sem állapítható meg, a készítmény
időnként erős alhasi görcsöket okozhat.
3. Méhnyaktágítás és vákuumaspiráció
A méhnyaktágítást követően szívócső segítségével „a
méhet kiürítik”. Nem megbízható készülék halálos
kimenetelű légembóliát okozhat. A szívócső okozta
perforáció (átlyukadás) is súlyos sérülésekhez vezethet.
Tizenkét hétnél idősebb terhesség esetén:
1. Méhnyaktágítás és fájáskeltés.
Mechanikai vagy kémiai fájáskeltés után az elhalt magzat és
a lepény kilökődik. A módszer 10-20 százalékban
eredménytelen. Sófeltöltés esetén előfordulhat, hogy
tévedésből az oldat az anyai szövetek közé jut, amely
halálos szövődményekhez vezethet.
Nyilvánvaló, hogy fenti szövődmények az esetek
elhanyagolhatóan kis részénél alakulnak ki. Ennél azonban
vannak lényegesen több nőt érintő komplikációk. Farkas
Márton felmérései (SOTE) azt mutatják, hogy a másodlagos
meddőségek 44 százaléka művi terhességmegszakításból
származik, 32,8 százalékuk pedig az első megszakításból
ered. Ez azt jelenti, hogy a meddőségek csaknem feléért a
művi megszakítás tehető felelőssé. Nem biztos, hogy ezzel a
ténnyel a tizenévesek tisztában vannak.
A tizenévesek egyébként is fejlődésben vannak, a házasság
és a terhesség e korban általában csak további érzelmi
feszültségeket okoz. Ezek a gyerekek általában kimaradoznak
az iskolából (partnereikkel együtt), ami fokozza a pénzügyi
problémákat, csökkenti önbecsülésüket, rontja társadalmi
kapcsolataikat. A fiatalok számára könnyen elérhető művi
abortusz a nem kívánt terhesség problémáját nem oldja meg.
Amikor a terhesség kiderül, amikor az abortuszról döntés
születik, vagy a vetélés és gyermek születése körüli
időszak, illetve ezek évfordulója mind-mind komoly
krízishelyzetet jelent. Ilyen eredetű depresszió évtizedekre
beárnyékolhatja az érintett személy életét.
Számos tapasztalat utal rá, hogy a fenti tények ismerete
önmagában is átgondoltabb viselkedésre ösztönzi a
fiatalokat, és sok tragédia elkerülését segíti elő.