Borisz Jelcin a hét elején meglepetésszerűn menesztette a
teljes orosz kormányt. Döntésében vélhetően nagy szerepet
játszott az is, hogy megfelelő utódot találjon a Kreml
trónjára. Jelcin hangsúlyozta, hogy a 2000-ben esedékes
elnökválasztásokon az ország sorsa dől el. Az elemzők
legalább öt komoly esélyessel számolnak. Hogy mikor lesz a
választás és ki lesz a befutó? Egyenlőre csak
találgathatunk.
Borisz Jelcin az Elnöki Hivatal munkatársaival tanácskozik egy
nappal azután, hogy leváltotta a kormányt. Ő van a
középpontban Fotó: MTI
Egyes vélemények szerint az elnökjelöltségre ma Viktor
Csernomirgyinnek vannak a legnagyobb esélyei. Az
exminiszterelnök a posztszovjet változások közepette a
nyugalom és stabilitás képviselője volt. Vonakodva tért át
a reformpolitikára, de azután ő irányította a
privatizációt és a piacgazdaság kialakítását.
Csernomirgyint a reformok megbízható, ám nem túl radikális
garantálójának és egyben a kormány legnagyobb
túlélőjének tartják, hiszen több mint öt évet szolgált a
kabinetben, miközben tisztségviselők hada jött és ment.
Sikerét elsősorban a Jelcin iránti lojalitásának
köszönheti, s annak, hogy vigyázott: ne keltsen olyan
benyomást, mintha az elnöki posztra törne. Másrészt
Csernomirgyinben az igazi orosz férfi megtestesítőjét
látják, aki szűkös szabadidejében harmonikázgat. Jól
kijön mind az ország vezetősége, mind az ellenzék tagjaival.
Az ellenzéki kommunisták tiszteletét kiérdemelve sikerült
elkerülnie a velük való konfrontációt, míg a kormány
radikális reformerei a parlament folyamatos kritikáinak
céltábláivá váltak.
A Moscow Times című orosz napilap úgy tudja: Jelcin szabad
kezet adott Csernomirgyinnek kampánya elindításához azzal,
hogy megbízta a 2000-es választások megszervezésével. A
közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a karizmatikus
képességekben szűkölködő Csernomirgyin messze a szóba
jöhető jelöltek mögött kullog, ezért nem akármilyen
kampányra lesz szüksége a megválasztáshoz.
A történtek egyik értelmezése szerint Jelcin a kabinet
menesztése által akar Csernomirgyinnek bőséges időt
biztosítani, hogy megváltoztassa a róla alkotott kedvezőtlen
képet, és megszervezhessen egy anyagilag jól megtámogatott
kampányt. A Lidové Noviny cseh napilap más szempontból
közelíti meg Csernomirgyin esélyeit. Úgy látja, hogy noha
Csernomirgyin most elment, bármikor visszajöhet. Politikai
jövőjét az általa uralt Gazprom konzorcium fogja
meghatározni, amely már most is az orosz valutabevételek
felét biztosítja. A lap hozzáteszi: kormányfői szék
nélkül is annak lesz a legnagyobb befolyása az oroszországi
eseményekre, aki a gázcsapokat a kezében tartja.
Más vélemények szerint az, hogy Jelcin megbízta
Csernomirgyint az előkészületekkel, inkább arra utal, hogy az
elnök ilyen szelíd módon akar búcsút inteni a hűséges
miniszterelnöknek.
A közvélemény-kutatások mindenesetre kimutatták: ha most
tartanának választásokat, nem biztos, hogy az elnök jelöltje
lenne a kedvenc. A kommunista vezető Zjuganov, az extábornok
Alekszandr Lebegy és a moszkvai polgármester, Jurij Luzskov,
mind labdába rúghatnának.
Kik lehetnek Jelcin további riválisai? Borisz Nyemcovot, a
fiatal, liberális reformert hétfőn menesztették első
miniszterelnök-helyettesi posztjáról, de valószínű, hogy az
új kormányban is kap megbízatást. Nyemcov Oroszország
legkedveltebb politikusa lett, miután tavaly csatlakozott Jelcin
kabinetjéhez, de csillaga egy kissé elhalványult, mikor
gazdasági kezdeményezései ellenállásba ütköztek.
Harmincnyolc évesen még túl fiatalnak és tapasztalatlannak
bizonyulhat a 2000-es futamban.
Jurij Luzskov, a bombasztikus moszkvai polgármester
elképesztően népszerű a fővárosban, s leginkább a
kormánypárt részéről számíthat támogatásra. Vezetése
alatt egy viharos építkezési láz a szürke várost vakmerő
metropolisszá változtatja. Azonban sok orosz megvetően tekint
Moszkva gazdagságára és hatalmára, Luzskov vidéki
népszerűségéről pedig nem készült jelentés.
Gennagyij Zjuganov az 1996-os választásokon Jelcin mögött a
második helyen végzett, és vezetése alatt a Kommunista Párt
a parlament vezető frakciója maradt. Ám a pártot támogató
bázis apad: az idős támogatók kihalnak, a fiatalok pedig nagy
ívben kerülik a szervezetet.
Alekszandr Lebegy döntő erőpróba előtt áll: áprilisban
indul a szibériai Krasznojarszk kormányzói posztjáért folyó
választáson. Nyernie kell, ha életre akarja kelteni
szerencséjét, amely elhagyta, amióta Jelcin nemzetbiztonsági
tanácsosi rangjától megfosztotta. A populistaként számon
tartott Lebegy az 1996-os választásokon a harmadik helyen
végzett. Az esélyesek közül Gregorij Javlinszkij a
legliberálisabb és a leginkább nyugatpárti. 1996-ban negyedik
lett, és ma egy kicsi, de lármás parlamenti frakció
vezetője.
Jelcin a 2000-ben tartandó választásokkal kapcsolatos saját
terveiről ellentmondásosan nyilatkozott, de kora,
megkérdőjelezhető egészsége, valamint az orosz alkotmány
mind kizárják, hogy harmadszor is induljon. Utódának
kinevezését azonban nem sieti el, hiszen ezzel saját hatalmát
korlátozná idő előtt. Viszont ha egy gyenge politikust
pártfogol, az azt jelentheti, hogy Jelcin még mindig latolgatja
a maga lehetőségeit.