Vissza a tartalomjegyzékhez

PÁSZTY ÉVA
Kisbolygó hollandi

Az Arizonai Egyetem munkatársai nemrégiben egy olyan aszteroidot (kisbolygó) észleltek, ami - úgy tűnt - a Föld felé vette az irányt. „Talán érdemes szemmel tartani ezt a kis szemtelent” - vélekedtek a tudósok, de aztán mégse léptek akcióba. Hiszen aszteroidok és üstökösök ezrei térnek le saját keringési pályájukról és indulnak szédületes sebességgel földgolyónk felé.
Ez a mostani már pontosan a száznyolcadik a sorban, amely elég nagy ahhoz, hogy becsapódása esetén akár egész civilizációnkat romba döntse. Többek buzgó vizsgálódásba kezdtek, és megállapították: az 1,6 kilométer széles, 1997 XF11 elnevezésű meteorit 2028-ban akár 48 ezer kilométerre is megközelítheti a Földet, sőt Brian Marsden, a Harvard-Smithsonian asztrofizikai központ csillagásza elmondta: „Az ütközés lehetősége ugyan kicsi, de nem teljesen kizárt.”
A hírt követő 24 órában aszteroidbecsapódásokról szóló drámai filmjelenetek árasztották el a tévécsatornákat. Másnapra azonban kiderült, hogy a szóban forgó kisbolygó 1 millió kilométerre fog elhaladni a Föld mellett, ami az eddigi legkisebb távolság - de még mindig nem veszélyes. Az ijedelem azonban nem alaptalan, mert egy esetleges becsapódás esetén a rombolás mértéke csupán a bolygó méreteitől függ. Az XF11 aszteroid felénél kisebb méretű égitest is olyan pusztítást okozhat, amely akár 26 ezer négyzetkilométeres körzetben képes tüzet gyújtani, és az épületeket a földdel egyenlővé tenni. Ennek egyik előszele volt 1908-ban a szibériai Tunguskától nyolc kilométerre becsapódó üstökös. A húsz megatonnás robbanás 1126 négyzetkilométernyi erdős területet tarolt le, és lángba borította például egy kilencvenhét kilométerre levő ember ruháját is.
A becsapódó aszteroid okozta rombolást egy esetleges vízben való landolás sem csökkentené. „Ilyenkor ugyanis kráter keletkezik - magyarázza Jack Hills fizikus -, és a víz az így keletkezett légüres térbe gigantikus erővel zúdul vissza” - teszi hozzá. A jelenség során olyan mélytengeri hullámzás fut végig a tenger fenekén, amely a környező kontinensek partvidékein több száz méter magas szökőárt okoz. Ennek következtében az ottani városok helyén csak sártenger tátongana.
A NASA becslései szerint 1000-4000 között van azoknak a 800 méternél nagyobb átmérőjű aszteroidoknak a száma, amelyek keresztezik a Föld keringési pályáját. Ezek közül azonban alig több mint 150-et sikerült beazonosítani. A tudósok világmentő akcióterveinek egyike-másika, sci-fi filmekbe illő eleganciával, nem létező technológiákra támaszkodik. „Az egyetlen rendelkezésünkre álló technológia a nukleáris robbantás - mondja Johndale Solem, a Los Alamos egyik fizikusa - számomra is hátborzongató, de így van.”
Nyilván senki nem vágyik arra, hogy egy halom nukleáris robbanóanyagot tárolgasson készenlétben arra az esetre, ha egy bolygógyilkos éppen erre járna, de mindenki egyetért azzal, hogy minél hamarabb észleljük a veszélyt, annál hamarabb feltartóztatható és könnyebben elterelhető. Ezért bámulják őrszemeink olyan kitartóan az eget.