BALOGH M. PÉTER
Beavatkozás?

Közel öt évvel a magzati élet védelméről szóló törvény elfogadása után ismét fellángolt a vita az abortuszról. A sajtóközleményekben szinte minden más belpolitikai eseményt háttérbe szorító történet március 20-án robbant be a köztudatba: a Bajai Városi Bíróság soron kívül tárgyalta egy 13 éves megrontott kislány ügyét. Molnár Éva bíró az órákon át tartó tárgyalás végén kihirdette: a bíróság hatálytalanította a leány abortuszra irányuló jognyilatkozatát. A bíróság úgy ítélte meg, hogy a méhmagzat élethez való joga erősebb, mint a leendő anya önrendelkezési joga.

Szülőszoba. Mindenre felkészültek Fotó: MTI

A bíróság döntésének előzménye, hogy a 13 éves dávodi P. Katalin megismerkedett egy 24 éves férfival, akivel néhány találkozást követően nemi kapcsolatot létesített. A kapcsolat következményeként terhessé lett kislány ügyéről a katolikus paptól értesült az Alfa Szövetség elnevezésű magzatvédő szervezet, amelynek egyik tagja százezer forintot helyezett letétbe a magzat javára. A civil szervezet erre a letétre hivatkozva kérte a gyámhatóságtól eseti gondnok kirendelését a magzat érdekében. Boós Tibor, a kirendelt ügygondnok fordult azután a bírósághoz, és kérte, hogy a bíróság hatálytalanítsa a kiskorú anya abortuszra irányuló jognyilatkozatát.
Azt követően, hogy a bíróság helyt adott a magzat nevében a „tervezett csecsemőgyilkosság” vádjával keresetet benyújtó felperes kérelmének, és a magzati élet védelmére kelt, Magyarországon eddig nem látott hevességű abortuszcsata indult, ami a magzatvédők totális vereségével zárult. Hiába próbálta az Alfa Szövetség és Gyulai Endre, a Szeged-Csanád-i Egyházmegye megyéspüspöke a felelősséget a sajtóra hárítani azért, mert az ügy nyilvánosság elé citálásával a kislányra óriási nyomás nehezedett, az abortusz mellett felvonultak szocialista és szabaddemokrata miniszterek, liberális értelmiségiek, és szinte a teljes média. A közvélemény előtt a magzatvédők fanatikus, bigott, más dolgába avatkozó embereknek tűntek, akik visszaélve egy szerencsétlen kislány helyzetével, a jogszabályokat kijátszva akartak jogi kényszerrel rávenni egy gyermeket magzata megszülésére..
Az Alfa Szövetség fellépése ártott a magzatvédők ügyének, ugyanúgy, ahogyan az évtizedek óta folyó amerikai abortuszvitában árt az „életpárti” álláspontnak minden olyan szélsőséges, fanatikus akció, amelyek során orvosokat gyilkolnak meg, abortuszklinikák ellen követnek el robbantásos merényleteket, amelyek eredményeként fiatal lányok vagy asszonyok halnak meg vagy válnak nyomorékká életük végéig. (Nem szólnak persze a krónikák azokról a nőkről, akik éppen az abortusz - bármilyen magas szakmai színvonalon és körültekintéssel végezzék is azt el - utóhatása következtében fellépő szövődmények miatt egy életre meddővé válnak, vagy daganatos megbetegedés miatt idő előtt meghalnak.)
A magzati életet értékes emberi életnek tartó, ezért őt megvédeni szándékozó „életpártiaknak” hazánkban számolniuk kell azzal a környezettel, amelyben a magzati élet érdekében fel kívánnak lépni. Tisztában kell lenniük azzal, hogy Magyarországon kisebbségben vannak azok, akik úgy érzik: tudományosan nem igazolható az a feltevés, hogy a magzati lét jogi szempontból minőségileg különbözik a születés utáni léttől. Az életpárti gondolkodás abból a meggyőződésből táplálkozik, hogy ha a magzat megfogant, akkor kilenc hónap múlva meg fog születni, és ezért élete ugyanolyan értékes, mint a már megszületett gyermek élete. Ezt a felfogást alapvetően - bár nem kizárólagosan - a Bibliából vezetik le, hisznek abban, hogy az élet Isten ajándéka, amit embernek nincs joga elvenni. Tagadják azt a célszerűségi érvelést, amely a család anyagi körülményeire tekintettel elvetethetőnek ítéli a magzatot, hiszen innen csak egy lépés a magzati élethez hasonlóan kiszolgáltatott helyzetben lévő idősek és betegek életének kioltása (amely logika egyenesen vezetett a hitleri Németországban a „fölösleges” emberek önkényes sterilizálásához, illetve meggyilkolásához).
Negyven év ateista, materialista neveltetése után nem volt véletlen, hogy a kereszténydemokrata Surján László és a magát kereszténynek tartó Pusztai Erzsébet (akkor MDF-es politikai államtitkár, ma az MDNP alelnöke) olyan abortusztörvényt nyújtott be az előző parlamentnek, amely csak címében szól - egyesek szerint meglehetősen képmutató módon - a magzati élet védelméről. Az sem véletlen, hogy a magukat keresztény-nemzeti pártoknak nevező politikai tömörülések - a teljesen jelentéktelen Kelet Népe Párt kivételével - mélyen hallgatnak a most kialakult vitában. A vita keretei olyanok, hogy nagyon nehéz súlyos népszerűségvesztés nélkül érdemi életpárti álláspontot kifejteni.
