Az emberi leleményesség - mint köztudott - nem ismer
határokat, s vonatkozik ez az állatok különleges
képességeinek hasznosítására is: a sólyommal és a
héjával vadásznak, a vaddisznóval szarvasgombát túratnak, a
kutyával pedig egyebek között kábítószer után kutatnak. De
hogy a különben kártékony szarkát is lehet valamire
használni, arra az egykori szovjet közép-ázsiai
köztársaságokban jöttek rá. No persze nem húsa, vagy
tollazata tetszett meg az embereknek, s nem is fészekrabló
szokása, hanem az a közismert szarkatulajdonság, hogy a
madárka nagyon is vonzódik a fénylő-csillogó tárgyakhoz. A
varjúfélék családjába tartozó, cserregő madarat ezért
aranybányászatra fogták. S hogy nem kevés eredménnyel, azt a
beinduló szarkaüzlet is bizonyítja: egy-egy élő madárért
15-20 dollárt is megadnak Kirgizisztánban. Hasznosításuk
módja pofonegyszerű. A madárkát néhány napig éheztetik,
majd szabadon engedik az egyik elhagyatott, kimerült aranybánya
tárnájában - ilyenekből jó néhány akad Kirgizisztán
északi részén. A kiéhezett szarka elsősorban a fényes,
csillogó szemcséket csipegeti föl, így az aranyport is. A
szerencsésebb szarkázók akár 300 gramm aranyport találhatnak
a madárkában egy ilyen reptetés után. Igaz, a kibelezett
szarka már nem vethető be újra, de a befektetett pénz
busásan megtérül a szerencselovagok számára. (MTI)