Vissza a tartalomjegyzékhez

VARGA-TÓTH JÓZSEF
Befektetői fieszta?

Az elmúlt két évben a tőzsde a magyar befektetőknek valóságos aranybánya volt. A legnagyobb részvények - kevés kivételtől eltekintve - átlagon felüli hozamot produkáltak. Vajon megismétlődik-e mindez 1998-ban is? Mindenesetre az év első hónapjaiban a dinamikus növekedés megtorpanni látszott, ugyanakkor az elmúlt hetekben egyre több részvény árfolyama régi napjait idéző szárnyalásba kezdett.

Tavalyelőtt a világ részvénypiacainak hozamversenyét a Budapesti Értéktőzsde nyerte. Ha ezt megismételni nem is sikerült 1997-ben, azért a legnagyobb BUX-index - még az októberi krach ellenére is - éves szinten 94 százalékkal emelkedett. Sokak szerint ez csak annak volt köszönhető, hogy a fiatal magyar piacon a részvények árai a reálisnál igencsak alacsonyabbak voltak.
Ugyanakkor az idei év első heteiben való megtorpanás láttán egyre többen hangoztatták, hogy az előző évek hatalmas növekedése 98-ban már nem tartható, de egy „tisztességes” részvényár-emelkedésre azért számítani lehet. E vélemények alapján a tőzsdei árfolyamok már nem fognak jobban nőni, mint a cégek profitja, amely várhatóan a legjelentősebb vállalatok esetében sem haladja meg a 30-50 százalékot. Talán éppen ezért is állítják többen, hogy a külföldi spekulatív tőke ez évben kevésbé lesz jelen, mint az előző években, hiszen a részvényárak a fejlett országok vállalataihoz képest már nem olyan olcsóak. A véleményeket mindenesetre megcáfolni látszanak a legnagyobb részvények első negyedéves árfolyam-növekedései. Bár a BUX-index „csak” 10 százalékkal növekedett az év eleje óta, több papír ennél jóval kiemelkedőbben teljesített: péládul az OTP, a Matáv, a Mol és a TVK. Az már most nyilvánvaló, hogy a befektetőknek az eddigieknél sokkal jobban meg kell válogatniuk, hogy milyen papírokba fektessenek. Ma már nem olyan egyértelmű a piac, és bizony vannak részvények, amelyekkel pénzt egyelőre csak veszíteni lehet...
Ugyanakkor a magyar tőzsdét továbbra is a nyugati - főleg angolszász - tőke túlsúlya jellemzi. A formálódó, de még kevésbé jelentős módos magyar befektetői réteg nélkül az árak döntően a külföldi alapok megítélésén múlnak. Ebből a szempontból sem közömbös Magyarország gazdasági, pénzügyi helyzete és annak megítélése. Biztató, hogy neves hitelminősítő intézetek már most kilátásba helyezték az ország besorolásának javítását a választások után. Igencsak valószínű, hogy - főleg az eddigi gazdaságpolitikai irány folytatása esetén - az árfolyamok növekedése újra nagyobb lendületet vesz.
A budapesti tőzsde növekedésével kapcsolatban a pesszimistákat cáfolni látszik az is, hogy a világ fejlett tőzsdéi immár hónapok óta csúcsokat döntögetnek. Márpedig a magyar befektetők hangulatát az azokon történtek mindig is nagyban meghatározták. Persze az ottani piacokon való visszaesés bármikor elképzelhető, így azért a tavalyi hirtelen zuhanásokon okulva a részvényeseknek óvatosabbaknak kell lenniük.
Az idén és jövőre is újabb vállalatok fognak megjelenni a tőzsdén. Mivel az újak mindig keresletnövekedést hoznak, az árakat várhatóan ez is emelni fogja. A nagy áramszolgáltató cégek már most kedvenceknek számítanak a tőzsdén kívüli piacon, ami az elmúlt időszakban történt heti 20-30 százalékos árfolyam-emelkedésüket tekintve nem is nagyon meglepő. Bár a szélesebb befektetői réteg még csak most kezd barátkozni ezekkel a papírokkal, első fecskeként a DÉMÁSZ részvényeit - éppen a héten - már be is vezették a börzére, ahol mindjárt 30 százalék feletti növekedéssel mutatkozott be. Az árampapírokkal való gyors megbarátkozást mutatja, hogy rögtön a legnagyobb forgalmú részvények közé emel-kedtek.
A privatizációs időszak után pedig elindulhat a tőzsdei bevezetések második időszaka, a sikeres magáncégek - például a Westel 900 Rt. és a Pannon GSM Rt. - tőzsdére kerülése. Ígéretesnek tűnik a magyar tőzsdén eddig eléggé alulreprezentált bankszektor - köztük a Kereskedelmi és Hitelbank vagy a Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. - nagyobb megjelenése is.