A Postabank és Takarékpénztár Rt. ma már nemcsak
szimpatikus reklámozó, és gavallér kultúrmecénás, hanem a
szakmai bakik és kétes politikai összefonódások mintáját
is adja. A régóta gyengélkedő bank életében nem hozott
átütő eredményt az eddigi 12 milliárdos állami garancia, s
mára világos, hogy azonnali, legalább 24 milliárd forintos
állami tőkeemelésre van szükség a tavaly közel 12 milliárd
forintos veszteséget felhalmozó bank megsegítésére. Ezzel
azonban a Postabank az állam többségi tulajdonába kerül.
MUNKATÁRSUNKTÓL
Megfelelő üzletpolitikával el lehetett volna kerülni ezt a
helyzetet - mondta lapunknak Várhegyi Éva, a Pénzügykutató
Rt. tudományos főmunkatársa. Egyértelmű, hogy a Postabank
vesztesége mögött kockázatos kihelyezések és rossz
befektetések állnak. Ezek közé tartoznak a
sajtóbefektetések, amelyek köztudottan nem kecsegtetnek nagy
nyereséggel, vagy az ingatlancserék az ÁPV Rt.-vel. Nehezítik
a bank helyzetét az összeférhetetlen ügyfeleknek kölcsönös
szívességen alapuló hitelkihelyezések is. A pénzintézet
vezetése politikai kalandokba is bocsátkozott: „emlékezetes
a Palotás János-sal kötött ingatlan-hitelakció, amely
mögött kétséget kizáróan politikai szándék húzódik”
- mondta a főmunkatárs. Várhegyi nem tartja korrektnek a
bank magatartását. A belső egyensúlyi problémák régóta
tudhatók voltak, a menedzsment azonban a nehézségeket a
bankpánikra fogta, és ezzel a belső gondokról elterelte a
figyelmet.
Arra a kérdésre, hogy megtérülhetnek-e az állam
befektetései, Várhegyi Éva úgy vélte, van rá lehetőség. A
megtérülés nagyságát azonban ma nem lehet tudni, hiszen a
közgyűlés auditált éves jelentése előtt még nem látható
a bank vesztesége - igaz, több mint valószínű, hogy nem
3,8 milliárd, hanem 12 milliárd forint körül lesz.
Vérhegyi szerint, ha a Postabank túljut a jelenlegi
vesszőfutásán és megfelelő szakmai befektetőre talál a
tulajdonos, jó lehetőségei lehetnek a jövőben, hiszen a
piacon jól bevezetett és elismert. A kérdés csak az, hogy a
helyreálláshoz milyen nagyságú állami garanciavállalásra
van még szükség.