MÉSZÁROS MÁRIA KORBELY ATTILA
Egerek és emberek

Napról napra hangolódunk az „európaiságra”, és a nemrégiben született állatvédelmi törvény révén ez a szemlélet már kihathat a háziállatainkra is. Az Európai Unió ajánlásai alapján az első törvénytervezetet 1985-ben dolgozták ki, ám ennek csak a huszonegyedik változata alapján hozták meg a törvényt.

Az állatvédelem gondolata nem új hazánkban. Herman Ottó 1882-ben alapította az Állatvédelmi Egyesületet, amelyet az Állatvédelmi Világszövetség is felvett tagjai sorába. Klement Tamás, az egyesület jelenlegi elnöke elmondta: az Európai Unió ajánlásai nem egyszerűen az „állatvédelem”, hanem egyenesen az animal welfare, azaz az állatok jólléte kifejezést használják. Véleménye szerint komoly változásra van szükség a magyar társadalom állatvédelmi szemléletében. A szakember úgy véli, csak az tartson állatot, aki egészen a haláláig gondozza. A törvény foglalkozik többek között az állattartó kötelességeivel, az állatok szállításával kapcsolatos problémákkal és a tenyészállatok levágásával. Állatkísérletek rendkívül szigorú ellenőrzés alatt folyhatnak, amit az állatvédő szervezetek országos tanácsa felügyel a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium égisze alatt. Zoltán Ödön, az Állatvédelmi Egyesület jogi bizottságának elnöke fontosnak tartaná, hogy az önkormányzati és rendőri szervek fokozottan ellenőrizzék a törvény betartását.
Az állatvédelmi törvény kapcsán felvetődik, léteznek-e Magyarországon „embervédelmi” szempon-tok? Pogátsa Gábor professzor, a Magyar Diabetesz Társaság és a Magyar Kardiológusok Társasága tudományos bizottságainak elnöke kérdésünkre elmondta: előzetes állatkísérletek nélkül nagy felelőtlenség lenne gyógyszereket forgalmazni, hiszen még az állatkísérletek elvégzése után is előfordul, hogy nem figyelnek fel bizonyos káros következményekre. A professzor az emberi életet feltétlenül értékesebbnek tartja az állaténál, s szerinte elsősorban az embert kell megkímélni a szenvedésektől és betegségektől. Ezért dolgoznak állatokkal.
A betegségek gyógyítása érdekében, a betegség természetének, valamint a megelőzés lehetőségeinek feltárása szempontjából elengedhetetlenül szükség van kísérletekre, ezért mind Amerikában, mind Európában végeznek állatkísérleteket. A kísérleti állatok esetében erkölcsileg szintén kötelezve van az ember, hogy ne engedje szenvedni az állatot - fejtette ki a professzor, aki leszögezte: gondosan megtervezett módon kell folytatni a kísérleteket, a lehető legkevesebb szenvedést és fájdalmat okozva az állatoknak. Európát most kétségtelenül egy Ázsiában, Indiában őshonos hozzáállás jellemzi, ahol az állatokat szinte többre becsülik, mint az embereket - mondta Pogátsa professzor. Majd hozzáfűzte: Amerikában nem látta emberekkel szemben a kutyák vagy macskák fokozott védelmét. Véleménye szerint sokkal többet szenvednek a lakótelepi lakásokban tartott ivartalanított és az elhájasodás miatt évekig máj- és szívbetegséggel küszködő háziállatok, mint a kísérleti állatok.
A professzor utalt arra is, hogy a kilencvenes évek elején az abortusz-törvény tárgyalása során Mécs Imre szabaddemokrata országgyűlési képviselő feltette a kérdést: figyelnek-e arra, hogy az elvetélendő magzat ne szenvedjen? Kiderült, hogy szó sincs ilyesmiről. Legtöbbször minimális helyi érzéstelenítéssel végzik el a beavatkozást, s így a magzat még az anyán keresztül sem kábulhat el megfelelően. A kutatók ugyanakkor kimutatták, hogy műszerekkel érzékelhető a húszhetes magzat síró hangja az elvetélés során. A terhesség 6-8. hetében teljesen kialakul az emberi test a méhben, az abortuszt ilyenkor már nem lehet a korai szakaszban alkalmazott vákuumtechnikával elvégezni. Ezért a magzatot úgynevezett kaparókéssel szétdarabolják a méhen belül, ezután kerül sor az eltávolítására. Mécs Imre felvetésének mégsem lett visszhangja, ami a professzor szerint tipikus példa arra, hogy Európában nem kapják úgy fel a fejüket az emberek, ha emberi lénnyel szemben élnek vissza, mint amikor egy állattal történik ugyanez.