POGÁCSÁS PÉTER
Felemás hatás

Mintegy tíz éve tartó szakmai vita és kétéves törvény-előkészítés után a parlament tavaszi ülésszakának utolsó pillanatában megszületett a kockázatitőke-törvény.

A törvény lehetőséget biztosít arra, hogy a tőkehiánnyal küzdő, de dinamikus fejlődésre képes vállalkozások úgy jussanak pénzhez, hogy azt ne hitelként, kamattal növelve kelljen később a visszafizetéskor kivonni a cégből, hanem a tőkét hozó befektető egy másik befektetőnek adja el megszerzett tulajdonhányadát.
Annak érdekében, hogy mindez megvalósulhasson, a törvény új jogi személyeket hozott létre: a kockázatitőke-társaságot és a kockázatitőke-alapot. Ezek a minimálisan hat évig működtetendő, az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet által engedélyezett intézmények arra hivatottak, hogy az említett ígéretes vállalkozások feljavításához tőkét gyűjtsenek, majd hozzájuk betársulva „fel is futtassák” őket. A sikeres feljavítás után a remények szerint sokszorosára drágult részesedés nagy haszonnal adható tovább.
Az ilyen típusú befektetések megtérülése az egyéb lehetőségekhez képest azonban lassú és bizonytalan. Ezért a törvény a feltételeknek megfelelő kockázatitőke-intézmények társasági adókulcsát nulla százalékban határozta meg, befektetéseikre pedig azok maximálisan ötven százalékáig állami garanciát is biztosít.
Az új törvény azonban nagy valószínűséggel nem fogja gyökeresen megjavítani a kis- és közepes vállalkozások finanszírozási gondjait. Még az optimista szemlélők is úgy látják, hogy csak az erős középvállalkozásokat - 100 millió forintos tőkenagyság fölött - érdemes megcéloznia a kockázati tőkének, míg az ennél kisebb cégek legfeljebb a megélénkülő középvállalati szektorral folytatott üzleti kapcsolataikban érezhetik majd a kockázatitőke-törvény jótékony hatását.