Közállapotainkra jellemző, hogy miközben a bíróság magzatpárti döntése hatalmas felháborodást váltott ki („tönkretett egy családot” - hangoztatták, de nem szóltak a mérleg másik serpenyőjéről, hogy eközben véd egy életet), e felháborodás arra ösztönözte a politikusokat, hogy politikai hasznot húzzanak belőle. Mindeközben a 13 éves gyermeket megrontó férfi tettéről csak úgy mellékesen jegyzik meg, hogy az bűncselekmény, és eljárás folyik ellene. Sőt, ha hinni lehet a megrontónak, aki az egyik napilapnak nyilatkozott, a rendőrségen azt mondták neki, hogy „viszonylag könnyen megúszhatja az ügyet”. Talán ez bátorította fel a férfit, hogy az egyik napilaptól százezer forintot kérjen azért, hogy elmondja a történet szaftos részleteit. (Csak örülni lehet annak, hogy az egyébként nem túl finnyás újságnak ez már sok volt, ezért az ajánlatot visszautasította.)
Aki az amerikai magzatvédő mozgalom nagyságán és sikerein felbuzdulva Magyarországon magzatvédelemmel akar foglalkozni, szembesülni kényszerül azzal, hogy az USA vallási térképe lényegesen eltér hazánkétól. Észak-Amerika látványos elvilágiasodása ellenére máig is erős befolyása van az olyan Bibliában hívő protestáns közösségeknek - különösen az ország déli részén -, akik gyermekeik számára vonzó családmodellt nyújtva, mélyen megélt hittel élik életüket, és képesek felmutatni a világ által nyújtott élvezetekkel szemben is vonzó alternatívát. Ez teszi sikeressé az Ígéret Megtartók (Promise Keepers) mozgalmát és erőssé a bibliai erkölcsi elvekre épülő politikai mozgalmakat. Ez teszi a „családi értékeket” központi kampánytémává az amerikai választások során.
Ezzel szemben Kelet-Európában sem a materialista neveltetés, sem a történelmi egyházak által felkínált modell nem nyújt védelmet a fiatalok számára. Nemrég egy külvárosi iskolában járva hallhattam, hogy az igazgató arról panaszkodott: az iskolába jelentkező gyerekek papírjait átnézve azt kellett tapasztalnia, hogy egyetlenegy normális családból származó gyermek sincs a jelentkezők között. (Normális család alatt ezt értem: egy férfi és egy nő, felelős kapcsolatban, gyermekével, gyermekeivel együtt él.) A diákok leggyakoribb családi háttere ezzel szemben: elvált, illetve többszörösen elvált szülők, és gyermeküket egyedül nevelő anyák. A 14-15 éves lányok már elszakadnak a szüleiktől, rendszeres nemi életet élnek, élettársuk van, abortuszokon esnek át, és többségük már kipróbálta a kábítószert. Ennek a kiábrándult korosztálynak nincs ereje ellenállni az önsorsrontó kísértéseknek. Különösen, ha mind a divat, mind a telekommunikáció a szexuális sikeren keresztül méri a sikert. Az ifjúságnak szóló műsorok a televíziókban a szex, a szabadosság és a drog aktív propagandáját fejtik ki.
Miközben a magzatpárti döntés közfelháborodást vált ki, senki nem csodálkozik a diszkókban részegen tomboló fiatalok tömegén, vagy az utak szélén felbukkanó tizenéves prostituáltakon. Az utóbbi években legalábbis egyetlen miniszter sem fordult olyan vehemenciával a nyilvánossághoz ezen jelenségek lefékezése érdekében, mint amilyen vehemenciával kiálltak a 13 éves P. Katalin abortusza mellett.
A rendszerváltás óta eltelt évek azt is bizonyítják, hogy a történelmi egyházaknak nem sok esélyük van ennek a helyzetnek a megfordítására, hiszen nem tudnak vonzó alternatívát állítani a fiatalok elé. Főként a katolikus egyház családmodellje nem vonzó, mivel szexuáletikája a házaséletet csakis akkor tekinti jogos és szent együttlétnek, ha a házasfelek célja a gyermeknemzés. Ez a házasságfelfogás az egyháztagok többségének életgyakorlatától is távol áll, mennyivel inkább a szekularizált társadalom többségének felfogásától! Sokaknak - egyházakon belül és kívül - már az is szélsőséges álláspont, hogy a fogamzásgátlás minden fajtája, a „vatikáni rulett” névre keresztelt naptármódszer kivételével, eleve rossz. Ha pedig már a családtervezés témájánál bedugták a fülüket az egyházi szózatokra, természetes, hogy nem fogják meghallani az abortuszt elvető nyilatkozatok érvelését sem, azt is szélsőségnek tekintve. A mai tinédzserek, huszonévesek számára az nyújtana alternatívát, ha a felelőtlen partnerkapcsolatok, a szexuális kicsapongás és a válás helyett jól működő, egészséges és sikeres házaspárokat, házasságokat, vonzó családokat láthatnának maguk előtt. Ezek a családok ösztönzően hatnának a családalapító korba lépőkre, hogy megőrizzék házasságukat és születendő gyermekeiket.