Vissza a tartalomjegyzékhez


Szarkaláz

Az emberi leleményesség - mint köztudott - nem ismer határokat, s vonatkozik ez az állatok különleges képességeinek hasznosítására is: a sólyommal és a héjával vadásznak, a vaddisznóval szarvasgombát túratnak, a kutyával pedig egyebek között kábítószer után kutatnak. De hogy a különben kártékony szarkát is lehet valamire használni, arra az egykori szovjet közép-ázsiai köztársaságokban jöttek rá. No persze nem húsa, vagy tollazata tetszett meg az embereknek, s nem is fészekrabló szokása, hanem az a közismert szarkatulajdonság, hogy a madárka nagyon is vonzódik a fénylő-csillogó tárgyakhoz. A varjúfélék családjába tartozó, cserregő madarat ezért aranybányászatra fogták. S hogy nem kevés eredménnyel, azt a beinduló szarkaüzlet is bizonyítja: egy-egy élő madárért 15-20 dollárt is megadnak Kirgizisztánban. Hasznosításuk módja pofonegyszerű. A madárkát néhány napig éheztetik, majd szabadon engedik az egyik elhagyatott, kimerült aranybánya tárnájában - ilyenekből jó néhány akad Kirgizisztán északi részén. A kiéhezett szarka elsősorban a fényes, csillogó szemcséket csipegeti föl, így az aranyport is. A szerencsésebb szarkázók akár 300 gramm aranyport találhatnak a madárkában egy ilyen reptetés után. Igaz, a kibelezett szarka már nem vethető be újra, de a befektetett pénz busásan megtérül a szerencselovagok számára. (MTI)