Több volt szocialista ország, így Magyarország,
Csehország, Észtország, valamint Lengyelország és
Szlovénia, továbbá Ciprus is az Európai Unió kapuja elé
érkezett. Brüsszelben a hét végén hivatalosan is
elkezdődött a bebocsátás feltételeinek tárgyalása. Az
ezzel kapcsolatos nézetek jól tükrözik, hogy a Der Standard
osztrák liberális lap feltette a kérdést: miért tárgyalnak
egyáltalán a bővítésről, ha az nem használ senkinek?
Miközben a hat csatlakozni kívánó ország képviselői
Brüsszelben patetikus hangon számoltak be az elért
eredményekről, az EU-n belül és kívül is egyre több az
aggodalmaskodó hang. Egy biztos, mind a hatok, mind a
tizenötök számára erőtpróbáló évek következnek
Az EU a Partnerség a csatlakozáshoz című kiadványban szinte
egy kaptafára készült feladatlistát adott a hat országnak. A
kiadványban a legsürgősebb feladatok szerepelnek. Így
például Csehországnak erősítenie kell a korrupció elleni
harcot, privatizálni kell az állami kereskedelmi bankokat és
méltányosabbá kell tenni a közszolgálatokra vonatkozó
törvényeket. Az EU szerint Lengyelországnak bővítenie kell a
sajtószabadságot, valamint erősítenie kell a magánélet
törvényes védelmét. Sürgős szerkezetváltásra van
szükség a szénbányászat és az acélipar területén.
Észtországnak elsősorban a büntetés-végrehajtás és a
bíróságok reformjára kell figyelnie. Szlovéniában pedig
elsőrendűen fontos az áfa bevezetése. A nicosiai kormánynak
azzal kell foglalatoskodnia, hogy olyan tárgyalócsoportot
tudjon összeállítani, amely hitelesen képviseli mind a
görögöket, mind a törököket.
Az EU küszöbén álló országoknak egységesen a politikai -
főként a kisebbségekkel kapcsolatban -, a gazdasági, a
szociális, az agrár-, és az államigazgatási reformok
továbbvitelében, valamint a környezetvédelem területén kell
az európai formához „idomulniuk”. Az EU ehhez a
PHARE-programon belül 3,5 milliárd ECU (3,8 milliárd dollár)
értékű támogatást ad.
Az ünnepélyes pillanatok, a szép szavak, „a történelmi
időpont” méltatása után egy nappal már elkezdődtek a
kemény tárgyalások a konkrét felvételi kérdésekről. Ezek
a megbeszélések annál keményebbé válnak, minél közelebb
kerülnek a tárgyalófelek a konfliktusokkal terhes
területekhez: például a mezőgazdasághoz vagy a
munkanélküliséghez - írta a Neue Zürcher Zeitung. A
svájci újság szerint ennek az az oka, hogy a Kelet és a
Nyugat közötti hatalmas életszínvonal-különbség miatt az
unió történetében ez lesz a legnehezebb bővítési forduló.
Az EU-miniszterek felhívták arra is a figyelmet, hogy
elérkezett annak az ideje, hogy rend-
be tegyék az EU háza táját. Azaz végrehajtsák a több éve
halogatott intézményes reformokat. Többen arról is
beszélnek, hogy a folyamat végén a jelenlegihez képest
egészen más EU fogadja majd az új tagországokat.
A tárgyalások tehát a hét elején elkezdődtek, de
lezáródásuk időpontja kérdéses. A Die Presse szerint
Brüsszelben senki nem tudja megmondani, mikor léphetnek be az
első új tagok az EU-ba, de alig van olyan személy, aki 2003
előtt számítana a bővítésre. Egyre inkább olyan
spekulációkról hallani, hogy a tagjelölteknek 2005-ig
várniuk kell. Az újságcikk szerzője szerint mindez nem a
tagjelöltek előtt tornyosuló feladattömeg miatt van, hanem
azért, mert az EU-nak nem sietős a bővítés. A következő
hatéves költségvetési periódus végéig, 2006-ig ugyanis a
lehető legalacsonyabb szinten akarják tartani a kiadásokat. Az
osztrák Der Standard szerint Brüsszelben inkább
visszafogottnak mondható a hangulat. A szegény tagországok
pedig ellenzik a bővítést, mert féltik a sokmilliárdos
támogatásukat. A szerző szerint a csatlakozni akaró
országokban a lakosság csak azért támogatja a belépést,
mert nem tudja, mennyire fájdalmas lesz az alkalmazkodási
folyamat.